Egykor az ostromlott vár fokára kitűzött zászlóval adták tudtára a világnak az ostromlók, hogy bevették az erődítményt. Ma az LMBTQPXYZSTB-mozgalom szivárványos zászlaját lengetik diadalittas alakok az egykori lengyel köztelevízióban, hirdetve a Varsóban lezajlott sorosista puccs diadalát. Igen, az idegen érdekeket képviselő lengyelellenes hazaáruló koalícióval az életellenes sátánizmus is hatalomra került, és késedelem nélkül nekilátott felszámolni a normalitást, miközben a Tusk-adminisztráció a legsötétebb Jaruzelski-diktatúra módszereit alkalmazva tiporja két lábbal a törvényt, börtönbe zárva ellenfeleit.
Nincs hová hátrálni, végre gátat kell vetni az egyre erőszakosabb LMBTQPXYZSTB-pusztításnak. Ideje egyszer s mindenkorra leszámolni a toleranciának hazudott önsorsrontással, a félrenéző engedmények politikájával, mert ez nem más, mint a magyar történelemből jól ismert szalámitaktika: mindig csak egy kicsivel akarnak többet, a folyamat vége pedig az aberráció totális diktatúrája lesz.
Ki kell mondani, hogy a homoszexualitás nem emberi jogi kérdés, nem szabadságfok, nem beszélve az ilyen-olyan identitásoknak hazudott személyiségzavarokról. Az együttérző jó szándék nem válhat társadalmi öngyilkossággá.
Ami harminc éve csak a legelvetemültebb mély-SZDSZ-es asztaltársaságok beszédtémája volt, az húsz éve kimasírozott az utcákra, tíz éve rendszert építenek belőle, ma pedig már az utolsó bástyákat rohamozzák, és keresik a várat feladni hajlamos Hegedűs hadnagyokat. Így eshet meg például, hogy az egyik legkarakánabb hazai konzervatív internetes portálon a homoszexuális párok gyermek-örökbefogadása mellett ágáló propagandaszöveg jelenik meg. A portál szerkesztőinek becsületére legyen mondva, a kártékony írást még aznap levették az oldalról. Mégis megdöbbentő, hogy akad olyan, harcos jobboldali véleményvezérként vitézkedő szerző, aki szerint egy gyereknek sokkal jobb két egynemű emberrel élni, mint intézetben – mintha normális párok föl se merülhetnének lehetséges örökbefogadóként.
Egy neves amerikai szociológus, Paul Sullins 207 ezer fős, tehát reprezentatív mintavétellel végzett vizsgálatának sokkoló eredményéből kiderült, hogy
a homoszexuális párok által nevelt gyermekek kétszer annyi érzelmi problémával küzdenek, mint a heteroszexuális párok gyermekei, s körükben nagyságrendekkel több a depresszió, a tanulási és magatartási zavar, az öngyilkossági gondolat, a droghasználat, nem utolsósorban a homoszexuális hajlam. Ennek fő oka nyilvánvalóan az, hogy az egyneműek kapcsolata jellemzően diszharmonikus és labilis, sokkal nagyobb arányban és rövidebb idő alatt bomlanak fel, mint a természetes heteroszexuális kapcsolatok.
Egy gyermek számára ab ovo ártalmas ilyen közegben nevelkedni. Szerencsére a magyar törvények nem is teszik lehetővé az ilyen örökbefogadást, és bár a liberális propaganda időről időre diadalmasan beszámol egy-egy olyan homoszexuálisról, aki valamilyen trükkel kijátszotta a törvényt, ez kivétel, ami azt jelzi, hogy vannak még bezárandó kiskapuk. Egy gyermeknek apára és anyára van szüksége, a joggal visszaélőket pedig kiskorú veszélyeztetése miatt felelősségre kellene vonni, mert, miként Máté evangéliumában olvashatjuk, „jaj annak, aki botrányt okoz!”
Különösen akkor, ha a botránykeltés a Vatikánban történik.
