Legújabb külpolitikai kezdeményezésében Trump elnök azt javasolta, hogy az Egyesült Államok vegye át az ellenőrzést a Gázai övezet felett. Bejelentése a megdöbbenéstől a zavarodottságon át a meglepettségig reakciók széles skáláját váltotta ki. De ezek a válaszok talán alaptalanok. Az Egyesült Államok történelme során jelentős mértékben mozdította előre a felfedezések, a tudomány és a vállalkozás területeit a „visszahúzódó határok” (receding frontiers) elvét szem előtt tartva. Napjainkban a területi expanzionizmus új formája látszik kialakulni, amely a XVIII. és XIX. századi amerikai stratégiára emlékeztet.
De miért éppen Gáza? Ennek több oka lehet.
Mindenekelőtt az USA nem tudja hosszú távon garantálni Izrael biztonságát egy, a közelében elhelyezkedő állandó bázis nélkül. Másodszor, az USA pacifikálni akarja a Közel-Keletet, mielőtt az tovább gyengülne és egy regionális vagy globális hatalom áldozatává válna. Végül az indo-csendes-óceáni stratégiájának kialakítását követően most egy azt kiegészítő indo-mediterrán stratégia kiépítésén dolgozik.
Trump elnök Izraelt tekinti az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesének a térségben, így megerősítése kiemelt prioritás külpolitikai gondolkodásában. Mindeddig az ENSZ 181. számú határozata biztosította a keretet az izraeli–palesztin konfliktus tartós békés rendezésére irányuló amerikai erőfeszítések számára. Trump elnök alatt azonban az Egyesült Államok nagy hangsúlyt fektetett Izrael állam megerősítésére. Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét, elismerve a várost Izrael fővárosaként, és nem ellenezte a ciszjordániai zsidó telepek bővítését. Az Egyesült Államok az Ábrahám-megállapodások révén Izrael diplomáciai erejét is megerősítette az arab világban. Donald Trump emellett Mike Huckabee-t, Ciszjordánia Izrael általi megszerzésének nyílt támogatóját jelölte az Egyesült Államok izraeli nagykövetének, amely arra utal, hogy az ország területi terjeszkedésének lehetőségét az új amerikai kormányzat elismerheti.
A Trump-Netanjáhú találkozó során tett bejelentés, mely szerint az Egyesült Államok átveszi az ellenőrzést a Gázai övezet felett, teljesen új elem Trump Izrael-politikájában. Ez azt is tükrözheti, hogy az Egyesült Államok érdekelt abban, hogy a szomszédos arab államokat nagyobb szerepvállalásra késztesse a palesztin konfliktusban és ezáltal tehermentesítse e téren Izraelt. A Gázai övezet Egyesült Államok általi ellenőrzésének célja emellett az is lehet, hogy elrettentse Iránt a régióban folytatott destabilizációs tevékenységének folytatásától. Ha a terület amerikai ellenőrzés alatt lenne, az semlegesítené a zsidó államot érő közvetlen katonai fenyegetést. A 2023 októbere óta tartó regionális gyengülése arra késztette Teheránt, hogy növelje védelmi kapacitását, amely tovább ösztönözte nukleáris programjának folytatására. Az amerikai vezetés a jelenlegi iráni rezsimet úgy akarja korlátozni, hogy visszaállítja az első Trump-kormány alatt alkalmazott maximális nyomásgyakorlás politikáját. Ez az első, de korántsem az utolsó lépés Teheránnal szemben. Kérdés, hogy a szomszédos arab államok mennyire támogatnák az amerikai–izraeli politika új határait.
Amint az várható volt, Izrael kivételével a Közel-Kelet valamennyi regionális szereplője elítélte Trump Gázára vonatkozó javaslatát. Egyiptom és Jordánia a két leginkább érintett állam a térségben, amelyek Trump állítása szerint beleegyeznek a gázai lakosok áttelepítésébe. Ezzel szemben Jordánia a tervet casus bellinek és vörös vonalnak nevezte, míg Egyiptom szintén határozottan elítélte azt. Jordánia lakosságának több mint fele rendelkezik palesztin gyökerekkel, akik az arab tavasz kezdete óta számos palesztinbarát és kormányellenes tüntetést szerveztek, válaszul a társadalmi-gazdasági körülményekre. II. Abdullah király mindeközben igyekezett fenntartani a bizonytalan társadalmi egyensúlyt és megőrizni a monarchia stabilitását egy regionálisan kedvezőtlen helyzetben. A századik születésnapját a közelmúltban ünneplő Jordánia stabilitásának fenntartásában mind az Egyesült Államok, mind Izrael érdekelt. A Trump elnökkel nemrégiben a Fehér Házban tartott találkozója során II. Abdullah király felajánlotta, hogy kétezer beteg gázai gyermeket fogad be kezelésre Jordánia területén. Az uralkodó egyúttal bejelentette, hogy Jordánia és Egyiptom hamarosan új tervet mutat be a Gázai övezet jövőjére vonatkozóan, amely mellőzi az ott élők kitelepítését.
