Nagyon sok tudós ember és gondolkodó közölte már, hogy erősödik az a folyamat, amellyel Európa felszámolja önmagát. Ez a felszámolás mindenki által láthatóan akkor kezdődött, amikor a migránshelyzetet óhajtották „megcsinálni” bizonyos európai vezetők, akik csak annyit értek el, hogy rázúdították Európára az iszlám tömegeket, akik elkezdték biztonságunkat, kultúránkat minden oldalról lebontani. Ugye nem kell felsorolni a templomégetéseket, a szexuális erőszakot, lényegében az európai kultúra felszámolásának számos „ötletét”, melyek amúgy máig itt „élnek” velünk, az úgynevezett modern nyugati gondolkodással együtt, melyről nekem, csökött elmének, fogalmam sincs, hogy micsoda. Netán az, hogy múltunkat, vallásunkat, életfelfogásunkat, családképünket feladjuk? Mert hogy ezt részben már megtettük, pontosabban megpróbálták megtétetni velünk Európa vezetői, az nem is kérdés. És ők nyilván roppant modernnek gondoljuk magukat, viszont az ég adta világon nem csináltak meg semmit, csak romboltak.

Elmeháborodottak vagy beteges szereptévesztők „árnyékában” élünk, ez vitathatatlan. Mint ahogy az is – legalább is a hiteles tudósok, politológusok, történészek szerint –, hogy a harmadik világháború küszöbén totyogunk. Hogy miért, annak számos magyarázata van, ki így, ki úgy próbálja meghatározni a maga elképzelését. Én mindenesetre kedvenc történészem, Hernádi Tibor egyik megállapítását idézem, nyilván ezt az elgondolást is lehet cáfolni, valamint egyetérteni vele. Ő úgy gondolja, „a háborúknak sohasem politikai vagy ideológiai okai vannak, hanem minden esetben a gazdasági szükségszerűség”. No már most akkor jön a „buta női” agyam, amely erre a megállapításra úgy reagál, hogy a gazdasági szükségszerűség tehát azt jelenti, hogy nem építek, hanem rombolok, továbbá, hogy az a klassz élet, amikor a másiktól elveszem a javait, mert akkor nekem is jut a jóból. Munka nélkül. Magyarán, nem elégszem meg azzal, amit létrehozok, amiből meg tudok élni, hanem a máséból veszem el azt, amit magam nem tudok előteremteni. Mit mondjunk, nem éppen emberbaráti cselekedet, avagy gondolkodás. Tudom, hogy történelmileg, gazdaságilag ilyen vezérfonalak mentén megy az életünk, ám ez még nem jelenti azt, hogy lelkileg, emberileg egyetértenék vele. Most Európa legnagyobb veszélyét a fajtakeveredésnek tulajdonítják az okosok, úgy gondolom, hogy joggal, hiszen így a legkönnyebb felszámolni egy közösséget. Ha beleszólnak a teremtésbe, ha mesterségesen akarják összekutyulni az egyébként roppant színes emberiséget, és nem hagyják, hogy a saját közegében teljesedjen ki, akkor az lesz, ami most van. Kerítéstámadások, öldöklések, életmódbéli zavarok, bűnügyek. Micsoda őrület! Mert senki nem marad a helyén. Európa megszállása Európa tehetségtelen és hátsó szándékú vezetőinek köszönhető, ez ma már cáfolhatatlan. Akik máig nem néztek szembe azokkal a károkkal, amiket okoztak nekünk. A Soros-félék segítségével persze, akik bevallottan szállították Európába – állítólag munkaerőnek – a más földrészekről érkezőket.

Átverésünk tehát tökéletesen sikerült. Európától, az igazi Európától elbúcsúzhatunk. Ha úgy tetszik, örökre. Mert Európából eltűnt a rend. Már jó ideje. S jogos kérdés, hogy akkor miért most írok erről. Nos, először is én is meg mások is írtak már eleget erről a jeleségről. Persze nulla hatásfokkal. Csakhogy sajnos nincs más eszközünk, mint megírni, mi bánt bennünket, s cseppet sem magánéleti gondok miatt. Október 31-én viszont elolvastam a Magyar Nemzetben Horváth Józsefnek, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatójának a cikkét, amely a Louvre kirablásáról szólt, pontosabban újabb kirablásáról vagy megtámadásáról, egyremegy. Úgy százmillió eurós kárt okoztak a rablók, ez se számít, tanulság, hogy képtelenek vagyunk megóvni értékeinket. S nem csak a múzeumokban. Ezt üzeni lényegében minden templom-, és múzeumi rablás, a papok gyilkolása, a tanárok, kismamák, fiatalok inzultálása, és még sorolhatnánk. És Európa csendes. Bocsánat, az unió lapít, mint mindig, és semmi, de semmi ötlete nincs Európa megvédésére, legfeljebb csak annyi, hogy adjunk pénzt Ukrajna háborújához. Adunk eleget, különböző módozatokban, ám ez sem segít már rajtunk. Mert Európa csendes. Hogy elhódítják tőle kontinensét, nem érdekli. Azt gondolom, ebben a rövid cikkben semmit olyat nem írtam, amit ne tudna mindenki, mármint Európa urait illetően. És mégis – hallgat a csend. És mégis, nincs egyetlen ötletük sem a dolgok rendbetételéhez. De még a szeretetről sokszor beszélő és értekező egyházak képviselőitől sem hallunk megoldási javaslatokat az összekutyult népességek gondjainak megoldására. Magyarán fogalmunk sincs, mi készül a boszorkánykonyhákban.

Nos, rengeteget lehetne írni és elmélkedni Európa elárulásáról és meghódításáról, már csak azért is, mert mindkettő megtörtént. Elárulása és meghódítása is. Hogy milyen lesz az igazi végjáték, nem tudjuk. Mi, civilek semmiképpen. S ha már fentebb az újság egyik cikkét is megemlítettem, jöjjön egy másik. Anders Thomas Jensen filmrendező új alkotásáról írt lapunk, a cikk címe: Éljenek az elmeháborodottak. S a méltató szerint a film gúnyt űz a modern nyugati gondolkodásból, amolyan választ ígér a világ mai helyzetére. Ami azt illeti, a rendezőnek nem lehetett nehéz összegyűjteni a tényeket a „modern nyugati” gondolkodás, valamint az elmeháborodás mikéntjéről. A filmnek sikert jósolok. Éppen ideje, hogy bemutassák. Ugyanis vitathatatlanul roppant aktuális, kivált, ha tükröt tart elénk. Hiszen itt élnek velünk az elmeháborodottak.

A szerző újságíró