Kétszeres árulók közöttünk

Attól még nem lesz áruló valaki, mert csalódik az addigi közösségében, netán felülbírálja korábbi nézeteit vagy új barátokat keres. Utóbbiakra legfeljebb szánakozva gondolunk vagy jó reggelt kívánunk nekik. Ilyesmi időről időre előfordul, elég csak a köreinkbe betérő exszocialisták és jószándékú liberálisok sorára gondolni, Szili Katalintól Fodor Gáborig és így tovább. A kilépők közül is sok mindenkit felemlegethetünk, Ángyán Józseftől Tölgyessy Péterig. Ők tehát nem árulók. Mint ahogyan azok – a számomra soha meg nem érthető lelkületű, kétszínű figurák – sem, akik meggyőződésüktől eltérő politikai közösségben keresik a boldogulásukat. Átöltözve, sunnyogva, törtetve, az övéikkel összekacsintva, utazóhalként (vö. Mező Gábor) evickélve. Ilyen „szakembereket” a médiában is jócskán találni, undorodom tőlük, de árulózni azért nem árulóznám őket.

A valódi, ízig-vérig árulók azok, akik hazájukat dobják fel és becsületüket adják el. Miként A magyar nyelv értelmező szótára találóan Petőfit hívja segítségül a kifejezés legteljesebb megértéséhez: „Köztünk van a legnagyobb ellenség, / A cudar, az áruló testvérek!” (Petőfi Sándor: A nemzethez). Higgyünk Petőfinek, ők tehát a legnagyobb ellenségek.

A legaljasabb lejáratásokhoz és rémhírkeltésekhez a leginkább kipróbált árulókat hívják segítségül. Így történhetett meg, cseppet sem véletlenségből, hogy éppen a Magyar Hangot találták a legalkalmasabbnak a Bassár el-Aszad budapesti bújtatásáról szóló álhír elterjesztésére. A témáról sok érdekes és fontos írás jelent meg itt, a Magyar Nemzetben is, lényegük, hogy nyilvánvalóan tudatos akcióról volt szó. Bár a Magyar Hang idővel bocsánatkérésre kényszerült, Magyar Péter erre a termékre hivatkozva kezdett ámokfutásba.

Ám nem léphetünk túl az aljasság újabb fokán:

Magyarország elemi biztonsági érdekeinek elárulásán, a terrorveszély szándékos előidézésén. Ráadásként ezúttal is lejáratták hazánkat külföldön, bukott diktátorok menedékének állítva be azt, ami sajnos nem példátlan, de továbbra sem megbocsátható. Ezért is nagyon helyes, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági vizsgálatot indított.

Remélhetően hamar bebizonyosodik, hogy az álhír gyártása és elterjesztése kinek állt az érdekében.

A Soros-hálózat több ezernyi belső dokumentumát a nyilvánosság elé táró DC Leaks-aktákból és későbbi elszólásokból tudjuk, hogy ez a hálózat és a demokrata mélyállam már legalább tíz éve műveleti területként tekint hazánkra. Céljuk egyértelmű: végre bábkormányt állítani Magyarország élére.

Donald Trump győzelme és a felvirágzó amerikai–magyar kapcsolatok ellenére a nyomás ezután sem szűnik meg, legfeljebb a világboldogító erők az izmosabb washingtoni gazdatestet a silányabb brüsszelire cserélik majd, s onnan vegzálják tovább a patrióta kormányokat. A globális hálózat pedig ügynököket keres és talál magának mindenütt, s az alantasabb munkákra természetesen a legócskább árulókat vetik be.

Itt érkezünk el Magyar Péterhez és a Magyar Hanghoz. (A „magyar” mindkettőjüknél fosztóképzővel együtt értendő.) Akik épp a muszlim terroristák felhergelésében, ugyanannak a kamuhírnek az elterjesztésében ragadtak végleg egymáshoz. Mindkettőjükre igaz, hogy elárulták barátaikat és harcostársaikat, és árulják a hazát.

Kétszeres árulók ők. Kétszeres rongyemberek. Akik lealjasodásukban újabb és újabb határokon lépnek át, újabb mélységekbe jutva, mígnem elérik a pöcegödör legalját.

