idezojelek

Jutalmunk, de feladatunk is a megmaradás

A nemzeti közösséget összetartó ragasztóanyag a minőségi magyar irodalom.

Faggyas Sándor avatarja
Faggyas Sándor
Cikk kép: undefined
Fotó: Fortepan / Király Júlia
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez a szombat nemcsak azért különleges, mert a sorsdöntő választás előtti utolsó nap, amikor minden magyar választópolgár még egyszer meggondolhatja, megfontolhatja, hogy holnap kire adja szavazatát, kire akarja bízni az ország kormányzását a következő négy évre. Ez a szombat – április 11-e – a magyar költészet napja is, József Attila és Márai Sándor születésnapja, amely jó alkalom arra, hogy a magyar irodalmat, kultúrát, szellemet és identitást ünnepeljük, s ezer év távlatában nézzünk szembe önmagunkkal és szálljunk magunkba, ahogy mások mellett Ady, Babits, Németh László is javasolta. Utóbbi azt tanította, hogy 

a nemzeti közösséget összetartó, évszázadok óta olvadóban levő kötő-, illetve ragasztóanyagot csak megfelelő magyar műveltséggel és erkölccsel lehet pótolni, megerősíteni. Ez a ragasztóanyag a magyar irodalom, amely Bessenyeiék kora óta nemcsak egyfajta művészet volt, hanem a nemzet lámpása.

Petőfi volt az első, aki (alig három hónappal a március 15-i forradalom előtt) így figyelmeztette a magyar politikusokat a költők egyedülálló, prófétai szerepére: „Tanuljátok meg, hogy a költő / Az istenség szent levele, / Melyet leküld magas kegyében / Hozzátok, gyarló emberek, / Amelybe örök igazságit / Saját kezével írta meg.” Aztán, 1848 centenáriumán (még idehaza) Márai ezt írta naplójába: „Ma száz éve szavalt Petőfi. Igaza volt? … Nem inkább Aranynak, Tompának volt igaza? Ők tudták, hitték, hogy egy nemzet akkor cselekszik történelmien, ha megmarad. Petőfi azt hitte, a nemzet akkor marad meg, ha cselekszik.” 

Néhány évtizeddel később a nemzetikommunista román diktatúrában élő 

Sütő András Bethlen Gábor kapcsán határozta meg azt a fő szálat, amelyre saját életműve fölfűzhető: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Épp ezért meg kell tanulnunk minden órának a maga parancsát, amely nem azonos egy másik óra parancsával.”

A Himnusz születésének 200. évfordulóján elmondott ünnepi beszédében Orbán Viktor úgy fogalmazott a szatmárcsekei református templomban: „a szabadság itt hordozott véres zászlói alatt elhullott legjobbjaink élete árán váltottuk meg a túléléshez való jogot, és kaptuk jutalmul a megmaradást”. Hozzátette, legnagyobb küzdelmeinket valójában mindig azért vívtuk, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk.

Megmaradásunk kérdése Mohács, de különösen a XVIII. század végén megjelent „herderi jóslat” óta a nemzeti gondolkodás középpontjában áll.

Trianon már a sokadik nemzeti katasztrófát jelentette, mégis joggal írta az ország- és nemzetcsonkoló diktátum után gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter: „A magyar a katasztrófák nemzete, s hogy ennek ellenére mégis életben maradt, ez főképpen megújhodási képességének volt köszönhető.” 

A fiatal református író, Németh László prófétikus Debreceni kátéjában kijelentette, hogy a magyarság akkor tud helytállni – megmaradni – a falhoz állított népek harcában, ha kiegyenesedik, mégpedig úgy, hogy

hagyományai belső udvarára kell húzódnia, legjobb életned­veit kell fölszivattyúzna magába.

 Mintha összebeszélt volna a nagy katolikus költővel, Babits Mihállyal, aki néhány évvel korábban megjelent emblematikus versében mint afféle középkori szerzetes ezt hirdette:

te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény / lenézve így szól: Én »vagyok az Új!« – feleld: / »A Régi jobb volt«.

Velük összhangban egy harmadik kiváló esszéíró, Halász Gábor is leszögezte: 

ma új csak a nagyon régi lehet. A ma forradalma viszonyulás a múltba…

Ma, a sorsdöntő választás előtti utolsó napon vegyük hát elő legnagyobb magyar köl­tőink, íróink valamelyik kulcsművét, s gondolkodjunk el nyelvükön, észjárásukon, üzenetükön. Hisz minél inkább gyökerezik valaki a múltban szellemileg, annál helyesebben készíti a szebb jövőt. Amelynek új fejezete hétfőn – így vagy úgy – mindenképpen elkezdődik. De a parancs a régi: úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Országgyűlési választás2026. április 12. Minden hír a választásról

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.