A békéhez és a harchoz is erő kell

Fontos dolog ma amerikai delegációkat fogadni – mert új világ van, új helyzet van: Donald J. Trumpnak hívják az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Ha lenne a világon politikai GPS, azt mondaná be: global reset, azaz „globális újratervezés”.

Kiemelten fontos számunkra, magyar jobboldaliak számára egy konzervatív amerikai delegációt fogadni, hiszen az amerikai–magyar kapcsolatok bő egy hónapja olyan jók, mint korábban talán sohasem. És ennek oka nem pusztán az, hogy a magyar jobboldal akkor is szorosan tartotta a kapcsolatot a trumpista jobboldallal, amikor még korábbi barátai is elfordultak tőle

– jó példa erre, hogy a CPAC Hungary először 2022-ben érkezett Magyarországra, akkor, amikor még a Republikánus Pártban is sokan Trump újbóli jelöltsége ellen dolgoztak –, hanem legfőképpen az USA elnöke és a magyar miniszterelnök között meglévő több mint partneri viszony. Az erős vezetők nemcsak békét teremtenek, de tisztelik is egymást.

Három pontot szeretnék kiemelni, melyek megvilágítják ennek a viszonynak a lényegét. Ez a három:

világnézeti rokonság, figyelemre méltó átfedések a geopolitikai célokban, valamint a globalista gépezettel szembeni bajtársi küzdelem.

Mindezek rámutatnak arra, hogy magunk mögött hagyva a Bidentől, Pressmantől és Samantha Powertől terhelt elmúlt négy évet, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország ma politikai szövetségesek.

A világnézeti, habituális rokonságról talán nem is kell sokat beszélni, az már-már magától értetődő: Isten, haza, család. Az amerikai alelnök arról beszél egy gigarendezvényen, hogy ő hívő keresztény. Magyarországon az alaptörvény mondja ki a keresztény kultúra védelmét. Az USA-ban újra az „America First” a hivatalos iránytű, Magyarországon tizenötödik éve a döntéshozatal nem a külföldi világítótornyok morzejelei, hanem a magyar önérdek alapján történik. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: immáron Amerikában is csak két nem létezik – a balos sajtó és Bódis Krisztina kedvéért: férfi és nő –, a hivatalos politika polcáról lekerülnek a gendertankönyvek.

Magyarországon 2010 óta jogalkotási alapelv, hogy külön intézkedések védik a családokat és gyermekeket, a genderideológiát a magyarok népszavazáson utasították el, az alkotmány pedig kimondja, hogy az anya nő, az apa férfi, és azt is, hogy védelem illeti a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.

Nem állítom, hogy a legújabb alaptörvény-módosítási szándék ne merítkezne a jelenleg zajló amerikai folyamatokból, de azt igen, hogy a magyar jobboldal már Trump volt Trump előtt.

Aztán ott vannak a geopolitikai kapcsolódási pontok, mindenekelőtt az, hogy

a jelenlegi amerikai adminisztráció és a magyar jobboldal is a stratégiai lényeglátás, a realitás és a józan ész híve a nemzetközi politikai arénában. A méretek persze különböznek – és a méret a lényeg –, de nem felejthető, hogy Trump és Orbán is a békét jónak, a háborút rossznak tartja.

Ez a nyugati világban számszerűségében még mindig kisebbségben, azonban az USA méretei miatt arányaiban már többségben lévő álláspont. Az erő magabiztosságot ad, ezért van Trump a legjobb helyzetben, hogy elhozza a békét: már megkezdte a béketárgyalásokat Oroszországgal az ukrajnai háború lezárása kapcsán, és hiszem, hogy békét hoz a Közel-Keletre is, ahogy tette ezt korábban az Ábrahám-megállapodásokkal.

