Az elmúlt napok médiacunamija során előkerült úgynevezett bizonyítékokkal kapcsolatban is sok kérdőjel, félreértésre okot adó tétel merült fel. Az, hogy Szijjártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter telefonon beszélget, valóban figyelmet érdemlő, de hol van itt az elfogadhatatlan operatív helyzet? Diplomáciai érintkezés nélkül hogyan lehetne kapcsolatot tartani a nemzetközi térben? 

Hogy ilyen kapcsolattartás folytatható-e telefonon, azt a témán túl az érintettek viszonya dönti el. A nemzetközi világban nem barátság és ellenségeskedés az illő kapcsolati forma, hanem az érdekek mentén történő együttműködés pozitív és időnként negatív attitűdje. Még pontosabban: az egyik és a másik fél csak akkor hajlandó érdemben beszélgetni és együttműködni a partnerével, ha az közös érdeken alapul.

Ezt teszik az Európai Unió egyes tagországainak illetékesei is például akkor, amikor a hajlandók koalíciója zárt körben egyeztet, jó néhány tagországot kihagyva a megbeszélésből. Illik ezt vagy sem, ez legyen az ő értékrendjük szerint. De az biztos,

Ők a többpólusú világ meghatározói és mint ilyenek a magyar külügyminisztérium, illetve annak vezetője, Szijjártó Péter munkájának célirányai. Csak sajnálni lehet mindazokat, akik elvakultságból vagy éppen felkészületlenség okán ezt nem látják, nem akarják tudomásul venni, miközben csak Brüsszel szekerére kívánnak fölkapaszkodni.

Ami pedig a Panyi-ügyet illeti, a szakmai protokoll egyértelműen fogalmaz ilyen esetekben. 

akkor sem, ha egyesek a törvényeket liberálisan értelmezik, és abban reménykednek, hogy az őket támogató külföldi szolgálatok védelmét élvezik a magyar joggyakorlattal szemben. Mivel ebben a konkrét esetben egy tervezett botrányt és a jelenlegi magyar kormány lejáratására alkalmas akciót látunk erős médiavisszhang kíséretében, még inkább lényeges, hogy az illetékes hatóságok a végére járjanak a felmerült állításoknak.

Nyilván meg lehet kísérelni megtudni, vajon melyik szolgálat lehet a háttérben, amelyik Panyit beszervezte. Ez viszont sosem fog hitelt érdemlően kiderülni, mivel egyetlen szolgálat sem jelentkezik önként, és mindent tagad abban az esetben is, ha esetleg hitelt érdemlő bizonyíték kerülne elő. Ez a rend ezen szervezeteknél. Hogy mindez tisztességes-e vagy sem, az nem etikai, hanem biztonsági kérdés. 

Úgy tűnik, ezt az alapvető szabályt sokan nem értik, hiszen korunkban egyre többször találkozunk titkosszolgálatokkal összefüggő botrányokkal, amelyek sosem lesznek igazán megfejthetők. Miközben cirkuszra alkalmasak, elfogadhatatlan módon gyengítik az ország nemzetbiztonsági védelmét.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke