Trump fölényes újraválasztása után Peter Boghossian amerikai filozófus az EU egyik vezető konzervatív think tankjének számító Danube Institute-ban arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi liberális establishment olyan veszélyes lesz, mint egy sarokba szorított ragadozó, és vigyázni kell a konzervatív szereplők elleni támadásaival.
Figyelmeztetése néhány héttel később vált valóra, amikor az Európai Unió Bírósága (EUB) november közepén megkezdte a 2021. júniusi magyar gyermekvédelmi törvényt elítélő tárgyalásokat. Alig egy hónappal annak elfogadása után az EUB máris eljárást indított Magyarország ellen. A magyar gyermekvédelmi törvényt kifogásoló perhez az Európai Unió összesen 15 országa csatlakozott harmadik félként, Magyarország ellenfelei tehát – mint történelme során már annyiszor – túlerőben vannak, miközben az Atlanti-óceánon túli barátai összegyűjtik saját erőiket.
Jelentőségének és a tétjének megragadásához a törvény teljes címe mindent elárul: „2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról”. A két területet külön kezeli maga a tizenegy módosítást tartalmazó törvény, a liberális média mégis ragaszkodik ahhoz, hogy úgy írja le, hogy az „az LMBTQ+ életmódot egyenlővé teszi a pedofíliával”. Szelektíven csak a jogszabály szigorúan a pedofíliára vonatkozó részét idézik: „tilos a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek számára hozzáférhetővé tenni olyan tartalmakat, amelyek pornográf jellegűek vagy a szexualitást ingyenesen ábrázolják, illetve amelyek a születéskori nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, nemváltoztatást vagy homoszexualitást propagálnak vagy ábrázolnak”.
Lehet, hogy maguk a liberálisok szándékosan elmossák a határokat az LMBTQ+ életmód és a pedofília között, hogy a jogos kritikát kizárják és a gyermekvédelmi jogszabályokat enyhítsék, mint a konzervatív és családi értékek elleni küzdelem lehetséges eszközét, és így az LMBTQ+ életmódot minden életkorban emberi jogi normaként erőltetik?
A mainstream sajtó szenzációhajhász, ellenőrizetlen támadásaival szemben a Velencei Bizottság 2021. december 13-án közzétett véleményében komolyabb, de erősen progresszív irányultságú értékelést ad. Bár látszólag kevésbé kemény, mint a liberálisok megalkuvást nem ismerő közfelkiáltása a LXXIX. törvény ellen, a bizottság egy módszertani, jogi, de mégis alattomosabb elemzési irányvonalat követ a törvény „nemzetközi emberi jogi normákkal való összeegyeztethetőségéről”. Ez a magyar jogszabály elleni támadás egy sokkal nagyobb, mögöttes stratégia és törekvés eredője lehet, amely egy „nagy emberi jogi visszaállítás” létrehozására irányul, amely a nemzetközi emberi jogokat az LMBTQ+ normákhoz igazítja, és ezt követően jogként szabadon kiteszi a gyermekeket minden korosztályban az LMBTQ+ életmódnak; potenciálisan akár törvényi szinten is az oktatás, a szülői és vallási nevelés minden területén, a magániskolákban és otthon is rákényszeríti ezt. Továbbá ami még szembetűnőbb, hogy a Velencei Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar hatóságok a gyermekvédelmi törvény elfogadásánál nem konzultáltak a „civil társadalmi” szervezetekkel.
A „civil társadalom” érdekeinek képviselete azonban leggyakrabban az LMBTQ-lobbi napirendjének erőltetését jelenti.
Mivel a magyar nép demokratikusan négyszer választotta meg Orbán Viktort az ország vezetésére, az itt tevékenykedő, külföldről bőkezűen finanszírozott, demokrata elkötelezettségű erők Brecht szavaival élve úgy gondolták, hogy a nép akaratának elfogadása helyett inkább elbocsátják a népet és mást választanak. A most zajló meghallgatások annak a törekvésüknek a hozadéka, hogy megakadályozzák a magyar parlamentet abban, hogy törvényt fogadjon el ha törik, ha szakad. Európában Magyarország élen jár ebben az egzisztenciális csatában, és megkérdőjelezi azon áramlatokat, amelyek a civilizációs paradigmák megváltoztatását sürgetik.