Nem feledhető, hogy miközben a nyugati mainstream a migránsvoksok hajkurászása közepette belesüppedt az antiszemitizmusba, Magyarország minden esetben és minden fórumon Izrael legerősebb – igazából talán az egyetlen – európai szövetségesének bizonyult az elmúlt években, ahogy az sem, hogy a béke ukrajnai szükségességének egyszerű igazságát évek óta hangsúlyozzuk. Az öreg kontinensen dúló orwelli rémálomban ezért megvetés, büntetés és putyinozás volt az osztályrészünk – bár ahogy látom, mára már „Trump lett Putyin ügynöke”, illetve az „USA a Nyugat ellensége”, legalábbis a Guardian és a Financial Times szerint.

Lelkük rajta:

Trump és Orbán látja, hogy világrendszerváltás van, és ehhez alkalmazkodnak, a háborúpárti európai vezetők pedig elpityerednek Münchenben a „béke” szó hallatán, majd durcásan veszik tudomásul, hogy a tárgyalások vacsoraasztalánál nem, legfeljebb annak menüsorán kapnak helyet. A magyar miniszterelnök erre is figyelmeztetett jó fél évvel ezelőtt, a brüsszeliek nem hallgattak rá. Most ráfáznak.

Ilyen sors jut a limonádéba olvasztott neomarxistáknak. Mi viszont értjük az alapigazságot: béke és gyengeség egymás ellentétei. Nem a háborút, hanem a békét kell megnyerni, és azt akár erővel biztosítani – a jó mondások mellett ez Ronald Reagan ránk hagyott öröksége.

És bár a béke megnyerésének esélye most kézzelfogható közelségbe került, a globalizmussal, a woke-kal szembeni küzdelemben koránt sincs fegyvernyugvás. És talán fura is ezt kimondani, de a XXI. század elejére a Donald Trump vezette Amerikai Egyesült Államok, melyet nagy multikulti olvasztótégelyként ismertünk, a globalistákkal szembeni harcban a szuverenisták oldalára került. Ahogy a magyar jobboldal, a trumpizmus is realizálta, hogy a globalistákkal, a globális mélyállammal szembeni küzdelem egyszerre ideológiai és geopolitikai csatatér. Ugyanis rájöttek, rájöttünk, nyilvánvalóvá vált, hogy az USA-ban, Európában, Magyarországon is óriási befolyással bír a demokratikusan megválasztott döntéshozatali struktúrákkal párhuzamosan működő politikai gépezet: ez a gépezet citálja Magyarországot és Trumpot különféle bíróságokra, ez a gépezet terjeszti a két ország vezetőiről a nyilvánosságban, hogy hazug populisták, és hogy bár nyertek a választásokon, hatalmuk mégsem demokratikus.

Ez a gépezet ideológiailag szemben áll a józan ésszel, a normalitással, egyszerűen a szabadságra épülő nyugati életmóddal, míg a geopolitikai térben föderalizálni akar és ki akarja szervezni a döntéshozatalt nemzeti szintről nemzetközire. Odaát ezt washingtoni mocsárnak, nálunk brüsszeli bürokráciának nevezik.

Csak hogy amerikai barátaink is értsék: Európában így hangzik a híres reagani bonmot: „Jó napot kívánok, Brüsszelből jöttem és segíteni szeretnék!” („Hello, I’m from Brussels, and I’m here to help.”)

A nyílt társadalom mechanizmusa nevéhez hűen határtalan, óriási: olyan, mint egy százfejű hidra. Az új amerikai adminisztráció hatalmas szolgálatot tett azzal, hogy levágta ennek a hidrának az egyik – na jó, mondjuk tíz – fejét, a USAID-et. Köszönet érte. De maradt még kilencven:

az ENSZ és szakosított szervei, a nemzetközi bíróságok, a brüsszeli mélyállam, a különféle szupranacionális intézmények, és persze a pénzügyi csapok, Soros György Open Society Foundations, a Ford-, a Gates-, a Hewlett-, a Rockefeller-alapítványok vagy éppen a „civileknek” szánt közvetlen EU-s források. Ezek a politikai korrupció éltetői és finanszírozói, mert pénzért vesznek befolyást, sajtót, politikust vagy úgynevezett emberi jogi aktivistát.

