Trump fölényes újraválasztása után Peter Boghossian amerikai filozófus az EU egyik vezető konzervatív think tankjének számító Danube Institute-ban arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi liberális establishment olyan veszélyes lesz, mint egy sarokba szorított ragadozó, és vigyázni kell a konzervatív szereplők elleni támadásaival.
Figyelmeztetése néhány héttel később vált valóra, amikor az Európai Unió Bírósága (EUB) november közepén megkezdte a 2021. júniusi magyar gyermekvédelmi törvényt elítélő tárgyalásokat. Alig egy hónappal annak elfogadása után az EUB máris eljárást indított Magyarország ellen. A magyar gyermekvédelmi törvényt kifogásoló perhez az Európai Unió összesen 15 országa csatlakozott harmadik félként, Magyarország ellenfelei tehát – mint történelme során már annyiszor – túlerőben vannak, miközben az Atlanti-óceánon túli barátai összegyűjtik saját erőiket.
Jelentőségének és a tétjének megragadásához a törvény teljes címe mindent elárul: „2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról”. A két területet külön kezeli maga a tizenegy módosítást tartalmazó törvény, a liberális média mégis ragaszkodik ahhoz, hogy úgy írja le, hogy az „az LMBTQ+ életmódot egyenlővé teszi a pedofíliával”. Szelektíven csak a jogszabály szigorúan a pedofíliára vonatkozó részét idézik: „tilos a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek számára hozzáférhetővé tenni olyan tartalmakat, amelyek pornográf jellegűek vagy a szexualitást ingyenesen ábrázolják, illetve amelyek a születéskori nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, nemváltoztatást vagy homoszexualitást propagálnak vagy ábrázolnak”.
Lehet, hogy maguk a liberálisok szándékosan elmossák a határokat az LMBTQ+ életmód és a pedofília között, hogy a jogos kritikát kizárják és a gyermekvédelmi jogszabályokat enyhítsék, mint a konzervatív és családi értékek elleni küzdelem lehetséges eszközét, és így az LMBTQ+ életmódot minden életkorban emberi jogi normaként erőltetik?
A mainstream sajtó szenzációhajhász, ellenőrizetlen támadásaival szemben a Velencei Bizottság 2021. december 13-án közzétett véleményében komolyabb, de erősen progresszív irányultságú értékelést ad. Bár látszólag kevésbé kemény, mint a liberálisok megalkuvást nem ismerő közfelkiáltása a LXXIX. törvény ellen, a bizottság egy módszertani, jogi, de mégis alattomosabb elemzési irányvonalat követ a törvény „nemzetközi emberi jogi normákkal való összeegyeztethetőségéről”. Ez a magyar jogszabály elleni támadás egy sokkal nagyobb, mögöttes stratégia és törekvés eredője lehet, amely egy „nagy emberi jogi visszaállítás” létrehozására irányul, amely a nemzetközi emberi jogokat az LMBTQ+ normákhoz igazítja, és ezt követően jogként szabadon kiteszi a gyermekeket minden korosztályban az LMBTQ+ életmódnak; potenciálisan akár törvényi szinten is az oktatás, a szülői és vallási nevelés minden területén, a magániskolákban és otthon is rákényszeríti ezt. Továbbá ami még szembetűnőbb, hogy a Velencei Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar hatóságok a gyermekvédelmi törvény elfogadásánál nem konzultáltak a „civil társadalmi” szervezetekkel.
A „civil társadalom” érdekeinek képviselete azonban leggyakrabban az LMBTQ-lobbi napirendjének erőltetését jelenti.
Mivel a magyar nép demokratikusan négyszer választotta meg Orbán Viktort az ország vezetésére, az itt tevékenykedő, külföldről bőkezűen finanszírozott, demokrata elkötelezettségű erők Brecht szavaival élve úgy gondolták, hogy a nép akaratának elfogadása helyett inkább elbocsátják a népet és mást választanak. A most zajló meghallgatások annak a törekvésüknek a hozadéka, hogy megakadályozzák a magyar parlamentet abban, hogy törvényt fogadjon el ha törik, ha szakad. Európában Magyarország élen jár ebben az egzisztenciális csatában, és megkérdőjelezi azon áramlatokat, amelyek a civilizációs paradigmák megváltoztatását sürgetik.
