Ahogy a miniszterelnök fogalmazott, a lényeg, a módszer nem változott, csak a személy. Azt már én teszem hozzá, hogy miként a hazai ellenzék jelöltállító komédiáiban megszokhattuk, a kiválasztottak jellemét, emberi minőségét tekintve szédítő zuhanást figyelhettünk meg ismét. Eddig is mindenki hazudozott közülük, mint a nagy előd, a mester, az őszödi böszme, senki nem értett semmihez, sem a libákhoz, sem a kormányzáshoz, jó bolsevik módjára mindenki az ellenfelét vádolta azzal, amit önmaga követett el, de egyikőjük sem volt olyan agresszív hőbörgő, mint a Tisza Párt üdvöskéje. Utóbbi jellemrajzát, mentális állapotát sokan elemezték már, és ezen elemzések megállapításai bőven elegendőek arra, hogy kertelés nélkül kimondjuk:
Magyar Péter teljességgel alkalmatlan bármiféle közfeladatra. Így viszont még érthetetlenebb, hogyan lett Brüsszel embere.
Mert hiába tagadja ezt is, az lett.
Orbán Viktor felidézte, hogy Ursula von der Leyen és Manfred Weber kerek perec közölte, amikor az unió soros elnökeként hallgatták meg a kormányfőt, hogy a belbudai zsebmessiást tekintik Magyarország következő vezetőjének. Nem a kormánypropaganda karaktergyilkosainak agyszüleménye tehát a Brüsszel embere megszólítás, hanem a két legbefolyásosabb uniós politikus ölelte keblére Brüsszel Petit. De bennük sem a hirtelen megvilágosodás fogalmazta meg a diplomáciailag ormótlan benyögés mondatait, hanem hetekkel előtte kezdték el szervezni az egész jelenetet.
Ezt támasztja alá, hogy még arra is utasítást adtak újsütetű csicskásuknak, hogy türemkedjen minden esetben a kamerák elé, amikor Orbán Viktor beszél, hogy együtt látszódjanak ország-világ előtt, mintha máris egy szinten állnának.
A rendkívül lelkes tanítvány szolgalelkűen teljesítette gyámjai kérését, csak hát sajnos annyira izgult az első felelete alatt, hogy a zaklatott idegállapot kényelmetlen testi tüneteket okozott nála, amiket kénytelen volt szintén ország-világ előtt csillapítani. Erre utalt a miniszterelnök, amikor felidézte, hogy a nagy igazgatás közben majdnem elsikkadt a lényeg, miszerint épp most ütötték a garázda telefontolvajt brüsszelitává. S ha nem hagyjuk, hogy a slim fit vakarózás elterelje a figyelmünket, megértjük azt is, miért nem foglalkozik egyáltalán az unió a selyemmajomnak is becézett rém kellemetlen alak mentelmi jogának kiadatásával.
Nyilván ez a nemtörődömség a jutalom a szorgalmas alázatért, amivel megszavaznak minden olyan intézkedést a Tisza képviselői, amivel a magyar emberek legalább kétharmada egyáltalán nem ért egyet, mitöbb, soha nem fog végrehajtani.
De Brüsszel Petyát ez nem érdekli, mint ahogyan híveit sem. Végtelenül furcsa, hogy másfélmillió honfitársunk teljesen megelégszik az Orbán-fóbiával és a Fideszt gyűlölő löttyös indulattal, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy Brüsszel tényleg ezt az alkalmatlan erkölcsi hullát akartja hazánk élére állítani. Szerintem emberbaráti szeretetből figyelmeztessük őket nap mint nap, hogy nagyon keserű csalódással jár majd az ébredés ebből a rémálomból. Akkor aztán igazgathatja majd magát mindenki kínjában.