Azon kivételesen elgondolkodhatna a balos nemzetvezető, vajon nem azért hagyta-e el közönségének jelentős része idő előtt a helyszínt, mert érzékelték az imént jelzett ordító hiányosságokat, képtelenségeket.
Új fejezetet nyitott azonban Ukrán Péter a szeretetország megteremtéséért vívott harcában.
Most már ugyanis az általa propagandának bélyegzett konzervatív, nem szervilis, nem Tisza-szekértoló sajtónak nem pusztán a megszüntetését helyezte kilátásba, hanem a felelősségre vonását is.
Nem lehet tudni persze, hogy pogromokat terveznek-e vagy jogi eljárásokat. Mivel utóbbihoz a nekik, a baloldalnak azért nem mindig igazat adó, javukra ítélő bíróságok is kellenek, az előbbi tűnik valószínűbbnek. Meg kell mondani: amiatt is lélegzetelállítóan demokráciaellenes ez a szándéka a kriptobaloldali zombipártnak, mert ilyen nyílt fenyegetőzést még Gyurcsány sem rendezett, pedig ő aztán nem ment egy kis vérfürdős vízióért és földönfutóvá tevő gyakorlatért a szomszédba. Igaz, eddig is többször lebűnözőzte, sértegette a jobboldali újságírókat Ukrán Péter, és visszatérően emlegette a „propaganda” kiiktatását, de ilyen messzire még sohasem ment.
És tette ezt pont március 15-én, a magyar sajtó napján.
Nem világos továbbá, miként képzeli a hatályos magyar jogszabályok átugrását, hisz a közszolgálati médiumokat leszámítva magánvállalkozásokról van szó. Buldózerrel vagy fegyverekkel képzeli a dinka demokráciabajnok a műveletet? És rögtön letartóztat mindenkit, a közmédia munkatársait is beleértve, holmi magyar Donald Tuskként, vagy megvárná a kormányzati posztok elfoglalását, már ha hagymázas hatalmi álmai beteljesülnének? Rendőrsorfal, újságírókat az irodákból kirángató ismeretlen férfiak, adásleállás: ez történt a lengyel köztévé erőszakos elfoglalásakor.
Figyelem: legutóbb Kun Béla tiltott be 1919-ben a Népszava és a Vörös Újság kivételével minden lapot, még Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás sem merte ennyire elvetni a sulykot.
Nekünk mégis az a gyanúnk, hogy a bádogführernek ezek a „Felköttetem a lordmajort, ha bosszant bármi nesz” típusú tehetetlenül dühöngő megnyilvánulásai sokkal inkább a gyengeség, a csatavesztés előérzetének a szimptómái. Megnyugtathatjuk: nem politikai hipochonder – kivételesen jók, igazak a megérzései.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!