Mennyit hallgattuk a rendszerváltás óta, hogy milyen kártékony az állami beavatkozás a gazdaságba! Napjainkban is mennyi kétkedő megjegyzés hangzik el a magyar gazdaságirányítók döntéseit illetően! Hogy az állam csak árt, hogy a piacot torzítja. Mennyi kritikát hallgatunk kis hazánkban az akkumulátorgyár telepítésének támogatásával kapcsolatban is!
És nézzük csak, mit olvashat az érdeklődő a legújabb amerikai törvényekről. Azt, hogy Biden elnök nagyszabású pénzügyi támogatást kíván nyújtani az amerikai iparvállalatoknak. Kutatásra-fejlesztésre, termelésre, de még munkaerőképzésre is.
Az amerikai gazdaságvezetés rádöbbent, hogy Kína államilag vezérelt piacgazdasága olyan nemzetközi térnyerésben van, amely már az amerikai nemzetgazdasági érdekeket veszélyezteti. Olyan mondatokat olvasok vezető folyóiratokban, hogy „A piaci logika által irányított üzleti döntések nem képesek megbirkózni bizonyos negatív externáliákkal”; „A piac önmagában nem tudja garantálni a közjavak s a nemzetbiztonság szempontjából fontos javak előállítását”.
Olyan szakemberek írják most ezeket a mondatokat, mint például Laura D. Tyson, Clinton elnök gazdasági tanácsadó testületének egykori elnöke, aki harminc éve még élharcosa volt a nemzetközi kereskedelem liberalizálásának. De azt mondják, változtak az idők és a körülmények.
Kissé meglepő módon európai példára hivatkoznak az amerikai szakértők, hogy az Airbus támogatása milyen komoly piaci versenyt jelentett az addig egyetlen szállítónak, a Boeingnek, amely egyébként maga is komoly állami támogatást élvezett. De idézték a biotechnológia, a gyógyszeripar által kapott jelentős amerikai állami támogatásokat is, melynek eredménye az ágazat vállalatainak kiemelkedő nemzetközi versenyképessége lett. Így vált az Egyesült Államok az orvosi-gyógyszeripari innováció központjává. Szerepe volt ebben természetesen az árszabályozás visszafogásának is.
Sajnos nem teszik hozzá a sikereket lengetők, hogy milyen drága az egészségügy az USA-ban. Milyen sokat kénytelenek ott az emberek e célokra költeni, és valójában mégse jobb az amerikai egészségügyi ellátás – átlagosan –, mint más fejlett országokban. Egyértelműen csak a profiton mérik a sikert.
Ez az, amiről Angus Deaton Nobel-díjas közgazdász írja, hogy tarthatatlan helyzet; a közgazdaságtan eltávolodott eredeti feladatától, a közösség jólétének szolgálatától.
Az új amerikai törvények, amelyek a számítástechnika, az infrastruktúra fejlesztésével, az infláció letörésével függnek össze, támogatás, adójóváírás, hitelgarancia és egyéb módszerek segítségével segítik a kutatás, termelés, foglalkoztatás fejlesztését a kulcsfontosságú gazdasági területeken. Az, hogy a termelésnek a teljes vertikumát nemzeti, különösen állami tulajdonú vállalkozással fedjenek le, egy-egy országnak nem reális; az USA-ban sem. A most meghozott törvények szerint a támogatásokat magánvállalatok kaphatják, akkor is, ha külföldi cégek Amerikába települt vállalatairól van szó. (Kivételt képeznek, ha azok nemkívánatos államok által tulajdonilag kontrolláltak.) Példaként idézték, hogy egy Amerikába települt tajvani cég munkaerőhiánnyal küzdve képzési támogatást kért és kapott a munkaerő-állománya fejlesztésére.
Az állam támogatást mindenekelőtt kutatásra ad az élenjáró területeknek, a félvezetőgyártás mellett az 5G mobilhálózatok, a kvantumszámítógépek, a tiszta energia, a mesterséges intelligencia fejlesztésére. Komoly összeggel száll bele partnerségbe külföldi cégekkel (Ericsson, Samsung) a versenyképes kutatás, oktatás közös díjazására is.
Az amerikai gazdaságvezetés kénytelen volt belátni, hogy komoly mértékben függ néhány vonatkozásban az importtól; például a tajvani félvezetőgyártástól. De a ritkafémek kínai importjától is! A gallium exportjában Kína részesedése 94 százalék, s ez év nyarán korlátozásokat vezetett be e termékeinek kivitelére. Az USA erőpolitikája, szankciói nem biztos, hogy célravezetőek. Igazolódott, amit Juan Zarate korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó mondott egy jó évtizeddel korábban, hogy a szankciók igen hatásosak kis, elszigetelt országok ellen; de visszaüthetnek a bevezetőjükre, ha azokat egy nagy gazdasággal szemben akarják alkalmazni.
Tanulságos a friss amerikai intézkedésekből az is, hogy milyen fontos a hozzáértés és az integritás az állami támogatást kezelő apparátusnál. Furcsán hangzik, de nincs elegendő, a feladathoz értő szakemberük. Ráadásul a haveri kapitalizmus veszélye sem lebecsülhető.
Laura Tyson kritikával illeti a legfelsőbb bíróság döntését, amely korlátlanná tette a választási támogatások felső határát. Ez komoly befolyásolási lehetőségeket nyit meg, akár az iparpolitikával foglalkozók esetében is.
Mindent egybevetve látványos az amerikai külgazdaság- és állami beavatkozási politika határozott fordulata. Úgy vélem, számos hasznos következtetést vonhat le ebből egy kis, nyílt gazdaság is, amely ráadásul nem csupán saját tőkepiacától függ, de erőteljesen a nemzetközi pénzpiacok forrásaitól is.
A szerző közgazdász, professor emerita
Borítókép:Illusztráció (Fotó: AFP)
