Magyar Bécsbe meghirdetett útja, a néppárti (azaz pártcsaládbéli) irányítású kormányhoz nagyjából semlegesnek tekinthető, sőt éppen indokolatlannak sem nevezhető ősrégi „sógorságunk” okán. Az osztrák kormány először várhatóan óvatosan viszonyul a megváltozott budapesti vezetéshez. A lengyelekkel más a helyzet. Magyar Péter megnyilvánulásai is arról tanúskodnak, egyfajta mentorra lelt a néppárti Donald Tuskban. Márpedig két lengyel film, a nálunk, magyar nyelven is egyaránt bemutatott Átvétel és az Utolsó figyelmeztetés is elbeszéli (mindkettőről írtunk e hasábokon), hogy 

Az euroatlanti kapcsolatok másik fő pillére az Egyesült Államokkal ápolt viszony. Itt a Tisza-kormány aligha számíthat olyan babérokra, amelyek kapcsolataink eddig tartott aranykorában Orbán Viktort megillették. Magyar Péter nem számolhat a Fehér Ház kitüntetett figyelmével. Ezért várha­tóan a NATO-együttműködésre helyezi a hangsúlyt. De jelenleg az atlanti szövetségben is rendetlenség van, tisztázása a nyári csúcsértekezleten várható.

A szomszédságpolitikában a Tisza egyelőre sötét ló, különösen, hogy két fontos határ menti ország vezetője, a szlovák Robert Fico és a szerb Alekszandar Vucsics is az Orbán-kormány mellett tette le a garast. Nem voltak másképp ezzel a határon túli magyarok szervezetei sem. De 

Végül Oroszországgal – a Tisza Brüsszel-függése okán – a viszony várha­tóan romlik. De ha ez így lesz, az visszaüt a magyarországi energiaárakra, így a lakossági rezsire, az élelmiszerek, szolgáltatások árára. Amit aztán – és ez már nem külpolitika – a pesti utcán vasárnap éjjel önfeledten ünneplő fiatalok is megéreznek.