Rosta Miklós interjújából megtudjuk, hogy a szerzők kezdetben a spindiktátor helyett az információs autokrata terminus technicust használták, de nem tartották elég ütősnek. Az újfajta diktatúrák legfőbb törekvése a társadalom manipulálása (ennek eszköze volna az „információ”), akikre pedig ez nem hat, azokat „buborékba zárják”, hogy ne kelljen börtönbe zárni és kivégezni a „régi iskola” bevett gyakorlatának megfelelően. A „buborékba zárás” az értelmiség elszigetelése, amelynek meghagyják „kritikus” sajtótermékeit, ahol „egymás közt ki is engedhe­tik a gőzt”, ám büntetik, ha a csak „manipulatív, erősen megszűrt információhoz” jutó szélesebb rétegekhez „próbálnak szólni”. Mondjon erre példát, aki tud… Nem inkább az értelmiség zárja magát buborékba, s a buborékban kitermelt életidegen gondolatai a „szélesebb rétegek” elutasításával találkoznak? Meg aztán miért beszél Rosta politikusok helyett értelmiségről? Azt hiszem, tudom a megoldást:

Ám ez eddig eredménytelen, ami Rosta panaszának fő oka.

És a manipuláció mellett kell „teljesítmény”, vagyis a szélesebb rétegek által is érezhető gazdasági növekedés, mert enélkül a vezető népszerűsége a mégoly szofisztikált manipuláció ellenére is elveszne. 

A spindiktátorokra mért fő csapásirány annak bizonygatása, hogy a „teljesítmény” nem is akkora, mint lehetne. Példának a szomszédos „demokratikus” államokat hozza, ahol az „életszínvonal is meredekebben emelkedett, mint nálunk” – ami számszakilag nincs így, nem rosszabb, de nem is jobb –, elvesztegetett évtized van mögöttünk, de ezt a közgazdasági értelmiségnek buborékba zártsága okán sajnálatosan nincs módja a közönséges halandóknak elmagyarázni.

De térjünk vissza a könyvhöz! Szakszerűtlenségére egyetlen példát hozok. Rosta a választási szabályok átírásával manipuláló hatalomról szól, ezzel a könyv is foglalkozik (150–151. oldal). Azt írja, hogy 

A szerzők honnan is tudhatnák, hogy a magyar választási rendszerben 93 parlamenti helyet pártlisták között osztanak szét, 106 pedig az egyéni választókörzetben győzteseké. A pártlistáról történő helyosztás nem szavazatarányos, ugyanis kompenzálják az egyéni választókörzetek veszteseit, de (nagy) győzteseit is, ám a mérleg nyelve a vesztesek felé billen. Az egyéniben pedig azé a mandátum, aki a legtöbb szavazatot kapta.

Vagyis az idézett mondat manipuláció – spintudomány, kedves Rosta Miklós! –, mert 

a szavazatok 45 százalékával a képviselői helyek kilencven százalékát lehet megszerezni, ami vérlázító. Az idézett mondatban a szakmai lektorálásra felkért Filippov Gábor politológus, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója semmi kivetnivalót nem talált! S arról ne is essék szó, hogy a kötet megpróbálkozik az egyéni választókerületek határainak manipulálása vádjával (gerrymandering) – csak a térképre kell nézni, hogy nyilvánvalóvá legyen ennek nevetségessége – és azzal, hogy a választási csalás érdekében 

akiknek „kilencven százaléka hálából az ő pártjára húzta be az ikszet”. Valóban, mert a Gyurcsány-kormány elutasította a kettős állampolgárság intézményét. E kilencven százalék szavazatai azonban összesen két parlamenti helyet jelentenek – vagyis az semmit el nem dönt.

A szerző szociológus, közgazdász

Borítókép: Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a harmadik Övezet és Út fórumon Pekingben, 2023. október 18-án (Fotó:  POOL/AFP/Grigory Sysoyev)