De tényleg! Mekkora hiba lenne elővenni az egyszer már csúfosan megbukott és bizonyítottan eredménytelen megszorításokat, amelyek nemcsak csírájában fojtanák el a gazdasági visszaépülést, hanem ismét elmaradó bevételeket és magasabb államháztartási deficitet okoznának. Hogy ne áruljunk zsákbamacskát, pillantsunk rá a meghirdetett kormányzati célra:
a fenntartható gazdasági növekedés érdekében a kormány a következő években – az éves gazdasági teljesítmény, vagyis a GDP arányában – három százalék alá kívánja csökkenteni a költségvetési hiányt. Így a deficit mértéke az idén 4,5 százalék, jövőre 3,7 százalék, 2026-ban pedig 2,9 százalék lehet. Valljuk be, hogy a felvázoltak nem egy drasztikus megszorításokat feltételező pálya kifutása, hiszen nem azonnal, hanem fokozatosan mérséklődik majd a deficit.
Ugyanakkor a költségvetési hiány csökkentéséhez a gazdasági növekedés helyreállása elengedhetetlen, a bővülés járul hozzá ahhoz, hogy a deficit fenntarthatóan csökkenni tudjon az adóbevételek növekedésén és az automatikus stabilizátorokon keresztül. Idézzük fel újból: a háztartásokat sanyargató politika korábban már csúfosan megbukott, bebizonyítva működésképtelenségét és eredménytelenségét.
Nota bene: a gyorsan változó körülményekhez igazodva a kormány többször is módosította a költségvetési tervet. De mennyi „minden” – a Covid okozta gazdasági sokk, a háború(k), valamint az annak hatására felrobbanó energia-, élelmiszer- és nyersanyagárak, a kamatemelésből származó dráguló finanszírozás – volt itt az elmúlt években, amely teljesen felülírta a várakozásokat.
Akárhogyan is, a tervezettnél rosszabbul alakuló költségvetési egyensúly döntő mértékben külső sokkhatásokra vezethető vissza. Ne feledjük, hogy a magyar gazdaság külgazdasági vonatkozásban mennyire „kitett”: az exportunk nyolcvan százaléka az EU-ba áramlik.
A büdzsé extraprofitadókkal, részben beruházások elhalasztásával és részben az eredeti tervnél magasabb hiánnyal alkalmazkodott. Az év eleji béremelések és az idén várhatóan markánsan növekvő reálbérek hozzájárulhatnak a fogyasztás élénküléséhez, amihez szükséges a háztartások óvatossági motívumának további enyhülése is.
Summa summarum: a költségvetési hiányt tényleg csökkenteni kell, és nem elsősorban Brüsszel, hanem magunk miatt is. Azért, hogy helyreálljon az egyensúly, és ráálljunk a felzárkózási pályára.
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!