Az egyiptomi elnök, akit Trump első elnöki ciklusa alatt kedvenc diktátorának nevezett, szintén felháborodásának adott hangot a felvetés miatt. Egyiptom jelenleg 9 millió menekültnek ad otthont, és a demográfiai és gazdasági körülmények kizárják további közösségek befogadását. Kairó történelmileg közvetítőszerepet tölt be a vitában, és igyekszik elkerülni Izrael Gázai övezetben folytatott tevékenységének legitimálását, mivel ezzel potenciálisan belső elégedetlenséget szíthat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az arab tavasz nem ért véget, és bármikor elindulhat egy újabb tüntetéshullám. Egyiptom és Jordánia szempontjából nézve meg kell említeni még egy kihívást: a gázai lakosok kitelepítése potenciálisan jelentős biztonsági problémát okozhat. A 2008-as gázai konfliktus idején Egyiptom ideiglenes határnyitása a Sínai-félsziget északi részén a biztonság romlásához vezetett. Ezt követően az Iszlám Állam csoportjai régiószerte megjelentek, és olyan műveleteket hajtottak végre, amelyek jelentős fenyegetést jelentettek valamennyi érdekelt regionális szereplőre nézve.
Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke, akinek legitimitása Ciszjordániában jelentősen lecsökkent, elítélte a kezdeményezést, és a Hamász vezetése is hasonlóan nyilatkozott. A ciszjordániai és gázai palesztinok elégedetlenségüket fejezik ki vezetőikkel szemben, de a jelenlegi körülmények között nincs lehetőségük újak megválasztására. Ráadásul Gáza közelgő amerikai „birtokbavétele” sem ígérkezik nyugodtnak, mivel a Hamász és a palesztin iszlám dzsihád harcosai továbbra is jelentős számban jelen vannak a térségben.
Trump javaslata kikövezi az utat Netanjáhú politikai túlélése felé, hiszen a zsidó államban kevés olyan hang hallható, amely nem ért egyet a Gázai övezet amerikai fennhatóság alá vételével és a kitelepítésre vonatkozó tervvel. Az izraeli biztonsági kabinet szélsőjobboldali tagjai már jelezték, hogy ők régóta javasolják a gázai lakosság kitelepítését. A Ciszjordániára vonatkozó tervekről azonban, bár ott sem békés a helyzet, senki nem beszél. Gáza amerikai elfoglalása kvázi polgárháborús helyzetet teremtene Ciszjordániában, amely egyik fél számára sem lenne előnyös.
Összefoglalva, a palesztin konfliktus a Balfour-nyilatkozat (1917) óta létezik. Sem a zűrzavar létrehozása, sem a Gázát elpusztító bombák rendelkezésre bocsátása nem Trump nevéhez fűződik. Ő meghozta saját békés megoldásra vonatkozó javaslatát, és nincs ellenére, hogy mások is megtegyék ugyanezt.
Amerika újjáépítette Nyugat-Európát, Japánt és Koreát a nagy pusztítással járó konfliktusokat követően. Nem szabad meglepődnünk vagy megdöbbennünk azon a rideg történelmi valóságon, hogy Amerika tud rendkívül jótékony hatalom lenni, amely képes a béke, a jólét és a stabilitás megteremtésére. A Közel-Kelet országainak szüksége van az Egyesült Államok erős stratégiai jelenlétére a régióban. Ezenfelül Trump meg akarja húzni az Amerika által vezetett nyugati félteke új határait. Gáza több mint egy övezet; ennek az új határnak a részévé fog válni.
Ramachandra Byrappa vezető kutató; Csicsmann László vezető kutató; Lévai Dániel kutató, Magyar Külügyi Intézet