Valami résen keresztül beszivárgott a sátán füstje Isten templomába
– írta le a megdöbbentő gondolatot a számos újítást bevezető, egyes körök által utólag liberális ideológiák igazolására is felhasznált II. Vatikáni Zsinatot levezénylő VI. Pál pápa 1972 nyarán. Ama füstből emelkedett elő a Szentszék Hittani Dikasztériuma által tavaly decemberben megjelentetett Fiducia supplicans, azaz a Könyörgő bizalom című állásfoglalás, amely egyfelől leszögezi, hogy házasság csak egy férfi és egy nő között köttethet, ugyanakkor megengedi a rendezetlen helyzetű párok, így a homoszexuális kapcsolatban élők megáldását. Csakhogy az áldás, amint azt a dikasztérium elődje, a Hittani Kongregáció 2021-ben még pontosan megállapította, azt fejezi ki, hogy Isten örömét leli a megáldott személyben vagy tárgyban. Ezért nem egészen három évvel ezelőtt a magas testület még úgy foglalt állást, hogy
egy homoszexuális párt nem lehet megáldani, mert Isten nem áldhatja meg a bűnt.
2023 decemberére azonban úgy tűnik, a Vatikánban is áttört a lobbi. Gomolyog a füst.
Ebből pedig zavar, csalódás, aggodalom, megosztottság keletkezett, a világ katolikus püspöki karainak jelentős része, ragaszkodva a krisztusi tanításhoz és a szenthagyományhoz, határozottan ellenzi és megtagadja az ilyen kapcsolatok megáldását.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar diplomatikus óvatossággal csupán kerülendőnek minősítette körlevelében az ilyen áldásokat, Székely János szombathelyi megyés püspök viszont felszólította egyházmegyéje papjait, hogy ne végezzenek ilyen áldásokat. A lengyel püspöki konferencia ugyanilyen értelemben adott ki nyilatkozatot.
Robert Sarah guineai bíboros, a vatikáni kúria Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának 2014 és 2021 közötti prefektusa egyenesen eretnekségnek nevezte a Ferenc pápa által aláírt állásfoglalás vonatkozó passzusát. Tomas Peta asztanai érsek és segédpüspöke, a neves teológus, hitszónok, Athanasius Schneider nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy megtévesztés és gonoszság rejlik a rendezetlen helyzetű és az egynemű párok megáldásában, ezért megtiltották egyházmegyéjük papjainak az efféle gesztusokat.
Hector Aguer, az argentínai La Plata emeritus érseke kijelentette, hogy a Fiducia supplicansnak nem szabad engedelmeskedni,
Gerhard Müller német bíboros, a Hittani Dikasztérium 2012 és 2017 közötti prefektusa szerint a teremtés rendjének ellenszegülő valóság megáldása istenkáromlás és szentségtörés, és ez a folyamat olyan abszurd helyzetekhez vezethet, hogy végül akár egy abortuszklinika vagy maffiacsoport megáldása is lehetségessé válik.
Müller bíboros már 2022-ben úgy vélekedett, hogy egyesek olyan egyházról álmodnak, amelynek semmi köze a katolikus hithez, és végső soron meg akarják semmisíteni a katolikus egyházat.
Carlo Maria Vigano érsek, a Szentszék 2011 és 2016 közötti, XVI. Benedek pápa által kinevezett washingtoni nunciusa még keményebben fogalmaz:
Az egykori Szent Officium Dikasztériumnak átkeresztelt paródiája által a közelmúltban kiadott eszement deklarációs nyilatkozat határozottan lerántja a leplet a bergogliói hierarchia képmutató megtévesztéséről, annak mutatva be ezeket a hamis pásztorokat, amik: a sátán és lelkes szövetségeseinek szolgái, kezdve a Péter trónját bitorló pusztító utálatossággal.
Mint látható tehát, a decemberi vatikáni állásfoglalás szomorú mérföldkőnek tekinthető, hiszen csak zűrzavart és megosztottságot, vagyis botrányt hozott. Ugyanakkor, mint Barsi Balázs atya, a nagy teológus-hitszónok ferences szerzetes mondja, Isten ezt is felhasználja a maga nagy műve munkálására, a bajt ugyanis már nem lehet szőnyeg alá söpörni. Ezért ideje van a krisztusi tanításban való szilárd állhatatosságnak és a tántoríthatatlan imahadjáratnak, hogy a meghasonlást megerősödő megújulás kövesse.
Borítókép: illusztráció (Fotó: AFP/Michal Cizek)