Magyar Péternek a nemzeti oldal kommunikációjában és a sajtónkban már olyan szakirodalma van, hogy az ő tevékenységét és valós szándékait nem is érdemes itt hosszabban fejtegetni. Talán volt kollégámat, Szűcs Gábor jogász-elemzőt, a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagját érdemes felidézni a legutóbbi Polbeat-videóból:

A Politico közzétette listáját a legbefolyásosabb európai emberekről, s közéjük beemelték Magyar Pétert. Érdekes, pár éve Márki-Zay Pétert is rátették, előtte nem sokkal pedig Cseh Katalin volt ott. Tehát Magyar pontosan beleillik ebbe a baloldali vonalba, hiába tagadja. Magyar Péternél egyértelmű, hogy rossz a személyisége és nem ért a kormányzáshoz, emiatt ő csak epizódszereplő lehet, s előbb-utóbb el fog bukni. Valószínűleg ő is tudja, hogy mire használják, hiszen már most nagyon agresszívan kommunikál és ferdít. Egy ilyen embert nemhogy a választópolgárok, de a kinti tárgyalópartnerei sem tekintenek megbízhatónak.

Reméljük, Szűcs Gábornak nemcsak a helyzetértékelése, de a jövendölése is pontos, és Magyar Péter előbb-utóbb a szemétdombra kerül. Akárhogyan is szerepel majd 2026-ban. A racionálisabb Tisza-hívek egyre inkább elfordulnak előle, amit mindenki érzékel, aki nem a Hann Endre–Török Gábor-féle manipulációs kerekasztal zagyvaságain csüng. (Nem is érdemes hinni nekik, hiszen a Medián és az Iránytű Intézet ez elmúlt tíz év legpocsékabb előrejelzéseit adta.)

Foglalkozzunk inkább az Aszad-álhírművelet másik főszereplőjével, a Magyar Hanggal! Ők azok ugyebár, akik 2015. február 6-án hirtelen megvilágosodtak, és – kollégáink színe-javával ellentétben – vállalták a kényszerű 180 fokos fordulatot, azaz, hogy a nemzeti oldal sajtóműhelyeiből balliberális szócsöveket faragnak, majd Vona Gábor mögé állva támogatják a szivárványos lelkületű új kormánytöbbség eljövetelét. Az akció sikere közismert…

A nemzeti sajtó becsületére váljon, hogy igen kevesen álltak a G-napos pálfordulók közé, azok is inkább a silányabb fajtából kerültek ki. Kezdetben valódi konzervativizmusról és nemzeti liberalizmusról hablatyoltak. Ám Simicska Lajos 2018-os kapitulációja után kénytelen voltak új menedéket keresni, így kalózhajóik zászlóvivője a Magyar Hang lett. Olyan minden gyanú alatt álló figurákkal az élen, mint Lukács Csaba vagy a lóvémágnes György Zsombor és a napraforgó-jellemű örökepigon, Szerető Szabolcs, plusz néhány valódi őskomcsi, köztük a moszkovita Martin József. Legutóbbi számukon – hogy-hogynem – épp Hann Endre a címlapfiú, onnan hirdeti Magyar Péter csodálatos tündöklését és a Fidesz bukását.

A G-naposok mára azt a béna hazugságukat is feladták, hogy népes csapatukat az olvasók tartják el. Hiszen immár nyíltan a Soros-hálózat pénzes postása, az Ökotárs Alapítvány a segítőjük, állandó partnerük pedig a Mérték Médiaelemző Műhely. Utóbbi a mértéktelenül hülye, de annál alávalóbb Polyák Gábor Soros-lerakata, amely viszont nemcsak az öreg Gyuri bácsi, de az Európai Bizottság és – mostanáig – David Pressman nagykövet finanszírozását élvezi.

A Vogel Evelin-féle felvételek óta Magyar Péterről is tudjuk, hogy mikroadomány-százmilliók természetesen nincsenek, olyanból a Tiszánál is csak egy-egymillió gyűlik össze időnként. A többi minden bizonnyal mindkét rémhírgyáros árulógárda ugyanonnan kapja.

Ilyenekkel vagyunk kénytelenek egy levegőt szívni. Nem kívánom azt, amit Petőfi A nemzethez című költeményében rájuk mérne, de szebb volna az élet, ha másutt és máshogyan keresnék a kenyerüket.