Miután Mateusz Morawiecki miniszterelnök elvesztette a bizalmi szavazást a lengyel alsóházban, a Brüsszel-barát Donald Tusk kapott lehetőséget kormányalakításra. Ettől fellelkesült a nyugati globalista, nemzetellenes politikai tábor, amely jó ideje aggódott amiatt, hogy a korábbi lengyel kormányzat nem követte a balliberális utat. Tusk elvtárs győzelme új reménnyel tölti el az Európai Egyesült Államok, no meg a nyitott társadalom elkötelezett híveit, akik a jobboldal erősödése miatt már-már veszélyben érezhették biztosnak látszó pozícióikat.
Donald Tusk, az európai globalisták élharcosa máris köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták, „akik mélyen hitték, hogy elűzzük a sötétséget, elűzzük a gonoszt”. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a sötétség a nemzeti elkötelezettséget, a gonosz a kereszténységet jelenti, már amennyiben a távozó kormány világnézeti felfogásából indulunk ki.
Az új lengyel miniszterelnök tavaly, március 15-én, a tavaszi választások előtt nekünk is bemutatkozott, amikor megjelent és szónokolt az ellenzéki Márki-Zay Péter kampánygyűlésén. Akkor kiderült, hogy elferdült történelmi nézetei vannak a hagyományos lengyel–magyar barátságról. Olyan zöldségeket tudott mondani, hogy ha Bem József tábornok élne, akkor ő is a Márki-Zay-féle gyűlésen lelkesedne az ellenzékiekkel. Ezzel azt is kifejezte, hogy Bem apó nem Budapestnek azon a helyszínén jelenne meg, ahol a nemzeti-keresztény elkötelezettségű magyarok jöttek össze, hanem inkább a külföldi pénzekből támogatott, hazafisággal nem vádolható figurák gyűlésén.
Az 1848–49-es szabadságharc oldalán harcoló Bem tábornok igazi hazafi volt. Ha ma élne, pontosan tudná, kiknek az oldalán lenne a helye. Még véletlenül sem az idegen érdekeket kiszolgáló balliberálisok között, akik csak választások előtt – akkor is aljas számításból − képesek hangoztatni nemzeti szólamokat.
Márki-Zay kampánygyűlésén Tusk sokakat ráébresztett arra, hogy a lengyelek között is vannak, akik szívesebben barátkoznak hazaárulókkal, mint hazafiakkal.