Többféle oka van annak, hogy Nyugaton kedvezőtlen a magyarságról alkotott kép. Az egyik: a magyarok tulajdonságairól, természetéről, kultúrájáról feltűnően sok negatív vélemény terjedt el az elmúlt évszázadok során. A másik ok politikai természetű, és abból fakad, hogy az EU globalistáinak nagyon nem tetszik Magyarország nemzeti-keresztény elköteleződése.
E szemlélet durva megjelenítése zajlott nemrég Brüsszelben, ahol az ottani Magyar Házban tartott könyvbemutató miatt agresszív antifa tüntetők randalíroztak, és a rendőrökkel is összecsaptak. Jordan Bardella, a könyv szerzője és a Patrióták Európáért EP-frakciójának elnöke kijelentette:
Európában vannak olyanok, akik szeretnék, ha Európa a diktatúra országává válna, és csak az ő elképzeléseik valósulnának meg.
Kedvezőtlen megítélésünk régi keletű. Visszamehetnénk az úgynevezett kalandozások idejéig, amelyek nyugaton a németországi augsburgi ütközettel (955) fejeződtek be, viszont a félelmetes magyar nyilak emléke még sokáig kísértett. A Mindenszentek litániájában szereplő könyörgés („A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket”) leghosszabb ideig a német nyelvű változatban maradt meg: egészen 1965-ig. Csak ekkor, a II. vatikáni zsinat új liturgikus reformjának hatására törölték a németek ezt a szövegrészt.
1839-ben egy régi angol nemesi családból származó író, John Paget vetette papírra Hungary and Transylvania című, angolul megjelent művében:
Az olvasó bizonyára jót nevetne […], ha most elmondanám akár csak a felét is ama bolondos történeteknek, amelyeket a jó bécsiek kitaláltak Magyarországról. Arról az országról, amelybe mi most készültünk belépni. Nincsenek utak! Nincsenek vendégfogadók! Nincs rendőrség! A mezőn kell aludnunk, és csak azzal táplálkozhatunk, amit útközben találunk. Állandóan készen kell lennünk életünk megvédelmezésére. […] De hogy az olvasó lelkét megnyugtassuk […], egész utazásunkat azzal a szilárd meggyőződéssel fejeztük be, hogy utazni Magyarországon éppen olyan biztonságos, mint Angliában. […] Igaz, a magyarok néha szabadságot, alkotmányos jogokat és más ilyen szörnyű dolgokat emlegetnek, amelyek iránt jól nevelt bécsi fülnek süketnek kell maradnia. Rettenetes nép!
Paget mindezt ma is írhatta volna, hiszen a magyarellenes rágalmak nem csitulnak Európa nyugati felén. Ez leginkább a politikai nézetkülönbségekkel magyarázható, de
mi magunk sem teszünk eleget a reális és hiteles magyarságkép felmutatásáért. Az eddiginél több idegen nyelven kiadott könyvet és internetes információt kellene terjesztenünk külföldön. Kormányzati támogatással kellene erősíteni a folyamatot, mert van mit bepótolni.
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója a magyar külpolitika másfél százados mulasztásával kapcsolatban úgy vélte (Történelmi a mulasztásunk. Magyar Nemzet, 2019. április 30.), hogy az elmúlt három évtized alatt többet is tehettünk volna a magyarellenes szellemi kártétel ellensúlyozása érdekében. Ez persze súlyos feladat, mert rombolni mindig könnyebb, mint építeni.
