Ismét előbukkant a világ legkönnyebben felhasználható aktivistája, Greta Thunberg, hogy egy valaki számára aktuálisan fontos témában fontoskodjon. A klímaváltozás elleni harc már a múlté, az új projekt Gáza. Fel is ült egy csinos kis hajóra, hogy elfogják az izraeliek és visszatoloncolják Európába. Akinek van némi sütnivalója, az pontosan tudta, hogy ez fog történni. Greta és szövetségesei, az ő szóhasználatával „elvtársai” előre készítettek egy szekérderék videófelvételt, amelyben a közelgő csapás miatt aggódnak és felszólítják saját kormányaikat, hogy gyakoroljanak nyomást Izraelre. Aztán persze az izraeli hadsereg begyűjtötte a csapatot, Gretát azonnal felrakták egy Párizsba tartó repülőre, néhány tiltakozó franciát egy napig várakoztattak, s azután kiutasították őket. Greta pedig faarccal ült a gépen, faarccal vonult végig a Charles de Gaulle-reptéren, hogy visszaüljön a kuckójába, ahonnan előbukkant. A feladatot elvégezte, igaz, tökéletesen értelmetlen volt az egész.
Ugyanis egy ilyen betörési kísérlet senkinek sem jó. A hajón szállított „segély” lényegében fügefalevél, a hárommillió gázainak semmiféle segítséget nem nyújt hat zsák pelenka és öt zacskó tejpor. Az aktivisták jelenléte se különösebben öröm nekik, nem ismerik őket, nem dolgos kezű orvosok vagy befolyásos üzletemberek. Ők önmagukat hirdetik egy ilyen akcióval. Önmagukról állítják, hogy bátrak és az igaz ügyért harcolnak. Modern médiaszemélyiségek, akik megkerülik az igazság ellenőrzését, és kis kameráikkal politikai terméket csinálnak magukból.
Az egész ügy semmit se ért volna számukra, ha az izraeliek nem fogják el őket. Akkor behajóznak Gázába és az ott várakozó palesztinoknak odaadják a csomagokat. De Izrael nem teheti meg, hogy ismeretleneket beenged a háborús területre. Mert senki se tudhatja, mit terveznek ezek a szelfibajnokok, valamint mert ha Gretáék bemehetnek, akkor mások is kedvet kaphatnak.
Gáza vizeit mindig is az izraeliek ellenőrizték, soha nem alakult ki ott barátságos strand vagy elfogadható kikötő. A médiaaktivisták így elégedettek lehetnek, kihozták az akcióból a legtöbbet, amit lehet. Vagyis lényegében a semminek örülnek. Persze minden vasat addig kell ütni, amíg meleg, tehát újabb segélykaravánt indítottak szárazföldön, végig az észak-afrikai partvidéken, hogy Rafahig, az egyiptomi átkelőig tartva nyomást gyakoroljon Izrael kormányára.
Ezt a játékot bármeddig lehet játszani, Egyiptom se túl boldog, hogy az alkalomhoz illő ruhába öltözött influenszer-kalandorok az ő kontójára aktivistáskodnak, s persze Izrael se foglalkozik örömmel ezekkel a túl puha és túl kényelmes fiatalokkal. Mert ott sokkal komolyabb a tét, egy hadigépezet működik, parancsok hálózata, stratégiai tervezés. A cél pedig a túlélés. Amúgy megemlítendő, nem a mostani volt az első flotilla, amely megpróbált sikertelenül bejutni Gázába, és nem is a mostani az első szárazföldi segélyszállítmány Rafah felé. A szóban forgó útvonal egy ismert csempészfolyosó, Izrael nagyon régóta figyeli ezt a szakaszt. Aki be akar jutni, az nem veri nagy dobra, hogy mit akar.
Péntek hajnalban, mikor Greta Thunberg már odahaza ücsörgött, újabb nagyszabású katonai csapás rázta meg Iránt, pusztítva katonai létesítményeket és polgári otthonokat, megölve vezetőket és átlagembereket, üzenetet küldve az iszlám köztársaságnak, hogy maradjon veszteg.
Egy vadbalos aktivistacsoport számára ez a helyzet teljesen elképzelhetetlen. Az ő világukban nincs háború, náluk az igazság mindig az ő oldalukon áll. Greta és elvtársai úgy vélik, a Közel-Kelet valóságát tökéletesen értik, olyasmi, mint Svédország és Dánia viszonya.
Mindenhol mosolygós önkéntesek osztanak vizet a megfáradt turistáknak, légkondicionált a busz, az ősi imahelyekre bárki bemehet megcsodálni a régiek által felépített szentélyeket, bármilyen ruhában, akár zenét hallgatva is. Mert ez nekik jár. Mert ők felülemelkedtek a helyiek torzsalkodásain, nem hisznek semmiben és senkinek, önmaguk istenei ők, akik egyetlen csettintésre megmondják, ki miként éljen s kinek van igaza.
A gond az, hogy ennek az áligazságnak a terjesztésére egy hatékonyan működő világrendszer épült ki, amelyet internetnek hívunk, és ezek a Greta-félék igazán profik a működtetésében. Az átlagember nem, ők csak fogyasztják a tartalmakat, rácsodálkoznak, hogyan tudja megoldani a húszéves svéd lány, hogy mindenféle új barátaival keresztül-kasul mászkál a világban, lovon-gyalog-autón-biciklin-vasúton közlekedik az aktuális Ügy érdekében, a szülei ezt gond nélkül hagyják, majd a hagyományos faarccal hazatér. Eközben az átlag gázai óvóhelyen ücsörög, megpróbál ételt szerezni és ápolni a megsérült szeretteit.
