A véletlen tervszerűsége

Az újdonsült veszprémi polgármesterjelöltben könnyű felismerni az ellenzéki ország­gyűlési képviselők vidéki hasonmását, aki tévészékház híján egy zebránál csinált bolondot magából.

Veszprém, 2014. július 24. Katanics Sándor, a Demokratikus Koalíció veszprémi szervezetének elnöke, az MSZP, a DK és az Együtt-PM közös polgármesterjelöltje sajtótájékoztatót tart a Történelmi allegória szoborcsoportnál 2014. július 24-én. MTI Fotó: Nagy Lajos Fotó: Nagy Lajos

Ferenc pápa 2019. július 12-én felmentette hivatalából Márfi Gyula veszprémi érseket. A hírt az érsekség közösségi oldala hozta nyilvánosságra. Ugyanezen a napon, talán ugyanezekben az órákban vagy percekben, Hartmann Ferenc, az MSZP veszprémi szervezetének elnöke közölte az MTI-vel, hogy az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum és a Jobbik a DK-s Katanics Sándort indítja az ellenzék közös polgármesterjelöltjeként Veszprémben.

A két embert amúgy nem lehet se egy lapon, se egy napon emlegetni. A véletlen azonban úgy hozta, hogy szűkebb pátriámban mégis egyszerre kerültek az érdeklődés középpontjába, és együtt jelent meg a nevük a helyi, illetve az országos fórumokon. Márpedig a véletlen a sors tervszerűsége, amely azt adja tudtunkra, hogy ami történik velünk, az ugyan tőlünk teljesen független, de azért nincs híján minden logikának. Éppen ezért érdemes a végzetes egybeesés két szereplőjének személyiségét, életpályáját egy kissé alaposabban is szemügyre venni.

Márfi Gyula esetében könnyű a dolgunk. Ő huszonkét éves főpásztori szolgálata alatt nemcsak országos, hanem nemzetközi ismertséget és tekintélyt is szerzett magának, hívei között pedig közszeretetnek örvendett. Az a jóságos, közvetlen, jámbor lelkiatya volt, akihez hasonlóval ma már csak a régi, szent könyvek lapjain találkozni. De jámborsága soha nem ment át együgyűségbe. Határozott véleményét a világról, a kereszténységről, a nemzetről, a hazáról mindenütt következetesen, szilárdan és bölcsen kimondta és megvédte. Olyan következetesen, szilárdan és bölcsen, hogy a katolikus főpapokkal szemben mindenre képes balliberális oldal rajta soha nem tudott fogást találni. Nyugalmazásával kapcsolatban széltében-hosszában sokféle rémhír és összeesküvés-elmélet is elterjedt, amelyek szerint a pápa éppen nemzeti elkötelezettsége miatt nyugalmazta. Ez persze nem igaz, sőt éppen a Márfi Gyula iránti köteles tiszteletből kell megcáfolni, aki tavaly decemberben töltötte be hetvenötödik életévét, és az ide vonatkozó egyházjogi törvények értelmében nyújtotta be nyugdíjazási kérelmét.

Másrészt a pápa a hasonló életkorú Beer Miklóst is nyugalmazta, akiről finoman fogalmazva éppen az ellenkezője mondható el, mint veszprémi kollégájáról, és az embernek legfeljebb a rossz emlékű békepapok jutnak eszébe róla az 1950-es évekből. A lelke rajta! A váci püspöknek egykor majd a hite szerinti legfőbb bíró előtt kell számot adnia arról, hogy milyen logika szerint szegődött az ateista balliberális ideológia szolgálatába, milyen logika szerint adta nyakra-főre az interjúkat azoknak a balliberális sajtóorgánumoknak, amelyek különben lépten-nyomon gyalázzák a katolikusok istenét, a katolikus egyházat, annak híveit és legfőképpen papjait.

A nyugalomba vonuló veszprémi érsek után most nézzük azt az embert, akit méltatlanul és a sors szeszélyéből egy napon emlegettek vele!

