Sokan hitték azt, hogy rosszul látnak, hallanak, amikor a híradásokból megtudták Magyar Pétertől, hogy ők soha senkivel szemben nem személyeskednek. A pártelnöki ige egész pontosan úgy hangzik: „A mi politikai közösségünktől sohasem fogtok másokat a személyükben, különösen a magánéletükben bántó állításokat vagy kifejezéseket hallani.” Ez annyira a valóságnak homlokegyenest ellenkező, pofátlan állítás volt, hogy a legtöbben levegő után kapkodtak. Mondta ezt az a baloldali pártvezér, aki soha egyetlen egy kínálkozó alkalmat nem mulaszt el,
hogy szó szerint a legdurvább rágalmakat megfogalmazza mindenkivel szemben, aki nem a maximális szervilitást tanúsítja, és nem hajszálra ugyanazt mondja, amit ő.
Teljesen szükségtelen túl sok konkrét példát citálni mindezek alátámasztására, miután minden egyes megszólalásának gerincét, központi elemét képezi a politikai ellenfelek ellenségként való azonosítása és a becsületbe gázoló sértegetések rájuk zúdítása. A pszichiátriai esettanulmányként is versenyképes újsütetű bosszúpolitikus számára minden nem vele azonos platformon lévő újságíró propagandista és minden kormánypárti képviselő, élén a miniszterelnökkel hazudik, mint a vízfolyás, tevékenysége a mértéktelen lopással, csalással írható le. A baloldali debil politikai divatnak megfelelően persze a becsmérlő jelzők, minősítések mellé semmifajta konkrét bizonyítékszerűséggel nem próbálkozik sem ő, sem az udvaronccsapata, de hát ez már a tőlük megszokott ügymenet része.
Az a nagy kérdés, hogy miként merhet valaki ilyen gátlástalanul rózsaszínűre glancolt valótlanságokat leadni, miközben a nap huszonnégy órájából csak akkor nem vádaskodik fröcsögve, minden ténybeli aládúcolás nélkül, amikor nincs ébren?
Hisz elegendő bármilyen gyűlésébe, fórumába csak éppen belenézni, hogy képet alkothassunk arról, milyen az, amikor valaki a híveit rá akarja uszítani egy vétlen riporterre, akinek az az egyetlen bűne, hogy egy jobboldali médiumnál, mondjuk a Hír TV-nél dolgozik. Valójában egyetlen alkalmat nem mulaszt el Magyar Péter, hogy ki ne pécézze őket, figyelmeztetve a közönséget az úgymond propaganda jelenlétére, virtuális célkeresztet rajzolva az újságírók homlokára.
Pedig viszonylag egyszerűen megválaszolható, miért biztos benne a tiszás nagyvezír, hogy nem röhögi ki mindenki, mivel nyílt színi véresszájú őrjöngései, fenyegetései és a szeretetről való színfalhasogató fuvolázásai között szakadéknyi a távolság. Csak meg kell nézni, mit ír ezekről a verbális autodafékról, inkvizíciós kirohanásokról a baloldali kiszolgáló sajtó. Semmit. Tehát ha valaki kizárólag az internacionalista tábor kötelékmédiájából, az RTL Klubból, a Telexből, a 444-ből, a 24.hu-ból meg a többi külföldfüggő orgánumból próbál informálódni, az ezeken az őrjöngőpartikon elhangzott vaskos, Rákosi Mátyás és Révai József kommunista gyűlöletkeltési szintjét néha túlszárnyaló, személyi kultuszos ihletésű fenyegetőzéseiről semmit sem tud.
Úgyhogy amikor a polgári hírműsorok azt közölték, hogy rendszeresen támadja az újságírókat, egész visszafogottak voltak, hiszen nem gyakorta, hanem minden egyes alkalommal megteszi ezt, sokszor néven nevezve őket, hogy a jelenlévők tudják, kit kell zaklatni, bántalmazni. A riporterek végzettségének alábecsülése, becsmérlése, családtagjaik negatív kontextusban emlegetése szintén a tiszás eszköztár integráns része. Ezekről természetesen a baloldali média úgy hallgat, mint hal a szatyorban.
Szóval ez volna a szeretetpolitizálás a vicc-Napóleon szerint. Amiről úgy ír: „A Tisza elutasítja a honfitársaink címkézését, dehumanizálását, és feltétel nélkül tiszteletben tartja mindenki emberi méltóságát.”
És az általa folyamatosan, fenyegetően előhozott Út a börtönbe program miként illeszthető bele a szeretetteli politizálásba? Arról miért nem regél a farizeus gügyögés közben? Továbbá a köztévé közmegbecsülésnek örvendő brüsszeli tudósítónőjének egzisztenciális megfenyegetése, amiről videó van?
Vagy az MNB munkatársnőjének felhívása a magántelefonján, és ordítozó megfenyegetése szerinte miként harmonizál az általa leírtakkal? Vagy pusztán arról van szó, hogy ezeket a propagandistaként megbélyegzett egyéneket már nem is veszi emberszámba, így nem kell velük szemben semmilyen morális, humánus szempontot érvényesíteni?
A nyilas és kommunista stílust ötvöző Tisza-vezetőtől effajta tudatosság nem lenne meglepő. Mindjárt érthetőbbé tenné, miért nem határolódott el sem ő, sem más a párt részéről attól a női szimpatizánsuktól, aki arról indított szavazást, támogassák-e a fideszesek megkínzását és kivégzését a 2026-os választás után. Sokat elárul a pártvezéri uszító politizálás részsikereiről, hogy többen tetszésüknek adtak hangot a felvetést látva.
Egyet kell értenünk az iméntiek miatt Péter vezérnek azon állításával, hogy a gyűlölet és a megosztás hatalmát csak szeretettel, a másikat embernek tartva lehet legyőzni. Az olyan penetráns gyűlölködők, mint ő, éppen ezért fognak törvényszerűen vereséget szenvedni a választásokon.
