Németország reménytelen? Ausztria is? Az ember hajlamos lenne rávágni, hogy igen. Előbbi főleg a hétvégén lezajlott választás, és annak következménynélkülisége miatt. Utóbbinál pedig amiatt, hogy a tavaly szeptemberben lezajlott választást követően majd fél évig semmi sem történt.
Ugyanakkor azonban nagyon nem szeretjük, amikor külföldön okoskodnak Magyarországról, minősítenek minket, megvetéssel beszélnek rólunk a választási eredményeink, azaz a magyar emberek politikai döntései miatt. Persze ezt mindig akkor teszik, amikor jobboldali, nemzeti elköteleződésű kormányt választunk.
Amikor rendes baloldali, progresszív, liberális, globalista erők kerülnek hatalomra, akkor nincs semmi baj sem a demokráciánkkal, sem a magyar választók agyával és moráljával. Mármint a Nyugat felkent megmondóemberei szerint. Akiket persze ilyenkor vezényszóra idéz a magyarországi függetlenobjektív sajtó…
Szóval legyünk fairek. Ahogy mi is bepöccenünk, amikor kioktatnak bennünket vagy simán csak ítélkeznek fölöttünk, úgy nekünk is óvatosnak, visszafogottnak kell lennünk, amikor más nemzetekről, más országok állampolgárainak döntéseiről mondunk véleményt. Vagyis a „Németországnak vége” és hasonló kijelentésekkel tényleg csínján kell bánni. Vagy Németország tényleg reménytelen? Mind a nagyobbik, mind pedig a kisebb? Utóbbin természetesen nem Kelet-Németországot értem, hanem a „Keleti Birodalmat”, azaz Ausztriát. (Sőt épp Kelet-Németország tűnik kevésbé reménytelennek, ott ugyanis tarolt az AfD, erre mindjárt visszatérünk.)
Sokan temetik Németországot, de legalábbis kétségbe vannak esve. Nagyjából mindenki, akinek van józan esze. És pláne, ha még saját szemével látta, meg is tapasztalta (Nyugat-)Németországot harminc-negyven évvel ezelőtt. Nem kell szeretnünk a németeket ahhoz, hogy elismerjük őket.
Nagyon tudnak (tudtak?) autókat gyártani. És még autókat is nagyon tudtak gyártani… Viccen kívül, kétségtelenül impozáns ipari-gazdasági nagyhatalommá váltak a II. világháborút követő évtizedekben. És tényleg volt egy olyan német „életérzésféle”, amivel megint csak nem kell azonosulnunk (nem is tudnánk) ahhoz, hogy bámuljuk azt. Jólét, magabiztosság, kényelem, stabilitás, kiszámíthatóság, rend… Jawohl!