Amint az várható volt, Izrael kivételével a Közel-Kelet valamennyi regionális szereplője elítélte Trump Gázára vonatkozó javaslatát. Egyiptom és Jordánia a két leginkább érintett állam a térségben, amelyek Trump állítása szerint beleegyeznek a gázai lakosok áttelepítésébe. Ezzel szemben Jordánia a tervet casus bellinek és vörös vonalnak nevezte, míg Egyiptom szintén határozottan elítélte azt. Jordánia lakosságának több mint fele rendelkezik palesztin gyökerekkel, akik az arab tavasz kezdete óta számos palesztinbarát és kormányellenes tüntetést szerveztek, válaszul a társadalmi-gazdasági körülményekre. II. Abdullah király mindeközben igyekezett fenntartani a bizonytalan társadalmi egyensúlyt és megőrizni a monarchia stabilitását egy regionálisan kedvezőtlen helyzetben. A századik születésnapját a közelmúltban ünneplő Jordánia stabilitásának fenntartásában mind az Egyesült Államok, mind Izrael érdekelt. A Trump elnökkel nemrégiben a Fehér Házban tartott találkozója során II. Abdullah király felajánlotta, hogy kétezer beteg gázai gyermeket fogad be kezelésre Jordánia területén. Az uralkodó egyúttal bejelentette, hogy Jordánia és Egyiptom hamarosan új tervet mutat be a Gázai övezet jövőjére vonatkozóan, amely mellőzi az ott élők kitelepítését.

Az egyiptomi elnök, akit Trump első elnöki ciklusa alatt kedvenc diktátorának nevezett, szintén felháborodásának adott hangot a felvetés miatt. Egyiptom jelenleg 9 millió menekültnek ad otthont, és a demográfiai és gazdasági körülmények kizárják további közösségek befogadását. Kairó történelmileg közvetítőszerepet tölt be a vitában, és igyekszik elkerülni Izrael Gázai övezetben folytatott tevékenységének legitimálását, mivel ezzel potenciálisan belső elégedetlenséget szíthat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az arab tavasz nem ért véget, és bármikor elindulhat egy újabb tüntetéshullám. Egyiptom és Jordánia szempontjából nézve meg kell említeni még egy kihívást: a gázai lakosok kitelepítése potenciálisan jelentős biztonsági problémát okozhat. A 2008-as gázai konfliktus idején Egyiptom ideiglenes határnyitása a Sínai-félsziget északi részén a biztonság romlásához vezetett. Ezt követően az Iszlám Állam csoportjai régiószerte megjelentek, és olyan műveleteket hajtottak végre, amelyek jelentős fenyegetést jelentettek valamennyi érdekelt regionális szereplőre nézve.

Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke, akinek legitimitása Ciszjordániában jelentősen lecsökkent, elítélte a kezdeményezést, és a Hamász vezetése is hasonlóan nyilatkozott. A ciszjordániai és gázai palesztinok elégedetlenségüket fejezik ki vezetőikkel szemben, de a jelenlegi körülmények között nincs lehetőségük újak megválasztására. Ráadásul Gáza közelgő amerikai „birtokbavétele” sem ígérkezik nyugodtnak, mivel a Hamász és a palesztin iszlám dzsihád harcosai továbbra is jelentős számban jelen vannak a térségben. 

Trump javaslata kikövezi az utat Netanjáhú politikai túlélése felé, hiszen a zsidó államban kevés olyan hang hallható, amely nem ért egyet a Gázai övezet amerikai fennhatóság alá vételével és a kitelepítésre vonatkozó tervvel. Az izraeli biztonsági kabinet szélsőjobboldali tagjai már jelezték, hogy ők régóta javasolják a gázai lakosság kitelepítését. A Ciszjordániára vonatkozó tervekről azonban, bár ott sem békés a helyzet, senki nem beszél. Gáza amerikai elfoglalása kvázi polgárháborús helyzetet teremtene Ciszjordániában, amely egyik fél számára sem lenne előnyös.

Amerika újjáépítette Nyugat-Európát, Japánt és Koreát a nagy pusztítással járó konfliktusokat követően. Nem szabad meglepődnünk vagy megdöbbennünk azon a rideg történelmi valóságon, hogy Amerika tud rendkívül jótékony hatalom lenni, amely képes a béke, a jólét és a stabilitás megteremtésére. A Közel-Kelet országainak szüksége van az Egyesült Államok erős stratégiai jelenlétére a régióban. Ezenfelül Trump meg akarja húzni az Amerika által vezetett nyugati félteke új határait. Gáza több mint egy övezet; ennek az új határnak a részévé fog válni.

Ramachandra Byrappa vezető kutató; Csicsmann László vezető kutató; Lévai Dániel kutató, Magyar Külügyi Intézet