A főpolgármesternek ez a belépő rendkívüli módon tetszett, és rögtön szemérmetlen dicséretekkel halmozta el új, külföldi gazdáját, mint aki számtalanszor bebizonyította, hogy elkötelezett a korrupció elleni harc és a jogállam értékei iránt, s lelkendezett, hogy Biden elnök egy ilyen embert küldött ide. Ezzel deklarálta, hogy mindenben egyetért vele. Egy pillanatig sem próbálta véleményének legalább cizellálására bírni Pressmant.

Van azonban egy további érdekes vetülete az akkori Karácsony–Pressman meetingnek. Miután szeptember elején megérkezett az LMBTQ-aktivista, egymás után találkozott kormányzati vezetőkkel Varga Judit igazságügyi minisztertől kezdve Varga Mihály pénzügyminiszterig, akik barátságosan fogadták őt. Ebbe nyilvánvalóan nem nyugodhatott bele Pressman, hisz az ő célja a kabinet támadásainak kiprovokálása volt. 

Először Orbán Viktor egyik Twitter-bejegyzésébe kötött bele október 11-én. A miniszterelnök ugyanis – mivel az előző USA-elnök Twitter-fiókját törölték – azt írta: az a kérdés motoszkál benne, hogy „Hol van jóbarátom, Donald Trump?”, a követ közbekotnyeleskedve infantilisan kifogásolta, hogy miért nem egy másik barátot, az USA jelenlegi elnökét keresi. Mivel erre sem kapta meg a betervezett ledorongolást, magasabb szintre srófolta a provokációt: október 17-én egy álkvízt posztolt kormányzati, jobboldali közszereplők általa Amerika-ellenesnek beállított nyilatkozatairól, feltéve a kérdést: ők vagy Putyin mondta-e azokat? Még ezt is angyali türelemmel viselte a kabinet, az akkori külügyi államtitkár, Menczer Tamás dicséretes önfegyelemmel annyit válaszolt október 19-én a tömény provokációra: az elhibázott szankciós politika következményeiről kellene gondoskodni és előmozdítani a béketárgyalásokat, aminek akár Budapest is helyszínt adhat.

A dátumokra érdemes figyelni: egyik nap vizitel a főpolgármesternél a követ, és arról beszél neki, hogy őt fogják majd támadni a kormány részéről, s már másnap megpróbálja elérni, hogy ez bekövetkezzen. Nem kell Poirot-nak lenni, hogy rájöjjünk: Karácsonyt valószínűleg beavatta akciójába. Az már a sors fintora, hogy elszámolta magát, mert ekkor sem esett neki senki. 

Nyilvánvalóvá vált: Karácsonynak hűséges fegyver- és szidalomtársként esze ágában sem volt elbizonytalanítani Pressmant stigmatizáló előítéleteiben, s mérsékelni a benne dúló magyarellenes buzgalmat. Fel sem merült a főpolgármesterben, sem később a hazai baloldal többi, az USA-adminisztráció és küldött követe iránt maximálisan szervilis szereplőjében, hogy amit tesznek, annak neve is van: nemzetárulás. Pressman tehát dolgavégezetlenül elkullogott, de szelleme vazallusain keresztül itt rontja tovább a levegőt.