Egy hónappal a LXXIX. törvény eredeti elfogadása után a Les Surligneurs című liberális jogvédő lap „az Európai Unió tehetetlenségét” sérelmezte Magyarország megbüntetésével kapcsolatban. Mark Rutte akkori holland miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarországnak „nincs többé keresnivalója az Európai Unióban”, Xavier Bettel, Luxemburg akkori miniszterelnöke pedig – a liberálisok körében divatos módon Karl Popperrel helytelenül példálózva – kijelentette, hogy „intoleráns lesz az intoleranciával szemben”. Mégis nekik és Magyarország sok más gyalázkodójának nem sok eszköze volt arra, hogy Orbán Viktor politikáját összhangba hozzák az EU diktátumaival. Ahogy Clément Beaune, Franciaország európai ügyekért felelős államtitkára akkoriban elismerte, „a pénzügyi szankciók nem elég erősek” ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak Budapestre, az európai szerződések egyetlen rendelkezése sem írja elő egy tagállam kizárását. Bár az uniós alapszerződés 7. cikke lehetőséget ad arra, hogy egy tagállam szavazati jogát az Európai Tanácsban felfüggesszék, egy korábbi kísérlet arra, hogy a 7. cikk szerinti szükséges egyhangú támogatást megszerezzék Magyarország megbüntetéséhez, már 2018-ban kudarcot vallott.
Mindez akkor volt igaz, amikor a Biden vezette nemzetközi liberális establishment még bízott abban, hogy le tudja gyűrni Magyarország vezetését.
De a helyzet megváltozott. Mint a European Conservative-ban Orbán Tamás nemrég megjelent cikkében olvasható, hogy „amennyiben a bíróság bűnösnek találja Budapestet az alapvető uniós értékek és elvek »súlyos és tartós megsértésében«, akkor az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7. cikkelyének Magyarországgal szembeni, évek óta fennálló fenyegető veszélye valósággá válhat.” Miután az EU-val szövetséges Donald Tuskot 2023 végén Lengyelország miniszterelnökévé választották, Magyarország elvesztette egyik legfontosabb, hosszú távú szövetségesét az EU-ban.
Donald Trump döntő győzelme, Orbán Viktorral közös politikai álláspontja miatt a liberális uniós establishment megpróbálhatja tovább gyengíteni Orbán és Trump pozícióját az unió belpolitikájában azzal, hogy az EUSZ 7. cikke alapján felfüggeszti Magyarország szavazati jogát a tanácsban.
Az óra ketyeg, hiszen az amerikai elnök január 20-án lép hivatalba. Brüsszelben pedig egyre nő a félelem Trump kiterjedt külpolitikai befolyásától, amint azt a december 7-i párizsi nem hivatalos látogatása a Notre-Dame újranyitása apropóján szervezett ünnepségen való részvétele, valamint a Zelenszkijjel és Macronnal az ukrajnai háború rendezéséről folytatott informális találkozója is mutatja. Felmerül tehát a kérdés: Trump külpolitikai offenzívájának ellensúlyozására az EU vezetése meg fogja-e tenni azt a visszafordíthatatlan lépést, amely az EU-t egy központosított szuperállammá alakítja, és hosszú távon (örökre) meggyengíti az összes tagállamot?
Magyarország az európai konzervativizmus dobogó szíve.
A liberálisok tudják, hogy a magyar gyermekek nevelésének és fejlődésének megzavarása, valamint a családi értékek tagadása elsüllyeszti a józan ész e legértékesebb hajóját a kontinensen. A nemzeti önrendelkezés minden barátjának elemi érdeke, hogy Orbán Viktor mögött álljon ezekben a nehéz órákban.
A szerző a Republicans Overseas Action franciaországi elnöke,
a Danube Institute vendégkutatója
