A fiataloké a jövő, így joguk van hozzá, hogy politikailag „hülyék” legyenek – ezzel e sorok írója is így volt az 1990-es első szabad választásokkor, tojáshéjjal a hátsóján. Mint persze később kiderült, a „szabad élet, szabad madár” jeligére megjelent szárnyas helyett valójában kígyót melengetett a keblén, benyomásokra, újságcikkekre, félinformációkra támaszkodva. Most is fennáll a veszély, hogy így járnak a Tisza Pártnak a gesztenyét kikaparó fiatalok tömegei. De a kárvallottak mindannyian lehetünk.
Belföldön könnyű okosnak lenni, de a világgazdasági és külpolitikai kényszerítő tényezőktől még Donald Trump sem függetlenítheti magát, nemhogy egy közepes népességű európai ország. Ezekkel a tényezőkkel szembesül – akarja vagy sem –
Magyar Péter várható miniszterelnök, aki a turf nyelvén idehaza immár nyertes kétévesnek nevezhető, ám a világpolitikában nyeretlennek. Hátrányai számosak. Orbán Viktor eddig az Európai Tanács doyenje volt, ő a Benjáminja lesz. Nulláról kell felnőnie a feladathoz a nála dörzsöltebb tárgyalópartnerekhez.
Például mostanában, idén vagy jövőre érnek majd célegyenesbe az EU késhegyre menő vitái a 2028–2034-es keretköltségvetésről, benne többek között a magyar gazdák és régiók súlyos pénzeiről, amelyekben Magyarnak kell(ene) képviselnie a legmagasabb szinten hazánk érdekeit. Európai parlamenti képviselőként Brüsszelben alig látták, amikor pedig ott dolgozott, beosztott diplomata volt a magyar EU-képviseleten. Ez nem túl sok olyasvalakihez mérve, aki az Angela Merkeltől Jean-Claude Junckerig vívott személyes csatákban sokakkal személyesen birkózott meg az európai elitből.
Hazánk legfontosabb kapcsolatrendszerét ma az euroatlanti viszony (benne az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal), Ukrajnát is ideértve a szomszédságpolitika, valamint az Oroszországhoz fűződő kapcsolat alkotja. Magyar Péter bejelentése szerint az első külföldi útjai Varsóba, Bécsbe, illetve Brüsszelbe vezetnek majd. Észszerű választás a részéről, hogy nem Brüsszelt vagy Kijevet tette az első helyre; túlságosan kilógatta volna a lólábat.
Brüsszelben most az várható, hogy a leendő Tisza-kormány egyértelműen a fősodor felé fordul. Ez nem meglepő, hisz a pártfogói is onnan várhatók Ursula von der Leyen európai bizottsági elnöktől Manfred Weber néppárti elnök-frakcióvezetőn át a Friedrich Merz és Emmanuel Macron vezette német–francia tandemig.
(Azzal együtt, hogy kancellárként Merz is szenved Németországban, Macron pedig egy évvel a mandátuma megszűnte előtt béna kacsa, támogatottsága is rendkívül alacsony.) Kézen fogva vezetik majd Magyart, esetleg titkosszolgálati értelemben is fogják.
Vége lesz annak, hogy az Orbán-kormány a Barátság kőolajvezeték leállítása miatt vétózta az Ukrajnának felajánlott – nem mellesleg: az európai adófizetők pénzéből korábban már másra megszavazott – kilencvenmilliárd eurót. Ez a pénz Kijevbe megy. Cserébe persze az eleddig elzárt uniós pénzcsapok is megnyílnak annak érzékeltetésére, lám, járnak ám Magyarországnak a források, csak éppen hűségesküt kell tennie
a – kicsit félve, szánk elé tartott kézzel említjük: a legfőbb posztokon német vezetésű – Negyedik Birodalomnak a háborúpárti, migrációs és genderpolitikában. Brüsszeli kapcsolatunk tehát látszat szerint javulhat, de a kérdés az, ez mennyiben szolgálja a magyarok érdekeit, ideértve az energiaárak, köztük a rezsiköltség alakulását. A The Financial Times hétfőn megírta: Magyartól huszonhét (!) feltétel teljesülését várják Brüsszelben, a hazánknak járó 34 milliárd euróért cserébe. Tehát őt is zsarolják, például ukrán ügyekben, mi pedig kíváncsian várjuk, meddig tart ki az ellenállása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!