Aztán ott vannak a geopolitikai kapcsolódási pontok, mindenekelőtt az, hogy

Ez a nyugati világban számszerűségében még mindig kisebbségben, azonban az USA méretei miatt arányaiban már többségben lévő álláspont. Az erő magabiztosságot ad, ezért van Trump a legjobb helyzetben, hogy elhozza a békét: már megkezdte a béketárgyalásokat Oroszországgal az ukrajnai háború lezárása kapcsán, és hiszem, hogy békét hoz a Közel-Keletre is, ahogy tette ezt korábban az Ábrahám-megállapodásokkal.

Nem feledhető, hogy miközben a nyugati mainstream a migránsvoksok hajkurászása közepette belesüppedt az antiszemitizmusba, Magyarország minden esetben és minden fórumon Izrael legerősebb – igazából talán az egyetlen – európai szövetségesének bizonyult az elmúlt években, ahogy az sem, hogy a béke ukrajnai szükségességének egyszerű igazságát évek óta hangsúlyozzuk. Az öreg kontinensen dúló orwelli rémálomban ezért megvetés, büntetés és putyinozás volt az osztályrészünk – bár ahogy látom, mára már „Trump lett Putyin ügynöke”, illetve az „USA a Nyugat ellensége”, legalábbis a Guar­dian és a Financial Times szerint.

Lelkük rajta: 

Ilyen sors jut a limonádéba olvasztott neomarxistáknak. Mi viszont értjük az alapigazságot: béke és gyengeség egymás ellentétei. Nem a háborút, hanem a békét kell megnyerni, és azt akár erővel biztosítani – a jó mondások mellett ez Ronald Reagan ránk hagyott öröksége.

És bár a béke megnyerésének esélye most kézzelfogható közelségbe került, a globalizmussal, a woke-kal szembeni küzdelemben koránt sincs fegyvernyugvás. És talán fura is ezt kimondani, de a XXI. század elejére a Donald Trump vezette Amerikai Egyesült Államok, melyet nagy multikulti olvasztótégelyként ismertünk, a globalistákkal szembeni harcban a szuverenisták oldalára került. Ahogy a magyar jobboldal, a trumpizmus is realizálta, hogy a globalistákkal, a globális mélyállammal szembeni küzdelem egyszerre ideológiai és geopolitikai csatatér. Ugyanis rájöttek, rájöttünk, nyilvánvalóvá vált, hogy az USA-ban, Európában, Magyarországon is óriási befolyással bír a demokratikusan megválasztott döntéshozatali struktúrákkal párhuzamosan működő politikai gépezet: ez a gépezet citálja Magyarországot és Trumpot különféle bíróságokra, ez a gépezet terjeszti a két ország vezetőiről a nyilvánosságban, hogy hazug populisták, és hogy bár nyertek a választásokon, hatalmuk mégsem demokratikus. 

 Csak hogy amerikai bará­taink is értsék: Európában így hangzik a híres reagani bonmot: „Jó napot kívánok, Brüsszelből jöttem és segíteni szeretnék!” („Hello, I’m from Brussels, and I’m here to help.”)

A nyílt társadalom mechanizmusa nevéhez hűen határtalan, óriási: olyan, mint egy százfejű hidra. Az új amerikai adminisztráció hatalmas szolgálatot tett azzal, hogy levágta ennek a hidrának az egyik – na jó, mondjuk tíz – fejét, a USAID-et. Köszönet érte. De maradt még kilencven: 

A liberálisok évtizedek óta próbálják elhitetni velünk, hogy a kultúra szakpolitikai kérdés – nem, a kultúra, legfőképp a tömegkultúra szuverenitási, nemzetbiztonsági ügy.

Szóval Donald Trump és Elon Musk nagy szívességet tett a világnak és különösen Magyarországnak, hogy bezárta a USAID-et. Ez a jó hír. A rossz az, hogy 

És senkinek ne legyenek kétségei: ilyenkor az az elvárás – nem is elvárás, hisz szándék- és célazonosság van, bűnszövetségről beszélünk –, hogy társadalmi, kulturális és gazdasági téren mindent visszafordítsanak, amit egy szuverenista kormány tett: legyen szó határkerítésről, család- és gyermekvédelemről, de akár a multinacio­nális vállalatok eddig jogi eszközökkel belföldön tartott és más társadalmi alrendszerek támogatására használt extraprofitjának kiengedéséről. Hogy még világosabban beszéljek: a családi adókedvezményekről, a rezsicsökkentésről meg a 13. havi nyugdíjról van szó.

De miért érdekelnék ezek a magyar sirámok tengerentúlról érkezett barátainkat? Még az is lehet, hogy az érintett cégek között vannak amerikaiak. Azért, mert

Ráadásul, ahogy említettem, a rossz ízlés uralma határtalan: jól tudják, ha elkezdik egyenként levadászni Trump jelenlegi és lehetséges szövetségeseit, azzal is gyengítik őt a nemzetközi térben és előbb-utóbb eljutnak hozzá is. Ezért történt, ami történt 2022-ben Brazíliában Bolsonaróval, tavalyelőtt Lengyelországban – ne tévessze meg amerikai barátain­kat Tusk meg Sikorski megélhetési mosolya –, már most áskálódnak Javier Milei ellen Argentínában, és ez zajlik most Szlovákiában és Szerbiában is. Hogy pontosan mi történik jelenleg Romániában, az még az én képzelőerőmet is felülmúlja.

November 5. nem pusztán politikai fordulat, hanem a patriotizmus korának nyitánya. Tudjuk, hogy Trump nem a megmentőnk – de a harcostársunk. És azt is tudjuk, hogy ahogy a békéhez, úgy ehhez a harchoz is erő kell. Mi pedig együtt erő vagyunk. És csak együtt vagyunk erő – szerteszét viszont gyöngeség.

(Szánthó Miklós főigazgató beszédének szerkesztett változata, mely 2025. február 28-án Budapesten, a Béke az erő által című, az Alapjogokért Központ szervezésében megvalósult konferencián hangzott el.)