A nyugati sajtóból nemcsak arról értesülhetünk, hogy milyen az egészségi állapota a végelgyengülésben szenvedő Vlagyimir Putyinnak, hanem arról is, hogy milyen gonosz terveket forgat a fejében. Az orosz elnök ellenlábasai pontosan tudják, hogy neki Ukrajna csak ugródeszka, és végső célja Nyugat-Európa megszállása, a nyugati civilizáció megsemmisítése.
Csúnya dolgokat hallani Putyinról. A gyanútlan szemlélődő csak azt nem érti, honnan ez a sok holtbiztos értesülés. Honnan tudja Volodimir Zelenszkij, hogy Putyin nem fog megállni Ukrajna határainál? Az ukrán elnök szerint ha Oroszország legyőzi Ukrajnát, akkor a balti országokat is megtámadja. Litvániában, Észtországban, majd Lettországban is ezzel a történettel riogatta a közvéleményt, vagyis azzal gyanúsította Oroszországot, hogy a szomszédos NATO-tagországokat is hajlandó megtámadni.
Zelenszkij Rigában közös sajtótájékoztatót tartott Edgars Rinkevics lett államfővel, aki egyetértett vele az orosz szándékokat illetően. Rinkevics kijelentette, az orosz imperializmus feletti teljes győzelemig szükséges Ukrajna támogatása. Hozzátette, hogy Lettország tarackokat, tüzérségi lövedékeket és páncéltörő fegyvereket ad az ukránoknak, valamint megállapodást írnak alá harci drónok gyártásáról.
Putyin imperialista terveit illetően nemcsak az ukrán és a lett elnök tájékozott. Hasonló nézeteket hangoztatott egy Hamish de Bretton-Gordon nevű brit katonai szakértő, volt ezredparancsnok, aki szerint az orosz elnök biológiai és harcászati atomfegyvert is bevet Ukrajna ellen, azután pedig folytatja a nyugati hódítást. De Bretton-Gordon úr úgy vélte, esélye sincs annak, hogy leállna az orosz nyomulás Nyugat felé, ezért maximális támogatást kell nyújtani Kijevnek.
Ne feledjük, ez a háború nem azzal kezdődött, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, hanem azzal a „befektetéssel”, amelyet Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes annak idején, egy Ukrajnáról szóló nemzetközi üzleti konferencián meggondolatlanul kifecsegett. Akkor ugyanis elárulta, hogy az USA 1991 óta, Ukrajna „demokratikus” céljainak eléréséhez több mint ötmilliárd dollárt fektetett be. Nuland tudta, hogy miről beszél, minthogy az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkáraként 2013. december végén személyesen is részt vett a kijevi Majdan téren zajló tüntetéseken.
Az USA a Janukovics-kormány 2014. február 22-i leváltása idején tehát már beavatkozott Ukrajna belügyeibe. Akkoriban Geoffrey Pyatt, az Egyesült Államok ukrajnai nagykövete és Nuland között folyt az a telefonbeszélgetés, amelynek során Nuland szájából elhangzott az ismertté vált kijelentés: „pokolba az Európai Unióval!”.
Angela Merkel korábbi német kancellár ráerősített Nuland állítására, amikor a Die Zeit hetilapban, egy 2022-ben megjelent interjújában arról beszélt, hogy a 2014–2015-ös minszki megállapodáscsomag csak kísérlet volt, hogy időt adjanak Ukrajnának a megerősödésre. Merkel többek között így fogalmazott: Ukrajna „kihasználta ezt az időt, hogy erősebbé váljon, ahogy az ma látható”. Zelenszkij elnök annyira erősnek érezte magát, hogy az orosz invázió előtt bejelentette Ukrajna NATO-csatlakozásának szándékát. Minderre rátett egy jó nagy lapáttal Joe Biden amerikai elnök, aki 2022 elején, Olaf Scholz német kancellár jelenlétében helyezte kilátásba az Északi Áramlat „végét”, ha az oroszok megtámadják Ukrajnát. A napnál világosabb, hogy évekkel az ukrajnai katonai műveletek megkezdése előtt a Nyugat kidolgozott egy olyan provokatív stratégiát, amelyet az oroszok nem nézhettek tétlenül. Ez a stratégia óhatatlanul kirobbantotta a háborút, s a jelek szerint arra épült, hogy a Nyugat szankciókkal és az ukránok beáldozásával térdre kényszeríti Oroszországot.
Aki nem katonai szakértő, az is tudja, hogy a háborúkban gondolkodó stratégák nemcsak a győzelemben bíznak, hanem felkészülnek az ellenkezőjére is. Minden terv árnyékában meghúzódik egy B terv arra az esetre, ha másként alakulnak a dolgok. A Zelenszkijt mozgató nyugati nagyhatalmak vezetői egy időben nagyon bíztak Ukrajna győzelmében, s ennek reményében ész nélkül támogatták az ukránokat.
Az ukrán elnök és néhány megszállott elvbarátja nagy hangon szónokol a végső győzelemről, de a józan megfigyelők pontosan tudják, a Nyugat számára ez a hajó elment. Ezt egyre többen látják, és kérdezik a nagy stratégáktól: mi a B terv? Reméljük, nem az, hogy utánunk a vízözön.
A szerző író, újságíró
Borítókép: Andrij Tracsuk ukrán katona koporsóját viszik a kijevi Függetlenség terén tartott gyászszertartáson 2023. december 15-én (Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka)
