Többféle oka van annak, hogy Nyugaton kedvezőtlen a magyarságról alkotott kép. Az egyik: a magyarok tulajdonságairól, természetéről, kultúrájáról feltűnően sok negatív vélemény terjedt el az elmúlt évszázadok során. A másik ok politikai természetű, és abból fakad, hogy az EU globalistáinak nagyon nem tetszik Magyarország nemzeti-keresztény elköteleződése.
E szemlélet durva megjelenítése zajlott nemrég Brüsszelben, ahol az ottani Magyar Házban tartott könyvbemutató miatt agresszív antifa tüntetők randalíroztak, és a rendőrökkel is összecsaptak. Jordan Bardella, a könyv szerzője és a Patrióták Európáért EP-frakciójának elnöke kijelentette:
Európában vannak olyanok, akik szeretnék, ha Európa a diktatúra országává válna, és csak az ő elképzeléseik valósulnának meg.
Kedvezőtlen megítélésünk régi keletű. Visszamehetnénk az úgynevezett kalandozások idejéig, amelyek nyugaton a németországi augsburgi ütközettel (955) fejeződtek be, viszont a félelmetes magyar nyilak emléke még sokáig kísértett. A Mindenszentek litániájában szereplő könyörgés („A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket”) leghosszabb ideig a német nyelvű változatban maradt meg: egészen 1965-ig. Csak ekkor, a II. vatikáni zsinat új liturgikus reformjának hatására törölték a németek ezt a szövegrészt.
1839-ben egy régi angol nemesi családból származó író, John Paget vetette papírra Hungary and Transylvania című, angolul megjelent művében:
Az olvasó bizonyára jót nevetne […], ha most elmondanám akár csak a felét is ama bolondos történeteknek, amelyeket a jó bécsiek kitaláltak Magyarországról. Arról az országról, amelybe mi most készültünk belépni. Nincsenek utak! Nincsenek vendégfogadók! Nincs rendőrség! A mezőn kell aludnunk, és csak azzal táplálkozhatunk, amit útközben találunk. Állandóan készen kell lennünk életünk megvédelmezésére. […] De hogy az olvasó lelkét megnyugtassuk […], egész utazásunkat azzal a szilárd meggyőződéssel fejeztük be, hogy utazni Magyarországon éppen olyan biztonságos, mint Angliában. […] Igaz, a magyarok néha szabadságot, alkotmányos jogokat és más ilyen szörnyű dolgokat emlegetnek, amelyek iránt jól nevelt bécsi fülnek süketnek kell maradnia. Rettenetes nép!
Paget mindezt ma is írhatta volna, hiszen a magyarellenes rágalmak nem csitulnak Európa nyugati felén. Ez leginkább a politikai nézetkülönbségekkel magyarázható, de
mi magunk sem teszünk eleget a reális és hiteles magyarságkép felmutatásáért. Az eddiginél több idegen nyelven kiadott könyvet és internetes információt kellene terjesztenünk külföldön. Kormányzati támogatással kellene erősíteni a folyamatot, mert van mit bepótolni.
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója a magyar külpolitika másfél százados mulasztásával kapcsolatban úgy vélte (Történelmi a mulasztásunk. Magyar Nemzet, 2019. április 30.), hogy az elmúlt három évtized alatt többet is tehettünk volna a magyarellenes szellemi kártétel ellensúlyozása érdekében. Ez persze súlyos feladat, mert rombolni mindig könnyebb, mint építeni.
Nicolae Ceausescu regnálása idején a hírhedt Securitate, majd az azt követő rendszer titkosszolgálata számos bűncselekményt hajtott végre az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és más nyugati országok könyvtáraiban. Ezekből az intézményekből egyszerűen
kilopták mindazon könyveket, amelyek a magyarságot a történelmi hűségnek megfelelően mutatták be. John F. Montgomery amerikai nagykövet New Yorkban, 1947-ben megjelent, Hungary, the unwilling satellite (Magyarország, a vonakodó csatlós) című könyvét például Ceausescu titkosszolgálata az angolszász területekről összegyűjtötte és megsemmisítette.
A századik évét betöltött, nemrég Európa-éremmel kitüntetett Magyaródy Szabolcs Kanadában élő újságíró nyilatkozta még 2006-ban:
A románok nagyon ügyesen minden nagyobb amerikai és nyugat-európai egyetemre becsúsztattak egy-egy nacionalista egyetemi tanárt. Ha nem volt tanár, akkor a román tanulók, egyetemi hallgatók voltak azok, akik e könyveket eltüntették.
Magyaródy Szabolcs ma is küldetésének tekinti, hogy az újkori magyar történelem tényeit megismertesse az angolszász értelmiséggel. Az általa szervezett, nagyrészt öregcserkészekből álló, Hunyadi Mátyás Munkaközösség néven ismert társaság régóta fordít és ad ki könyveket és tanulmányokat, amelyeket eljuttat nagyobb egyetemi könyvtárakba és világhálós sajtótermékekhez. Nagyon fontos, hogy az ilyen áldozatkészség ne legyen elszigetelt jelenség, hogy hatékonyabban segítsük és finanszírozzuk a valóságos magyar múltat és jelent bemutató idegen nyelvű műveket.
A szerző író, újságíró
