Egy ország nézi elképedve, értetlenül, hogy Karácsony Gergely egész egyszerűen nem kampányol. Holott állítólag nagyon akar ismét főpolgármester lenni, és a kincstárian készséges közvélemény-kutató cégek a többnyire a Városháza által megrendelt felméréseikben azt is egymás sarkára tapodva, stréberen jelzik vissza, hogy a Karóembernek minden reménye meg is van arra, hogy újból elnyerje a posztot.
Hát akkor meg miért nem kampányol? Mitől fél annyira, hogy nem mer az emberek közé menni? Mert azt azért mégsem lehet kampánynak nevezni, ha a baloldal hiperpasszív szupermanje haveri médiumokban garantáltan senki által végig nem nézett, végtelenített, maratoni interjúkat ad, azokat is csak módjával, hogy meg ne ártson.
Arra gyanakszunk, hogy a nehezen megmagyarázható viselkedés, antikampány mögött a megbízók által melléje rendelt tanácsadók, közvetítők bölcs utasítása húzódik. Annál is inkább praktikus javallat lehet ez a részükről, mivel váratlan kérdésekre nem csupán angolul nem képes reagálni, de még magyarul sem.
Olyannyira nem, hogy az eddig vele mindig megkülönböztetetten nyájas és udvarias ATV-t sem tartják már elég megbízhatónak a külföldi háttértámogatói, így az ott megrendezendő főpolgármesteri vitán sem akar részt venni, ahogy azt sajtócerberusa, Simon András útján közölte a tévécsatornával.
Úgy okoskodnak, hogy szerintük legalábbis Karácsony elegendő számú szavazóbázisa megvan, ezért csak rontana azzal, ha elkezdene különböző kampányrendezvényeken összevissza beszélni mindenféle rizikós kérdésekben, korrupciógyanús vagy egy cseppet elmélyültebb szakmai hozzáértést igénylő ügyekben. Így aztán jegelik a mérhetetlenül parányi párt, a Párbeszéd magasságára és vékonyságára oly rátarti vezérét, Gőgös Gúnár Gergelyt, és elzárják még saját feltételezett hívei elől is.
Pedig ez a módszer is rejt jócskán kockázatos elemeket. Már eleve az a kiindulópont is felettébb bizonytalan, hogy KaróGerinek megvan a kellő számú választója, akik akkor is elmennek rá szavazni, ha még inkább elönti a szemét Budapestet, megszüntetik az autós után a közösségi közlekedést, sőt még a gyalogosforgalmat is korlátozzák. A fővárosi baloldali szavazók jobboldali kormány iránti feltételezett gyűlöletére, ellenségképére alapozni túl merész vállalkozásnak tűnik.
A fővárosvezér fennhéjázó nyilatkozatai sem segítik újraválasztásának ügyét, amikor nagyképűen arról beszél: ha esik, ha fúj, akkor is ő nyeri el a címet. Eközben pedig minden cselekedetével, intézkedésével orrba veri az egyszerű halandó budapesti polgárokat.
Lezárások a rakpartokon, állandó dugók, autókitiltások mindenütt, járatritkítások, jegyautomata- és szemetesleszerelések, hajózásmegszüntetés, levágandó pulykának tartott utasok és sorolni lehet a végtelenségig. Így olyan az egész, mintha pöckölné, fricskázná valaki az emberek orrát, mondván: ugye, hogy így is rám szavaztok? Meg úgy is, ha sohasem válaszol a korrupcióval, tiltott külföldi kampányfinanszírozásokkal, egyéb sötét ügyekkel vagy egyszerű, közlekedéssel kapcsolatos kérdésekre sem.
Az emberek nagy többsége egy idő után megalázónak érezheti az ilyen beállítást, pláne ha a kampányígéreteinek is csupán elenyésző százalékát teljesítette.
A felháborodott, őt keményen kritizáló kommentek a legutóbbi Partizán-interjú alatt például távolról sem lehettek megnyugtatók számára. Mint az sem, hogy minden triumfálásuk ellenére az ajánló aláírásokat csak feltűnően az utolsó előtti pillanatokban tudták leadni. Azon is elgondolkodhatott volna, hogy a március 15-i tüntetésén eléggé csendben hallgatta végig a meglehetősen gyér közönség a papírízű, sokadszor „köztársaságozó” dögunalmas beszédét.
Karácsony valamilyen elbizakodottsági, önhittségi oknál fogva szentül meg van arról győződve, hogy biankó csekket kapott a választóitól, akik mintegy vérszerződést kötöttek vele, kvázi felajánlva neki – mint annak idején a gáláns magyar nemesek Mária Teréziának – életüket és vérüket. A csalhatatlan jelek szerint nem túl életszerű ez a verzió.
Jóval valószínűbbnek tűnik a jelzésekből, kommentekből: sokaknak most esett le a tantusz, hogy Karácsony tényleg Gyurcsány embere – és korántsem független, ahogy maszkírozták öt éve.
Annak idején még egy sereg ember naivul azt hitte, hogy Karácsonnyal nem Gyurcsányra szavaz. A háborúpárti megbonthatatlan hármas (DK–MSZP–Párbeszéd) szövetség megpecsételése után viszont már tudják, mi az ábra, kire adják a voksukat. Mindezek miatt KaróGeri akár karót is kaphat a választóktól.
