Varga Mihály pénzügyminiszter 675 milliárd forintnyi állami beruházás elhalasztását jelentette be a legutóbbi Kormányinfón: a költségvetési kiigazítást az ellenzék megszorításként értékeli. Nézzük, hogy mi valójában az igazság!
Hamarosan az Országgyűlés elé kerül a 2024-es költségvetési törvény módosítása, a 2025-ös büdzséről szóló javaslatot pedig, csakúgy, mint régen, majd ősszel tárgyalja a parlament.
Eddig az volt a baj, hogy túlságosan korán – a tavaszi ülésszak végén – fogadta el a T. Ház a következő évre szóló büdzsét. Most pedig ez a nyolcéves szokás szakad meg, ugyanakkor a kockázatokkal már jobban lehet kalkulálni – örülhet neki mindenki, nem?
Emlékezzünk csak az elmúlt esztendők ilyen típusú vádaskodásaira!
Megszorítások? Hozzunk fel néhány példát rá!
Amennyiben tényleg megszorításokra készülne a kormány, akkor aligha lenne itt az új otthonteremtési lehetőség. Konkrétan: a kormány bejelentette, hogy új otthonfelújítási programot indít, amelyet az 1990 előtt épült családi házak energetikai korszerűsítésére lehet igénybe venni. A mintegy húszezer ingatlant érintő projekt júniusi indulása hozzávetőleg 125-130 milliárd forintos megrendelést generál a magyarországi építőipar számára.
Ide tartozik az is, hogy az idősek változatlanul megkapják majd a 13. havi, megemelt nyugdíjat is. Továbbá: változatlanul a költségvetés része lesz a rezsivédelmi alap, vagyis a választópolgárok a piaci árnál alacsonyabb összegért juthatnak energiához.
Amúgy az ellenzéki „jelzésekben” semmi újdonság nincs: szerintük míg tavaly zsugorodott a gazdaság, addig idén lehet kisebb fellendülés, ráadásul komolyabb élénkülésre még jövőre sem lehet számítani. Sőt, jövőre – csak „fusson ki” az EP- és az önkormányzati választás – megszorítások, adóemelések várhatók. Tekintettel arra, hogy hatalmas az államadósság, a költségvetési hiány, a reálbércsökkenés pedig jelentősen visszaveti a fogyasztást. Ismerős a mantra, mely azért is illik Móricka-viccbe, mert a 2026-os országgyűlési választások előtt a kormányrudat megtartani akaró Fidesz–KDNP aligha „nyúzná a népet”, pusztán politikai okokból sem…
De tényleg! Mekkora hiba lenne elővenni az egyszer már csúfosan megbukott és bizonyítottan eredménytelen megszorításokat, amelyek nemcsak csírájában fojtanák el a gazdasági visszaépülést, hanem ismét elmaradó bevételeket és magasabb államháztartási deficitet okoznának. Hogy ne áruljunk zsákbamacskát, pillantsunk rá a meghirdetett kormányzati célra:
a fenntartható gazdasági növekedés érdekében a kormány a következő években – az éves gazdasági teljesítmény, vagyis a GDP arányában – három százalék alá kívánja csökkenteni a költségvetési hiányt. Így a deficit mértéke az idén 4,5 százalék, jövőre 3,7 százalék, 2026-ban pedig 2,9 százalék lehet. Valljuk be, hogy a felvázoltak nem egy drasztikus megszorításokat feltételező pálya kifutása, hiszen nem azonnal, hanem fokozatosan mérséklődik majd a deficit.
Ugyanakkor a költségvetési hiány csökkentéséhez a gazdasági növekedés helyreállása elengedhetetlen, a bővülés járul hozzá ahhoz, hogy a deficit fenntarthatóan csökkenni tudjon az adóbevételek növekedésén és az automatikus stabilizátorokon keresztül. Idézzük fel újból: a háztartásokat sanyargató politika korábban már csúfosan megbukott, bebizonyítva működésképtelenségét és eredménytelenségét.
Nota bene: a gyorsan változó körülményekhez igazodva a kormány többször is módosította a költségvetési tervet. De mennyi „minden” – a Covid okozta gazdasági sokk, a háború(k), valamint az annak hatására felrobbanó energia-, élelmiszer- és nyersanyagárak, a kamatemelésből származó dráguló finanszírozás – volt itt az elmúlt években, amely teljesen felülírta a várakozásokat.
Akárhogyan is, a tervezettnél rosszabbul alakuló költségvetési egyensúly döntő mértékben külső sokkhatásokra vezethető vissza. Ne feledjük, hogy a magyar gazdaság külgazdasági vonatkozásban mennyire „kitett”: az exportunk nyolcvan százaléka az EU-ba áramlik.
A büdzsé extraprofitadókkal, részben beruházások elhalasztásával és részben az eredeti tervnél magasabb hiánnyal alkalmazkodott. Az év eleji béremelések és az idén várhatóan markánsan növekvő reálbérek hozzájárulhatnak a fogyasztás élénküléséhez, amihez szükséges a háztartások óvatossági motívumának további enyhülése is.
Summa summarum: a költségvetési hiányt tényleg csökkenteni kell, és nem elsősorban Brüsszel, hanem magunk miatt is. Azért, hogy helyreálljon az egyensúly, és ráálljunk a felzárkózási pályára.
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
