Túl hamar túllépett mindenki Karácsony Gergelynek azon a közösségi oldalas bejegyzésén, amelyben átvett minden kommentár nélkül egy publicisztikának álcázott, neki szánt dicsőítő vallomást. A Hvg.hu-n ugyanis egy olyan cikk jelent meg, amelyben így ír a szélsőséges gyűlölködéseiről közismert szerző: „Lehet, hogy Karácsony Gergely nem tud becsavarni egy villanykörtét. Viszont ő maga világít. Jelenléte Budapest élén ígéret, hogy Magyarország nem csak Ázsia, nem csak kutyaugatás és asszonyverés alkoholgőzben.”
Az, hogy egy újságíró milyen nyelvcsapásokkal hízeleg körül egy nagyfőnököt és egy sajtótermék, portál helyet ad a durván tömjénező propagandaírásnak, az egy dolog. Szabad országban élünk, ahol szabad a sajtó és mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Ám az, hogy egy magas tisztséget betöltő politikus ezt miként fogadja és hogyan reagál rá, az már több szempontból érdekes és közérdekű információ lehet.
Márpedig a Gyurcsány-csatlós főpolgármester ezt az őt lihegve körüludvarló idézetet büszkén és olvadozva kiposztolta Facebook-oldalára. Ebből viszont adódnak bizonyos aggodalomra okot adó kérdések. Milyen politikai érzéke van egy olyan tisztségviselőnek, akiben fel sem merül, hogy mennyire narcisztikus, egyben önleleplező minden kritikai megjegyzés nélkül kitenni effajta ömlengést magáról? Ez azt jelenti, hogy minden betűjével maximálisan egyetért. Karácsony a szerénységnek még a látszatát is el akarja kerülni, ami több mint butaság: hiba.
Milyen véleménnyel van ez az ember saját választóiról, a magyar, így a budapesti emberekről? Eszerint egyetért azzal, hogy ez az ország ázsiai, csak kutyaugatás, asszonyverés és alkoholgőz van, semmi más, jön viszont majd ő, a világító villanykörte, a fény az éjszakában és egy kis kultúrát hoz majd a keleti pusztaságban dagonyázó bunkó magyaroknak. Biztos, hogy ezzel a sértegetéssel fogja megtalálni a választók szívéhez az utat? Már csak az hiányzik, hogy Mucsát, bőgatyát, árvalányhajat és fütyülős barackot emlegessen a magyar emberekkel kapcsolatban…
Biztos benne, hogy szélsőségesen ügyetlen balfékként való beállítása, mint aki egy villanykörtét sem képes becsavarni, sokat hoz számára a konyhára? Azoknak a voksaira, akik nem szintén kétbalkezesek, már nem is tart igényt?
Egyáltalán: mitől olyan bizonyos abban, hogy a fővárosiak egy másik régi slágert, a Ha megversz is imádlak ént dalolva, csapatostul fognak a szavazóurnákhoz tódulni, hogy rajongásukat a sok tőle kapott keserűség, bosszúság és sértegetés ellenére a neve mellé behúzott ikszekkel is kifejezésre juttassák? Az a fixa ideája ugyanis, hogy ha végigveri az embereket, ellehetetleníti fővárosi létüket, akkor is rá szavaznak.
Valószínűleg azért hatalmasodott el rajta ez a kényszerképzet, mivel öt év alatt egyetlen kritikus szó sem érte a baloldali sajtóban, nem beszélve a balos politikusokról, bármilyen butaságra, durvaságra ragadtatta magát. Elhitették vele, hogy a teljesítmény és a választási eredmény egymástól független dolgok, holott ez egyáltalán nincs így. A főpolgármester-jelölteknek hiteles programjuknak kell lenniük, a hivatalban lévő, jogszerűen elszámoltatható főpolgármesternek pedig eredménysorának. Neki viszont egyik sincs.
