Angela Merkel korábbi német kancellár ráerősített Nuland állítására, amikor a Die Zeit hetilapban, egy 2022-ben megjelent interjújában arról beszélt, hogy a 2014–2015-ös minszki megállapodáscsomag csak kísérlet volt, hogy időt adjanak Ukrajnának a megerősödésre. Merkel többek között így fogalmazott: Ukrajna „kihasználta ezt az időt, hogy erősebbé váljon, ahogy az ma látható”. Zelenszkij elnök annyira erősnek érezte magát, hogy az orosz invázió előtt bejelentette Ukrajna NATO-csatlakozásának szándékát. Minderre rátett egy jó nagy lapáttal Joe Biden amerikai elnök, aki 2022 elején, Olaf Scholz német kancellár jelenlétében helyezte kilátásba az Északi Áramlat „végét”, ha az oroszok megtámadják Ukrajnát. A napnál világosabb, hogy évekkel az ukrajnai katonai műveletek megkezdése előtt a Nyugat kidolgozott egy olyan provokatív stratégiát, amelyet az oroszok nem nézhettek tétlenül. Ez a stratégia óhatatlanul kirobbantotta a háborút, s a jelek szerint arra épült, hogy a Nyugat szankciókkal és az ukránok beáldozásával térdre kényszeríti Oroszországot.
Aki nem katonai szakértő, az is tudja, hogy a háborúkban gondolkodó stratégák nemcsak a győzelemben bíznak, hanem felkészülnek az ellenkezőjére is. Minden terv árnyékában meghúzódik egy B terv arra az esetre, ha másként alakulnak a dolgok. A Zelenszkijt mozgató nyugati nagyhatalmak vezetői egy időben nagyon bíztak Ukrajna győzelmében, s ennek reményében ész nélkül támogatták az ukránokat.
Az ukrán elnök és néhány megszállott elvbarátja nagy hangon szónokol a végső győzelemről, de a józan megfigyelők pontosan tudják, a Nyugat számára ez a hajó elment. Ezt egyre többen látják, és kérdezik a nagy stratégáktól: mi a B terv? Reméljük, nem az, hogy utánunk a vízözön.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!