Baloldali mese a „spindiktátorokról”

A HVG példás gyorsasággal, már 2023-ban megjelentette Szergej Gurijev és Daniel Treisman Spindiktátorok című, A zsarnokság változó arca a 21. században alcímű könyvét, amelyet az előző évben a nagy tekintélyű amerikai Princeton Egyetem könyvkiadója adott közre angol nyelven, s amelyet portálján azon melegében – olvasói okulására – e dicséretes szellemi teljesítményhez és tudományos értékhez illően hat hosszú részben ismertetett a HVG, s most ért oda, hogy a szerzőkkel könyvbemutatót tartson és a könyvről Rosta Miklóssal, a Corvinus tanszékvezetőjével készült interjút közölje.

A szerzők könyvükben a modern diktátorok és autokraták új propagandamódszereit vizsgálták, mint például a spin, a dezinformáció és a lakosság lélektani félelemben tartása. E háromból a „spin” magyarázatért kiállt: e szó ige is, főnév is, főnévként többedik jelentése ferdítés, csúsztatás, kozmetikázás.

A zsarnokok fő jellemzője szerintük, legalábbis a jelen században, hogy ferdítenek, csúsztatnak, kozmetikáznak. A nem zsarnok országvezető politikus pedig arról ismerszik, hogy mindig az igazat, a tiszta igazat mondja, álmában sem jutna eszébe ferdíteni, csúsztatni vagy (adatokat) kozmetikázni.

Aki nem hiszi, járjon utána.

De kik is volnának ezek a zsarnokok? Nos, a kínai Hszi, az orosz Putyin, a török Erdogan, a brazil Bolsonaro, az amerikai Trump, a magyar Orbán

– így, libasorban, a zsarnokok új iskolájához tartozók, szemben a régi iskolához tartozó Hitlerrel, Sztálinnal, Szaddám Huszeinnel, Ceaușescuval. (Az új iskolának voltak kisebb zsarnokai is, mint az olasz Berlusconi, az argentin Néstor és Cristina Kirchner, a mexikói Obrador.) Hogyan kerülhet egy lapra a demokratikus legitimáció nélküli Hszi és az erősen kétséges legitimációjú Putyin, valamint az egyértelműen demokratikus legitimációjú Erdogan és Orbán s a hatalmát választáson elnyerő, majd elvesztő Trump és Bolsonaro?

Véleményem röviden:

a kötet politikatudománynak álcázott intellektuális szélhámosság, valójában politikai harci fegyver, amelyet tudományos köntösbe öltöztettek.

Nem pusztán arról van szó, hogy Gurijev és Treisman – ha nem is formálisan, de tartalmát tekintve – az amerikai Demokrata Párt aktivistái, akik könyvükkel csapást szándékoznak mérni a pártjuk bel- és külpolitikai vonalvezetésével ellenséges vagy egyszerűen csak kritikus külső politikai szereplőkre? De, arról van szó!

További Vélemény híreink

Folytatódik a jobboldali politikus üldözése: újabb vádakat fogalmaztak meg a volt brazil elnök ellen

Ez a könyv műfaját tekintve a valamikori kommunista brosúrákra emlékeztet, csak hosszabb, van jegyzetapparátusa és irodalomjegyzéke, és szűkebb közönséghez szól.

Rosta Miklós interjújából megtudjuk, hogy a szerzők kezdetben a spindiktátor helyett az információs autokrata terminus technicust használták, de nem tartották elég ütősnek. Az újfajta diktatúrák legfőbb törekvése a társadalom manipulálása (ennek eszköze volna az „információ”), akikre pedig ez nem hat, azokat „buborékba zárják”, hogy ne kelljen börtönbe zárni és kivégezni a „régi iskola” bevett gyakorlatának megfelelően. A „buborékba zárás” az értelmiség elszigetelése, amelynek meghagyják „kritikus” sajtótermékeit, ahol „egymás közt ki is engedhetik a gőzt”, ám büntetik, ha a csak „manipulatív, erősen megszűrt információhoz” jutó szélesebb rétegekhez „próbálnak szólni”. Mondjon erre példát, aki tud… Nem inkább az értelmiség zárja magát buborékba, s a buborékban kitermelt életidegen gondolatai a „szélesebb rétegek” elutasításával találkoznak? Meg aztán miért beszél Rosta politikusok helyett értelmiségről? Azt hiszem, tudom a megoldást:

