Gyerek öttusázóként, még a 80-as években (tudom, boomer vagyok) sokat futottam hajnalok hajnalán a Városligetben. Akkoriban nem ilyen volt, mint most, hanem lepukkant, tele romos épületekkel, csövesekkel és szatírokkal. Télen reggel hatkor még sötét volt, néztünk is rendesen jobbra-balra, mikor ugrik elő valamelyik bokorból egy előember. Ilyen Komáromy Gergő- vagy Eckü-fizimiskájú tag. Néha meg olvastuk az újságban, hogy a zsaruk elkaptak egyet-egyet, és hát… khm… elbeszélgettek velük. Értsd: úgy megverték őket, hogy spontán bemagyarpétereztek egyet a slimfites nadrágjukba.

Utána pár hétig nyugalmasabb volt a liget.

Aztán Karigeriék meg a tegnap Palesztinát éltető Komáromyék minden őrjöngése dacára a „gonosz” Orbánék pár éve rendbe tették a Városligetet. Gyönyörű múzeumok, szenzációs játszóterek, még több zöld, rend, tisztaság. Csupa olyasmi, amitől a virtigli belpesti ballib dührohamot kap.

S hogy miért nem viszi el az ilyen mutogatós bácsikat a rendőrség azon nyomban, pláne, ha itt úgymond „diktatúra” van? Talán azért, mert nincs nagyobb öngól, mint szabadon, következmények nélkül gyalázkodni, diktatúrázni, herét mutogatni. A diktatúrázók saját dugájukba dőlnek – immár tizenhat éve. És föl sem fogják.

A 444 közben azon gúnyolódik, hogy a kormány „keresi a fogást” Eckü heréjén. Továbbá: „kapaszkodnak” belé. A legendás baloldali humorérzék. Képzeljük el a helyzetet fordítva! Mit művelnének Uj Péterék, ha egy jobboldali művész mutogatta volna a himbilimbijét gyerekek ezreinek? Vége lenne a világnak. Most viszont egy szatírt ünnepelnek a saját, infernális búcsúbulijukon.

Persze, nem csak emiatt bukik holnap fergetegeset az Övcsatos gyűlöletszektája. Eckü golyói csupán a desszertcseresznyék lesznek a Tisza-vereség tejszínhabos tortáján.