A liberálisok évtizedek óta próbálják elhitetni velünk, hogy a kultúra szakpolitikai kérdés – nem, a kultúra, legfőképp a tömegkultúra szuverenitási, nemzetbiztonsági ügy.

Szóval Donald Trump és Elon Musk nagy szívességet tett a világnak és különösen Magyarországnak, hogy bezárta a USAID-et. Ez a jó hír. A rossz az, hogy

ez a hidra most majd Európában igyekszik visszanöveszteni fejeit. Azt tudjuk, hogy ez Magyarországra nyilvánvaló és közvetlen veszélyt jelent: ahogy az elmúlt tizenöt évben, a külföldről finanszírozott ügynökhálózat most is a politikai és társadalmi rend aláásásán dolgozik, egyedüli célja a szuverenista magyar jobboldal megrogyasztása, ezáltal a kormányzás átvétele.

És senkinek ne legyenek kétségei: ilyenkor az az elvárás – nem is elvárás, hisz szándék- és célazonosság van, bűnszövetségről beszélünk –, hogy társadalmi, kulturális és gazdasági téren mindent visszafordítsanak, amit egy szuverenista kormány tett: legyen szó határkerítésről, család- és gyermekvédelemről, de akár a multinacionális vállalatok eddig jogi eszközökkel belföldön tartott és más társadalmi alrendszerek támogatására használt extraprofitjának kiengedéséről. Hogy még világosabban beszéljek: a családi adókedvezményekről, a rezsicsökkentésről meg a 13. havi nyugdíjról van szó.

De miért érdekelnék ezek a magyar sirámok tengerentúlról érkezett barátainkat? Még az is lehet, hogy az érintett cégek között vannak amerikaiak. Azért, mert

a globalista hálózat Trumpot hol putyinistának, hol fasisztának bélyegző ügynökei nem puszta rekreációs szándékkal akarnak visszaszivárogni Európába – először felfrissülés, erőgyűjtés, egy kis átmozgató beavatkozás, majd újbóli frontális támadás a cél. Nem fogják ők egykönnyen annyiban hagyni, hogy ugyanúgy hívják az USA 47. elnökét, mint a 45.-et.

Ráadásul, ahogy említettem, a rossz ízlés uralma határtalan: jól tudják, ha elkezdik egyenként levadászni Trump jelenlegi és lehetséges szövetségeseit, azzal is gyengítik őt a nemzetközi térben és előbb-utóbb eljutnak hozzá is. Ezért történt, ami történt 2022-ben Brazíliában Bolsonaróval, tavalyelőtt Lengyelországban – ne tévessze meg amerikai barátainkat Tusk meg Sikorski megélhetési mosolya –, már most áskálódnak Javier Milei ellen Argentínában, és ez zajlik most Szlovákiában és Szerbiában is. Hogy pontosan mi történik jelenleg Romániában, az még az én képzelőerőmet is felülmúlja.

Egy szó, mint száz, együtt kell megakadályoznunk, hogy ez a globalista gépezet újra erőre kapjon: ez Magyarország, ez az Egyesült Államok, de meggyőződésem, hogy az egész szabadságszerető, józan eszű, normális nyugati civilizáció érdeke is.

November 5. nem pusztán politikai fordulat, hanem a patriotizmus korának nyitánya. Tudjuk, hogy Trump nem a megmentőnk – de a harcostársunk. És azt is tudjuk, hogy ahogy a békéhez, úgy ehhez a harchoz is erő kell. Mi pedig együtt erő vagyunk. És csak együtt vagyunk erő – szerteszét viszont gyöngeség.

(Szánthó Miklós főigazgató beszédének szerkesztett változata, mely 2025. február 28-án Budapesten, a Béke az erő által című, az Alapjogokért Központ szervezésében megvalósult konferencián hangzott el.)