Pedig viszonylag egyszerűen megválaszolható, miért biztos benne a tiszás nagyvezír, hogy nem röhögi ki mindenki, mivel nyílt színi véresszájú őrjöngései, fenyegetései és a szeretetről való színfalhasogató fuvolázásai között szakadéknyi a távolság. Csak meg kell nézni, mit ír ezekről a verbális autodafékról, inkvizíciós kirohanásokról a baloldali kiszolgáló sajtó. Semmit. Tehát ha valaki kizárólag az internacionalista tábor kötelékmédiájából, az RTL Klubból, a Telexből, a 444-ből, a 24.hu-ból meg a többi külföldfüggő orgánumból próbál informálódni, az ezeken az őrjöngőpartikon elhangzott vaskos, Rákosi Mátyás és Révai József kommunista gyűlöletkeltési szintjét néha túlszárnyaló, személyi kultuszos ihletésű fenyegetőzéseiről semmit sem tud. 

Úgyhogy amikor a polgári hírműsorok azt közölték, hogy rendszeresen támadja az újságírókat, egész visszafogottak voltak, hiszen nem gyakorta, hanem minden egyes alkalommal megteszi ezt, sokszor néven nevezve őket, hogy a jelenlévők tudják, kit kell zaklatni, bántalmazni. A riporterek végzettségének alábecsülése, becsmérlése, családtagjaik negatív kontextusban emlegetése szintén a tiszás eszköztár integráns része. Ezekről természetesen a baloldali média úgy hallgat, mint hal a szatyorban.

Szóval ez volna a szeretetpolitizálás a vicc-Napóleon szerint. Amiről úgy ír: „A Tisza elutasítja a honfitársaink címkézését, dehumanizálását, és feltétel nélkül tiszteletben tartja mindenki emberi méltóságát.” 

Vagy az MNB munkatársnőjének felhívása a magántelefonján, és ordítozó megfenyegetése szerinte miként harmonizál az általa leírtakkal? Vagy pusztán arról van szó, hogy ezeket a propagandistaként megbélyegzett egyéneket már nem is veszi emberszámba, így nem kell velük szemben semmilyen morális, humánus szempontot érvényesíteni?

A nyilas és kommunista stílust ötvöző Tisza-vezetőtől effajta tudatosság nem lenne meglepő. Mindjárt érthetőbbé tenné, miért nem határolódott el sem ő, sem más a párt részéről attól a női szimpatizánsuktól, aki arról indított szavazást, támogassák-e a fideszesek megkínzását és kivégzését a 2026-os választás után. Sokat elárul a pártvezéri uszító politizálás részsikereiről, hogy többen tetszésüknek adtak hangot a felvetést látva.

Egyet kell értenünk az iméntiek miatt Péter vezérnek azon állításával, hogy a gyűlölet és a megosztás hatalmát csak szeretettel, a másikat embernek tartva lehet legyőzni. Az olyan penetráns gyűlölködők, mint ő, éppen ezért fognak törvényszerűen vereséget szenvedni a választásokon.