Egy hónapra rá kimondták a felülvizsgált határozatot: Zajta visszatér! Amit Sopron, a hűség városa népszavazással ért el, Balassagyarmat, a legbátrabb város fegyverrel, azt Zajta fiskális igyekezettel tette. A kántortanítót évekkel később maga Horthy Miklós kormányzó avatta vitézzé.

A falu szélén, a vizesárok mellett ma is ott áll az a határkő, amely a módosítás napján, 1920. július negyedikén – kereken egy hónappal a trianoni gyásznap után – került ide. (Elsőre a falu túloldalán, másfél kilométerrel arrébb tette le a követ az antantkatona. Akkor vették el Zajtát az anyaországtól. Meg még negyvenöt másik vármegyét, a kétharmadnyi országot.) A kántortanító tettére ma kopjafa emlékeztet a régi iskola kertjében. A helyi ember számára ez a község közepe. A szíve. Nem mintha a feltárás alatt álló középkori műemlék templomára kevésbé lehetne büszke a falu. Zajtán van ma is a megcsonkított haza legkeletibb vasútállomása, legkeletibb római katolikus közössége, legkeletibb sváb települése. Itt szolgálta az Urat – és a hazát – haláláig vitéz Gaál Lajos.

Zajta dicsőségét a diktatúra évtizedeiben nem verték nagydobra, holott a trianoni diktátum utáni idők egyik legszívdobogtatóbb magyar története a falué – talán éppen ezért.

(Borítókép: Az államhatár Zajtánál  Fotó: MW Archív))