Sokan hitték azt, hogy rosszul látnak, hallanak, amikor a híradásokból megtudták Magyar Pétertől, hogy ők soha senkivel szemben nem személyeskednek. A pártelnöki ige egész pontosan úgy hangzik: „A mi politikai közösségünktől sohasem fogtok másokat a személyükben, különösen a magánéletükben bántó állításokat vagy kifejezéseket hallani.” Ez annyira a valóságnak homlokegyenest ellenkező, pofátlan állítás volt, hogy a legtöbben levegő után kapkodtak. Mondta ezt az a baloldali pártvezér, aki soha egyetlen egy kínálkozó alkalmat nem mulaszt el,
hogy szó szerint a legdurvább rágalmakat megfogalmazza mindenkivel szemben, aki nem a maximális szervilitást tanúsítja, és nem hajszálra ugyanazt mondja, amit ő.
Teljesen szükségtelen túl sok konkrét példát citálni mindezek alátámasztására, miután minden egyes megszólalásának gerincét, központi elemét képezi a politikai ellenfelek ellenségként való azonosítása és a becsületbe gázoló sértegetések rájuk zúdítása. A pszichiátriai esettanulmányként is versenyképes újsütetű bosszúpolitikus számára minden nem vele azonos platformon lévő újságíró propagandista és minden kormánypárti képviselő, élén a miniszterelnökkel hazudik, mint a vízfolyás, tevékenysége a mértéktelen lopással, csalással írható le. A baloldali debil politikai divatnak megfelelően persze a becsmérlő jelzők, minősítések mellé semmifajta konkrét bizonyítékszerűséggel nem próbálkozik sem ő, sem az udvaronccsapata, de hát ez már a tőlük megszokott ügymenet része.
Az a nagy kérdés, hogy miként merhet valaki ilyen gátlástalanul rózsaszínűre glancolt valótlanságokat leadni, miközben a nap huszonnégy órájából csak akkor nem vádaskodik fröcsögve, minden ténybeli aládúcolás nélkül, amikor nincs ébren?
Hisz elegendő bármilyen gyűlésébe, fórumába csak éppen belenézni, hogy képet alkothassunk arról, milyen az, amikor valaki a híveit rá akarja uszítani egy vétlen riporterre, akinek az az egyetlen bűne, hogy egy jobboldali médiumnál, mondjuk a Hír TV-nél dolgozik. Valójában egyetlen alkalmat nem mulaszt el Magyar Péter, hogy ki ne pécézze őket, figyelmeztetve a közönséget az úgymond propaganda jelenlétére, virtuális célkeresztet rajzolva az újságírók homlokára.