Értetlenséggel vegyes iróniával figyeltem: hogy lehet az, hogy a jólétben elbutuló nyugat-európaiak és/vagy a saját régiónk lakosságának jelentős része tájékozatlanul-tudatlanul vagy érdektelenül állt az európai parlamenti választások elé. Mire számítottak azok, akik elmentek az EP-választásokra, ki-ki a saját hazájában, és leadták a voksukat azokra a politikai erőkre, amelyek az EP-ben meghozott döntéseikkel éppen a harmadik világháborút akarják kirobbantani. A vérontáshoz pedig a saját és európai honfitársaikat küldik így a vágóhídra.
Minden választó, aki a háborúpárti EP-erőkre szavazott, az maga is felelős lesz azért, hogy emberek milliói halnak majd meg az ukrán–orosz, csakhamar pedig az ukrán érdekekért vívott európai fronton.
A vágóhíd ugyanis – amelyről sokan azt hiszik, kizárólag Ukrajna területén volt, lesz és marad – csakhamar itt is, ott is megnyílna, Európa-szerte, egy-két jól célzott, szépen a fejünkre eső rakétának köszönhetően. Még az is lehet, hogy az lesz a szerencsés flótás, akit eltalál.
Persze ott lenne máris a hős európai hadsereg, amibe addigra már kötelezően besorozták mindenki férjét, feleségét, nagykorú fiát, lányát, a szomszédot, az orvosi ellátást biztosító háziorvost, sebészt, fogorvost, klinikai szakorvosokat. Ha túlélik a háborút, akkor csak néhány évig kell fájón nélkülöznünk őket, a rokonok és orvosok tekintetében szó szerint, csak míg az elsőnél lelki, a másodiknál fizikai fájdalmat kell majd elviselnünk néhány éven át. De tudjuk, hogy a lelki fájdalmat az idő, a fizikai fájdalmat az ájulás gyógyítja, ahogy Goethe mondá egykor.
A harmadik világháborúban a gyárak is szépen lassan leállnak majd, se kaja, se gyógyszer nem lesz. Az emberek vagy a fronton halnak majd meg, vagy orvosi ellátás hiányában a saját ágyukban. Ha vízszolgáltatás lesz is, ki tesz majd a vezetékes vízbe klórt, honnan jön egyébként is a fertőtlenítő, ha mindenki, aki mindezekben tevőlegesen részt vett, már rég a fronton lesz vagy netán a föld alatt?
A ma még fiatal gyerekeinknek, ha meg is ússzák a besorozást (és nem lettek árvák), legfeljebb csak az oktatásukról kell majd lemondaniuk. A sorköteles tanárok a fronton állnak majd helyt, a statisztikák szerint átlagosan három óráig. Egyetemi oktatás, diploma a most felnövekvő generációnak felejtős lesz. Ennek a generációnak mindenképp, de még az utánuk következőnek is, szimplán a dominóelv alapján.
Ugyancsak érdekes kérdés, hogy
a Macron–Scholz–Weber–Soros-féle kötelező európai uniós besorozás után ki is megy majd ténylegesen az orosz–ukrán vágóhídra? A francia polgárok? A németek? Ugye senki nem hiszi el, hogy az EU alapító tagállamai majd pont a saját állampolgáraikat küldik oda? Azért kardoskodnak a kötelező európai besorozás mellett, hogy a magyar, a román, a bolgár, a szlovák nőket és férfiakat küldhessék oda maguk és az ukránok helyett.
A kelet-európaiak lesznek bezsuppolva a katonai csapatszállító gépekbe, nem nyugat-európaiak, nem ukránok és nem illegális migránsok, mert utóbbi két csoportnak nincs is uniós állampolgársága, a besorozási törvény így rájuk nem vonatkoztatható majd. Míg a fronton hullanak a kelet-európaiak, a nyugati elit fiai, lányai legfeljebb az ellátásban, a háttérmunkában kapnak majd szerepet, amíg a katonakorú kelet-európai lakosság kihal a fronton.
Mit is csinálnak eközben az EU-ban henyélő ukrán hadköteles korú férfiak és nők? Felveszik a segélyeket, élnek, mint Marci Hevesen, és nézik, ahogy a sok hülye kelet-európai meghal a hazájukért a fronton. Azért a hazáért, amit sem megvédeni nem akarnak, sem oda hazatérni, mert jobb életük van eltartott, dologtalan parazitaként az uniós tagállamokban.
Mi lesz, ha nem tetszik majd ez a felállás a sorozás alatt lévő európaiaknak? Mehetünk majd tüntetni, ahol majd várnak minket az ukránok, fegyverekkel, az ismert mentalitásukkal.
Az, hogy a férfiak nélkül maradt Európában a szociális ellátórendszereken élősködő illegális migránsok, a muszlim népességcsere érdekében ideárasztott radikális, kulturálatlan csürhe melyik oldalra áll majd, az még kérdés.
Amíg eldöntik, hogy az érdekeik mit diktálnak, nekik ott lesz időtöltésnek a rengeteg védtelenül maradt nő, akiken az eltűnő közbiztonság, rend és igazságszolgáltatás hiányában szabadon élhetik ki állatias ösztöneiket. Ugyanis már a rendfenntartó erők tagjai is a fronton lesznek.
Minden felnőtt ember megismerte már életében a megbánás érzését. Hogy egyszer esélye volt valamire, amit elmulasztott. Rossz döntéssel vagy mulasztással. A mostani EP-választások után néhány évvel sokan fognak visszagondolni arra, hogy 2024. június 9-én elmulasztották életük legfontosabb jó döntését meghozni. De még nem késő felébredni.
