Ezt a játékot bármeddig lehet játszani, Egyiptom se túl boldog, hogy az alkalomhoz illő ruhába öltözött influenszer-kalandorok az ő kontójára aktivistáskodnak, s persze Izrael se foglalkozik örömmel ezekkel a túl puha és túl kényelmes fiatalokkal. Mert ott sokkal komolyabb a tét, egy hadigépezet működik, parancsok hálózata, stratégiai tervezés. A cél pedig a túlélés. Amúgy megemlítendő, nem a mostani volt az első flotilla, amely megpróbált sikertelenül bejutni Gázába, és nem is a mostani az első szárazföldi segélyszállítmány Rafah felé. A szóban forgó útvonal egy ismert csempészfolyosó, Izrael nagyon régóta figyeli ezt a szakaszt. Aki be akar jutni, az nem veri nagy dobra, hogy mit akar.

Péntek hajnalban, mikor Greta Thunberg már odahaza ücsörgött, újabb nagyszabású katonai csapás rázta meg Iránt, pusztítva katonai létesítményeket és polgári otthonokat, megölve vezetőket és átlagembereket, üzenetet küldve az iszlám köztársaságnak, hogy maradjon veszteg. 

Mindenhol mosolygós önkéntesek osztanak vizet a megfáradt turistáknak, légkondicionált a busz, az ősi imahelyekre bárki bemehet megcsodálni a régiek által felépített szentélyeket, bármilyen ruhában, akár zenét hallgatva is. Mert ez nekik jár. Mert ők felülemelkedtek a helyiek torzsalkodásain, nem hisznek semmiben és senkinek, önmaguk istenei ők, akik egyetlen csettintésre megmondják, ki miként éljen s kinek van igaza.

A gond az, hogy ennek az áligazságnak a terjesztésére egy hatékonyan működő világrendszer épült ki, amelyet internetnek hívunk, és ezek a Greta-félék igazán profik a működtetésében. Az átlagember nem, ők csak fogyasztják a tartalmakat, rácsodálkoznak, hogyan tudja megoldani a húszéves svéd lány, hogy mindenféle új barátaival keresztül-kasul mászkál a világban, lovon-gyalog-autón-biciklin-vasúton közlekedik az aktuális Ügy érdekében, a szülei ezt gond nélkül hagyják, majd a hagyományos faarccal hazatér. Eközben az átlag gázai óvóhelyen ücsörög, megpróbál ételt szerezni és ápolni a megsérült szeretteit.