Nézzük az ellenzék közös polgármesterjelöltjét, akibe boldog-boldogtalan a bizalmát helyezte. Nézzük, ki is az a Katanics Sándor! Mert őt aztán be kell mutatni, hiszen amúgy a kutya sem ismeri, noha már hosszú-hosszú évek óta úr a maga szemétdombján. A helyi liberális városvezetés virágkorában és az MSZP országlása idején a neves Lovassy László Gimnázium matematika-fizika szakos tanáraként elődjét megfúrva először iskolaigazgató, majd 2002-ben országgyűlési képviselő lett belőle. Ám a párton belül is összerúgta a patkót elvtársaival, ezért 2006 után kénytelen volt visszatérni az oktatásügybe, önkormányzati képviselőként pedig a helyi politikába. A DK megalakulása után 2011-ben rögtön Gyurcsányhoz csatlakozott, és az ő szellemében folytatta botránypolitizálását a városban. Ennek eredményeként hamarosan közutálatnak kezdett örvendeni a választópolgárok körében. A 2014-es önkormányzati választásokon hatalmasat bukott a saját körzetében, nagyjából feleannyi szavazatot szerzett, mint fideszes ellenfele, és csak listán tudott bekerülni a képviselő-testületbe, amelynek kormánypárti abszolút többsége minden előzmény ellenére a pénzügyi bizottság elnökévé választotta.

Itt az áskálódáson kívül semmiféle érdemleges tevékenységet nem fejtett ki. Így például Gyurcsány jól idomított kopójaként korrupciót próbált kiszimatolni a városban épült modern hangversenyterem, a Hangvilla körül, amelynek egyik építtetőjét fel is jelentette. Ám győzött az igazság, és Katanics pert vesztett. Ezek után a képviselő-testület 2016-ban felmentette bizottsági elnöki tisztségéből, mert a magyar közéletben példátlan módon politikai tisztségviselőként beperelt egy magánszemélyt, ráadásul a bíróság döntése értelmében feljelentése rágalomnak bizonyult. Katanics dúlt-fúlt, semmit nem tanult a történtekből, mi több, még dühödtebben folytatta magányos politikai ámokfutásait. A legnagyobb alakítását akkor nyújtotta, amikor aluljáró építése miatt a belvárosban megszüntettek egy zebrát, magyarul gyalogátkelőhelyet, azaz tíz fehérre festett sávot. Katanics ekkor az emberi jogok lábbal tiprása miatt tömegtüntetést hirdetett, amelyen egyedül ő maga és néhány fullajtárja jelent meg, Orbánt gyalázó deszkatáblákkal a kezükben, aztán egy idő elteltével kénytelen-kelletlen megszégyenülten eloldalogtak.

Az újdonsült veszprémi polgármesterjelöltben könnyű felismerni az ellenzéki ország­gyűlési képviselők vidéki hasonmását, aki tévészékház híján egy zebránál csinált bolondot magából, viszályt szít saját táborában, a választási vereségekből is tőkét kovácsol, az Országgyűlés épülete helyett pedig a veszprémi városházán folytatja rágalomhadjáratait. De mi csak áldhatjuk a sorsot egy ilyen Katanicsért. Mert ha van hely az országban, ahol ezek után borítékolható a kormánypártok fölényes győzelme és az egyesült ellenzék csúfos veresége az őszi önkormányzati választásokon, akkor az Veszprém. És a jelekből ítélve még nagyon sok ilyen Katanics-féle erősíti az ellenzéki sorokat szerte az országban. Szurkoljunk nekik!

Most pedig végezetül néhány sor erejéig térjünk vissza a bevezetésben a sors tervszerűségének nevezett véletlenre. A véletlenre, amely valóban tőlünk teljesen függetlenül azzal a logikai szándékkal hozott össze egy és ugyanazon napra két személyt, egy szent embert és egy mihaszna bajkeverőt, hogy ráirányítsa figyelmünket kettőjükre, mi pedig vonjuk le a megfelelő következtetéseket. Lehet választani!

A szerző író, műfordító