idezojelek

Kaland Caracasban

Bár Venezuela messze van, de az ott mostanában lejátszódó dolgok egy pillanat alatt nagyon közelivé tudnak válni.

Bogár László avatarja
Bogár László
Cikk kép: undefined
Fotó: Reuters/Juan Gonzalez
0

Az ember mindig a jelenségekkel találkozik, de mindig a jelenségek mögött (alatt, felett stb.) meghúzódó lényeg érdekli. Bár mint tudjuk, a lényeg az sohasem látható, de e nem látható lényeg megragadására irányuló szívós törekvésünk arra a feltevésre épül, hogy a lényeg megértése kiszámíthatóbbá teheti számunkra a jövőbeli folyamatok előreláthatóságát. Ha pedig kiszámíthatóbb a jövő, akkor talán nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, legalábbis ezt reméljük. Márpedig minden élőlény, pláne egy ilyen magunkfajta szorongó főemlős, elsősorban biztonságra vágyik. Hogy aztán valóban így áll-e a dolog ezzel az előreláthatósággal, azt egy ilyen örvénylésben lévő rendszerben, mint amilyen a mai világ, elég nehéz megmondani.

Éppen ezért nincs könnyű helyzetben az, aki most a venezuelai „sajnálatos események”, amúgy igen látványos lejátszástechnikai felszín alatti rétegeit szeretné megérteni. Tekintettel azonban arra, hogy Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb kőolajtartalékával, és a kőolaj ára egy ilyen akció nyomán feltehetőleg drámai módon megváltozik majd, így mégiscsak kísérletet kellene tennünk arra, hogy megértsük a felszíni történések mélyebb „jelentését”. Mert bár Venezuela messze van, de az ott mostanában lejátszódó dolgok egy pillanat alatt nagyon közelivé tudnak válni.

Talán segíthet a lényeg megértésében az amerikai elnök bejelentésének alábbi mondata, „Az új nemzetbiztonsági stratégiánk értelmében a nyugati érdekszféra amerikai dominanciáját nem kérdőjelezheti meg senki”. Ez a mondat elég egyértelmű „üzenet”, hisz ez a stratégia valóban a kétszáz évvel ezelőtti Monroe-elvet teszi meghatározóvá azzal, hogy újra kimondja, „Amerika az amerikaiaké”. Ez már akkoriban is azt jelentette valójában, hogy már a fiatal Amerikai Egyesült Államok sem akarta eltűrni, hogy az európai hatalmak közvetlenül érvényesíthessék akaratukat az amerikai kontinensen. Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia „Trump collorary” (Trump-folyomány) címszó alatt említi ezt a „felelevenítést”, ami a világ újrafelosztására irányuló szándék igen látványos megerősítése. Az amerikai külügyminiszter azt is hozzátette mindehhez másnap, hogy: „Remélem, sokan megtanulták a tegnap estéből a leckét.” Még egyértelműbben üzen Donald Trump alábbi néhány mondata: „A célunk, hogy sikeres és demokratikus átmenetet hajtsunk végre és támogassunk Venezuelában. Nem tudjuk mi az országot vezetni, de egy átmeneti időszakban támogatjuk Venezuela népét. Békét, szabadságot és igazságot akarunk a nagyszerű venezuelai népnek.”

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

És itt el is időzhetünk egy kicsit, mert ez a gondolatsor olyan esszenciális összefoglalása a birodalmi szemléletnek, ami igen tanulságos lehet a jövőre nézve. Mert, hogy először is miért van szüksége az amerikai birodalomnak demokratikus átmenetre egy olyan országban, ahol amúgy valóban nincs demokrácia, de az elmúlt évszázad során és jelenleg is az amerikai birodalom számos igen fontos stratégiai szövetségesénél nemcsak hogy nincs demokrácia, hanem a lehető legteljesebb „antidemokrácia” áll fenn tartósan? Példának okáért abban a Szaúd-Arábiában, ahol Venezuela után a világ második legnagyobb kőolajtartaléka található.

A kissé általánosabb további kérdés, hogy ha a demokrácia szemszögéből közelítjük meg a problémát, akkor demokratikus módon miért nem lehet például a nagyszerű venezuelai népre bízni azt, hogy akar-e egyáltalán demokráciát, mert ugyebár, ha ő az a nép, aki majd uralkodik (hiszen a demokrácia a nép uralmát jelenti), akkor az volna talán a legcélszerűbb, hogy önmaga uralmát, vagyis a demokráciát ez a nagyszerű nép (ha már úgyis olyan nagyszerű) maga hozza létre. Arról nem is beszélve (vagy nagyon is beszélve), hogy a liberális demokrácia és szabad piacgazdaság kombinációja, amiről Francis Fukuyama a Történelem vége című könyvében úgy vélte, hogy az emberiség társadalmi-gazdasági berendezkedéseinek legvégső fázisa, mert ennél tökéletesebb berendezkedés elvileg sem létezik, nos ez a berendezkedés valójában nem más, mint Nyugat meghatározó globális tőkestruktúráinak ma már alig leplezett planetáris diktatúrája, amely történelmi szintű végzetes válságban van.

Félretéve most már éppen ezért az iróniát, nincs itt szó természetesen semmiféle demokratikus átmenetről. Ez a kaland Caracasban egy kétségtelenül igen látványos nyitánya volt a kialakulóban lévő „háromtest-birodalom” globális uralmának.

Mivel az amerikai birodalom százéves világuralmának a végére ért, a továbbiakban egyedül képtelen a világ feletti hatalom gyakorlására, ezt meg kell osztania a triumvirátus másik két tagjával, Kínával és Oroszországgal. Felosztják tehát a világot, és evidens, hogy „Amerika az amerikaiaké”, vagyis az amerikai birodalom totálisan szabad kezet kap a nyugati féltekén a szó szoros értelmében bármire. (Épp ezért Kanadára, Grönlandra és Nyugat-Európára is hasonlóan lesújt majd előbb vagy utóbb ez a „szabad kéz”). Azért kellett tehát ennek az akciónak ilyen látványosnak lennie (mint például szeptember 11-e vagy a gázvezeték felrobbantása is volt), hogy amint azt az amerikai külügyminiszter nagyon helyesen mondta, hogy „sokan megtanulják ezt a leckét”. Az akció látványossága ugyanis rövidesen megtanítja azt a leckét is, hogy viszont akárcsak most Amerika Amerikában, úgy Kína is azt csinálhat Ázsiában és Oroszország Közép- és Kelet-Európában, amit csak akar. És ez igen kemény lecke lesz mondjuk Tajvan, Dél-Korea és Japán, vagy Ukrajna, Lengyelország és a Baltikum számára.

De hát rendnek kell lennie! És ez a világrendszer nyomán kialakuló új rend. Kemény lesz, de még mindig jobb, mint az egész világot elpusztító atomháború, ami ennek alternatívája lenne.

A szerző közgazdász

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.