Egyre bosszantóbb annak a balliberális tébolynak a tobzódása, amely nem hagyja békén Európa és Magyarország józan gondolkodású polgárait. Olvassuk a hírt, amely szerint Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben a kongresszus nem szavazza meg Ukrajnának az újabb, különösen nagy összegű segélyt, akkor amerikai csapatoknak kell harcolniuk Ukrajnában.
Austin ugyan a kongresszus vonakodó republikánusainak üzent, de ezt úgy is érthettük, hogy
az Egyesült Államok demokrata kormányzata immár hajlandó kirobbantani a harmadik világháborút. Amerikai csapatok megjelenése Ukrajnában ugyanis ezt jelentené. Közép-Európából nézvést egészen abszurdnak látjuk az efféle ötleteket, mert nem látjuk be, mit keresnének ebben a térségben azok az amerikai csapatok, amelyeknek egyébként a glóbusz ellenkező oldalán van az otthonuk.
Nem értjük, hogy az Egyesült Államok demokrata, balliberális politikusai miért gondolják: az ő katonáik a világ bármely részén részt vehetnek a „rendcsinálásban”.
Lehet, sőt biztos, hogy Volodimir Zelenszkij örömmel üdvözölne egy ilyen lépést, azonban látni kell: a jelenlegi ukrán elnök nem az ukrán nép. Ez a nép ugyanis nem lenne boldogabb az amerikai katonák közelségétől. Az USA agresszív magatartását majmoló Zelenszkij persze nem kérdezi meg a polgártársait, mert a népet Ukrajnában már nem szokás megkérdezni a súlyosabb döntésekről.
Nemrég Annalena Baerbock német külügyminiszter ment neki Orbán Viktornak, aki azt javasolta az Európai Tanács elnökének, hogy a közelgő brüsszeli csúcstalálkozó napirendjéről töröljék Ukrajna EU-csatlakozásának témáját. „Most nincs időnk játszadozni” – mondta Baerbock Ljubljanában.
Hozzátette, hogy az európai béke támadás alatt áll, ezért minden nap minden órájában mindent meg kell tennünk a védelem érdekében.
A német külügyminiszter asszonynak igaza van. Nincs időnk játszadozni. Nem kellene fegyverekkel és pénzzel tömni Ukrajnát, elnyújtani a háborút, s játszadozni százezrek, milliók életével. Nem kellene hátat fordítani európai emberek százmillióinak, rájuk szabadítva az illegális migrációt, az oroszellenes szankciók kártételeit, és kiszolgálni az Egyesült Államok és a globalista pénzhatalom elvárásait.
Mai formájában van-e jövője az Európai Uniónak? Ezt a kérdést nem Baerbock asszony, hanem Bogár László, a kiváló közgazdász és publicista tette fel a Hír TV Globál című műsorában. Bogár úgy vélte, hogy kritikus törésponthoz érkeztünk. A globális hatalmi rendszer a korrupció segítségével uralkodik. Fegyvere a mézesmadzag és a korbács, vagyis a pénz és a fenyegetés. A megvásárolt politikusok nem táncolhatnak ki a sorból, hiszen a törvénytelen kifizetések bizonylatai ott lapulnak a megfelelő dossziékban.
Bogár László és jeles közgazdász társa, Boros Imre szerint az EU szétesése reális veszély. Az Európai Uniót a mostani vezetés nyílt diktatúrává akarja alakítani, és már a látszatra sem ad. Nem érdekli őket, hogy ez belátható időn belül robbanáshoz vezet. Ezzel kapcsolatban nehéz felvázolni pontos forgatókönyvet, mert a rendszer meglehetősen összetett. Nehéz kiszámítani, hogy a közösségi hálókon terjedő, több százmillió, Orbán Viktor és a magyar kormány által képviselt normalitást támogató magánvélemény mikor válik olyan közösségi állásfoglalássá, amely Európában képes a balliberális erők helyébe nemzetpárti politikai vezetőket állítani.
A folyamat békés formában is végbemehetne, de valószínűbb, hogy a kívülről irányított, diktátumokhoz szokott brüsszeli „elit” nem fogja tűrni ezt a váltást. Joggal tarthatunk attól, hogy bekövetkezik egy olyan robbanás, amelynek a következményei beláthatatlanok. Vajon mi lehet a kiút? Bogár László úgy véli, hogy a nagy bajok elhárítására szövetségesekkel, koalíciókötésekkel lehet felkészülni. Olyan országokkal kell összefogni, amelyek fontosnak tartják a szuverenitást, bátrak és hajlandók cselekedni.
Európa nagy része régóta tűri az antidemokratikus, liberális önkény diktatórikus uralmát és hazugságokkal indokolt intézkedéseit. A magyaroknak elegük van az igazságtalan bírálatokból, a kötelezettségszegési eljárásokból, a pénzmegvonásokból, a nyomásgyakorlásból, a rágalmakból és fenyegetésekből.
Elegünk van abból, hogy olyanok próbálnak fegyelmezni minket, akik korruptak, befolyásolják a sajtót, semmibe veszik a demokráciát, a normalitással összeegyeztethetetlen döntéseket hoznak, és kockáztatják a világháborút.
Tudjuk, ez a társaság magától nem fog félreállni. Többen és többet kell tenni azért, hogy ne kapjanak főszerepet a nagypolitika színpadán.
A szerző író, újságíró