Helmut Schelsky 1975-ben megjelent, nagyon találó című (A munkát mások végzik el) könyvében megjósolta azt, hogy a (társadalomtudományi) értelmiség osztállyá szerveződik, és magának egyfajta papi szerepet tulajdonítva politikai hatalomra fog törni. Ez történik napjainkban.

Ám ez eddig eredménytelen, ami Rosta panaszának fő oka.

És a manipuláció mellett kell „teljesítmény”, vagyis a szélesebb rétegek által is érezhető gazdasági növekedés, mert enélkül a vezető népszerűsége a mégoly szofisztikált manipuláció ellenére is elveszne.

E sok hűhó egyetlen célja – mondja – a hatalom megtartása, miközben aligha tudna arra példát mondani, hogy egy kormánypárt ne többségének megőrzését célul kitűzve forduljon rá a következő választásra.

A spindiktátorokra mért fő csapásirány annak bizonygatása, hogy a „teljesítmény” nem is akkora, mint lehetne. Példának a szomszédos „demokratikus” államokat hozza, ahol az „életszínvonal is meredekebben emelkedett, mint nálunk” – ami számszakilag nincs így, nem rosszabb, de nem is jobb –, elvesztegetett évtized van mögöttünk, de ezt a közgazdasági értelmiségnek buborékba zártsága okán sajnálatosan nincs módja a közönséges halandóknak elmagyarázni.

De térjünk vissza a könyvhöz! Szakszerűtlenségére egyetlen példát hozok. Rosta a választási szabályok átírásával manipuláló hatalomról szól, ezzel a könyv is foglalkozik (150–151. oldal). Azt írja, hogy

Magyarországon Orbán blokkja 2014-ben csak a szavazatok 45 százalékát szerezte meg, mégis az övék lett az egyéni választókerületi mandátumok kilencven százaléka.

A szerzők honnan is tudhatnák, hogy a magyar választási rendszerben 93 parlamenti helyet pártlisták között osztanak szét, 106 pedig az egyéni választókörzetben győzteseké. A pártlistáról történő helyosztás nem szavazatarányos, ugyanis kompenzálják az egyéni választókörzetek veszteseit, de (nagy) győzteseit is, ám a mérleg nyelve a vesztesek felé billen. Az egyéniben pedig azé a mandátum, aki a legtöbb szavazatot kapta.

Vagyis az idézett mondat manipuláció – spintudomány, kedves Rosta Miklós! –, mert

ugyan nincs benne tárgyi tévedés, de a gyanútlan olvasóban a választási rendszer igazságtalanságának képzetét kelti:

a szavazatok 45 százalékával a képviselői helyek kilencven százalékát lehet megszerezni, ami vérlázító. Az idézett mondatban a szakmai lektorálásra felkért Filippov Gábor politológus, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója semmi kivetnivalót nem talált! S arról ne is essék szó, hogy a kötet megpróbálkozik az egyéni választókerületek határainak manipulálása vádjával (gerrymandering) – csak a térképre kell nézni, hogy nyilvánvalóvá legyen ennek nevetségessége – és azzal, hogy a választási csalás érdekében

Orbán egy másik módszert is kidolgozott: a határon túlról származó magyarokat szintén bevonta a választásba,

akiknek „kilencven százaléka hálából az ő pártjára húzta be az ikszet”. Valóban, mert a Gyurcsány-kormány elutasította a kettős állampolgárság intézményét. E kilencven százalék szavazatai azonban összesen két parlamenti helyet jelentenek – vagyis az semmit el nem dönt.

A szerző szociológus, közgazdász

Borítókép: Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a harmadik Övezet és Út fórumon Pekingben, 2023. október 18-án (Fotó: POOL/AFP/Grigory Sysoyev)