A személyszállító repülőforgalom szinte teljes leállása, a szálláshelyek és vendéglátóhelyek, fürdők és egyéb turisztikai attrakciók kényszerű bezárása mind súlyosan érintik a turizmusipart. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a turizmust sújtó negatív hatások mellett a jelenlegi válság lehetőséget is kínálhat arra, hogy az ezredforduló után már sem környezetileg, sem társadalmilag nem fenntartható tömegturizmus egy sokkal inkább a helyi, belföldi, esetleg régiós turizmusra koncentráló, környezetbarát, mondjuk így: zöldturizmusnak adja át a helyet.
A súlyos légzőszervi tüneteket és gyakran halált is eredményező koronavírus-járvány Kínából kitörve előbb Japánban, Koreában, valamint Iránban, majd Olaszország északi részén, illetve a vele szomszédos Ausztriában és Svájcban okozott jelentős mértékű megbetegedéseket. Utóbbi két országban ez a síturizmussal is összefüggésbe hozható, és a hazatérő turisták számos országban indíthatták el a fertőzési láncot.
A turizmus és a járványok közt kétirányú a kapcsolat: egyfelől a növekvő turizmus segít a járványok világméretű terjedésében, másfelől a már kialakult járványok drasztikusan lefékezik a turizmust, mivel az emberek nem érzik magukat biztonságban. A turizmus pedig éppen a jó közérzet biztosításáról szól.
Mit lehet várni a turizmus átrendeződésétől a járványt követően? Először is valószínű, hogy a nagy távolságokra történő árumozgás és az utazások száma jelentősen csökkenni fog, hiszen senki sem vágyik arra, hogy távoli helyeken egzotikus betegségek támadják meg vagy csak karanténba kerüljön egy, a mostanihoz hasonló helyzetben. Ez nyilvánvalóan a belföldi turizmus felértékelődését eredményezheti, és hogy ez egy átmeneti, pár hónapos vagy tartósabb, többéves tendencia lesz-e, nagyrészt azon múlik, hogy a nemzeti kormányzatok mennyiben támogatják ezt.
Hazánkban ez a támogatási szándék megvan, de fontos, hogy meg is maradjon. Célszerű lenne egyes fejlesztéseket felgyorsítani: így például évek óta nem született döntés a – Balatont nem számítva – talán a legkedveltebb térség, Eger és vidéke kiemelt turisztikai desztinációvá nyilvánításáról. Igaz, ebben szerepe van a szakmailag téves előkészítésnek: a térséget Mátra–Bükk-desztinációnak kívánták hívni, holott a legfontosabb hívószó Eger, és a vendégek zöme nem túrázni érkezik Egerbe és a környékére. Ugyancsak központi fejlesztésekre lenne szükség a Tisza-tónál, ahol a jobb part jelentős részének minimális infrastruktúrája sincs, de a Balaton-környéki és borvidéki fejlesztéseket is át lehetne gondolni az új helyzetben. Szerencsés körülmény, hogy a főként hazaiakat vonzó aktív turizmus fejlesztései a közelmúltban átgondolt módon már megkezdődtek.
