Ez a szombat nemcsak azért különleges, mert a sorsdöntő választás előtti utolsó nap, amikor minden magyar választópolgár még egyszer meggondolhatja, megfontolhatja, hogy holnap kire adja szavazatát, kire akarja bízni az ország kormányzását a következő négy évre. Ez a szombat – április 11-e – a magyar költészet napja is, József Attila és Márai Sándor születésnapja, amely jó alkalom arra, hogy a magyar irodalmat, kultúrát, szellemet és identitást ünnepeljük, s ezer év távlatában nézzünk szembe önmagunkkal és szálljunk magunkba, ahogy mások mellett Ady, Babits, Németh László is javasolta. Utóbbi azt tanította, hogy
a nemzeti közösséget összetartó, évszázadok óta olvadóban levő kötő-, illetve ragasztóanyagot csak megfelelő magyar műveltséggel és erkölccsel lehet pótolni, megerősíteni. Ez a ragasztóanyag a magyar irodalom, amely Bessenyeiék kora óta nemcsak egyfajta művészet volt, hanem a nemzet lámpása.
Petőfi volt az első, aki (alig három hónappal a március 15-i forradalom előtt) így figyelmeztette a magyar politikusokat a költők egyedülálló, prófétai szerepére: „Tanuljátok meg, hogy a költő / Az istenség szent levele, / Melyet leküld magas kegyében / Hozzátok, gyarló emberek, / Amelybe örök igazságit / Saját kezével írta meg.” Aztán, 1848 centenáriumán (még idehaza) Márai ezt írta naplójába: „Ma száz éve szavalt Petőfi. Igaza volt? … Nem inkább Aranynak, Tompának volt igaza? Ők tudták, hitték, hogy egy nemzet akkor cselekszik történelmien, ha megmarad. Petőfi azt hitte, a nemzet akkor marad meg, ha cselekszik.”
Néhány évtizeddel később a nemzetikommunista román diktatúrában élő
Sütő András Bethlen Gábor kapcsán határozta meg azt a fő szálat, amelyre saját életműve fölfűzhető: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Épp ezért meg kell tanulnunk minden órának a maga parancsát, amely nem azonos egy másik óra parancsával.”
A Himnusz születésének 200. évfordulóján elmondott ünnepi beszédében Orbán Viktor úgy fogalmazott a szatmárcsekei református templomban: „a szabadság itt hordozott véres zászlói alatt elhullott legjobbjaink élete árán váltottuk meg a túléléshez való jogot, és kaptuk jutalmul a megmaradást”. Hozzátette, legnagyobb küzdelmeinket valójában mindig azért vívtuk, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!