Életveszélyesen megsebesítették a szlovák kormányfőt, Robert Ficót. Juraj Cintula balliberális író nem értett egyet a kormányfő külpolitikájával. Egy általános iskolában egy kiskorú leány hátba szúrta osztálytársát, mert megelégelte, hogy őt állandóan szekírozzák. Amerikában már rendszeressé váltak az iskolai tömeggyilkosságok. Az Antifa tagjai brutális és aljas módon hátulról rontanak rá általuk ránézésre más politikai nézetet vallókra. A viták rendezésének módja mára végletes módon elfajult.
Az agresszió elterjedésének két alapfeltétele van: ha megszűnik a viták kulturált, érvek alapján történő rendezésének a lehetősége, vagy ha a közbeszédet elönti a gyűlölködés. Korunkra mindkét feltétel jellemző. Az első eset akkor jön létre, ha egy progresszív politikai élcsapat kisajátítja magának a társadalom vezetési jogát, mivel úgy érzi, hogy a bölcsek köve az ő kezében van. A hatalomgyakorlási mód brutális változata a kommunizmus és a fasizmus. Így gyakorolja a hatalmát Brüsszelben a liberális elit is. Minden erejével gátolja a társadalom számára alapvetően fontos témákban az érdemi vita kialakulását, de ha egy ügy ennek ellenére terítékre kerül, meggyőzés helyett a balliberális szavazógépet működteti.
A zöldpártoknak nincsenek hatástanulmányaik, gazdasági számításaik, mindenben korunk „evangéliumára”, a klímavédelemre hivatkozva döntenek. Napjainkban tehát sem fórum, sem vitakultúra nincs, Magyarországot kivéve. Mindezek következtében az unió állampolgárai egyre frusztráltabbak. Azt látják, hogy körülöttük összeomlik az a régi rend, amelybe beleszülettek. Semmi fontos kérdésbe nincs érdemi beleszólásuk, és azt látják, hogy egy szélsőséges liberális kisebbség erőszakkal kényszeríti rá az akaratát. A feltörő agresszió a mai liberalizmus válságának figyelmeztető tünete! Egyelőre „csak” a progresszív oldal agresszív, de mi lesz akkor, ha a csendes többség megelégeli a különféle progresszív kisebbségek terrorját?
A momentumos Szarvas Koppány Bendegúz a pandémia idején lámpavasra húzással fenyegette meg a kormányzati szereplőket, mulasztás hamis vádja alapján. Hasonlóképp fogalmazott Márki-Zay Péter is: „Nem akarom mondani, hogy a kandelábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán és helyezésén kívül.” Most éppen Magyar Péter hergeli az ellenzéket, és egyik rajongója pezsgőt bontana, ha Orbán Viktor kormányfőt is lelőnék. A gyűlöletszítást mint politikai fegyvert egyébként mindennap láthatjuk az európai és magyar parlamentben, valamint a hazai globalista médiában. A gyűlölet szobrát Szabó Tímea parlamenti képviselőről (Párbeszéd – micsoda cinikus pártnév!) és a belga Guy Verhofstadt EP-képviselőről, a liberális (micsoda hazug jelző!) frakció vezetőjéről lehetne megmintázni. Gyurcsány Ferenc legnagyobb bűne pedig az, hogy gyűlöletszítással a nemzetet kétfelé szakította, és már nincs nemzeti minimum, amiben minden párt egyetértene. Ez a gyűlölettel átitatott közélet egyébként tönkreteszi az életminőséget is, hiszen mára elveszett az otthonosság érzete, a nyugalom és a meghittség légköre.
Ahol megszűnik a kulturált vita lehetősége, ott kiüresedik a demokrácia, és az erőszak, a gyűlölködés, az agresszió kerül előtérbe. Robert Fico ennek a társadalmat átszövő gyűlölködésnek az áldozata.
A szerző Bartha Pál, nyugalmazott erdőmérnök
