Az uniós jogállamiság ügye a politika és a jog határmezsgyéjén

Immanuel Kant különbséget tett korának létező állama és az elérendő ideális, alkotmányos állam között.

Immanuel Kant német filozófus portréja. A grafika készítésének pontos dátuma és helyszíne ismeretlen. (MTI/NSZK) Fotó: -

Ismert tény, hogy a bizottságnak az ­európai közösségek alapítása óta feladata annak vizsgálata, hogy a tagállamok eleget tesznek-e az uniós jogból eredő kötelezettségeiknek. Amennyiben ilyen hiányosságot észlel, a brüsszeli testület kötelezettségszegési eljárást indíthat az adott tagállammal szemben. Ennek első részében – egyeztetések útján – igyekeznek a felek tisztázni az eltérő álláspontokat. Ha ez nem vezet eredményre, a bizottság az ­Európai Bíróságtól kérheti a jogsértés tényének megállapítását. A jogállamiság sérelme alapot adhat ennek az eljárásnak a megindítására is, de az új rendelettervezetből nem derül ki, hogy mi lenne ennek a két eljárásnak az egymáshoz való viszonya, mikor melyiket indíthatja meg a bizottság. A különböző határidők és szankciók mellett a leglényegesebb különbség, hogy az egyikben bíróság, a másikban a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből álló testület hozhat az érintett tagállamra nézve kötelező határozatot. A rendelet mindvégig a jogállam, a demokrácia és az alapvető jogok tiszteletben tartásának fontosságát hangsúlyozza, és köti azt össze az EU pénzügyi érdekeinek védelmével. A kitűzött cél és az ahhoz rendelt eszköz között – jelenlegi formájában – még számos ellentmondás található. A rendelet maga hivatkozik az Európai Bíróság egyik ítéletére, amelyben a luxembourgi testület a végrehajtó hatalom önkényességének tilalmát mondta ki.

Csak akkor és attól a testülettől lesz hiteles a jogállamiság védelme, amely azt a jogállamiság elveinek megfelelő eljárás keretei között teszi meg. Amíg a jogállamiság sérelmének esetei, a szankció mértéke, az igénybe vehető eljárások egymáshoz való viszonya nincs kidolgozva, addig ez nehezen ellenőrizhető, önkényességre is lehetőséget adó eljárás marad. A legnagyobb veszély, hogy egységes és részletes fogalomrendszer hiányában a jogállam átcsúszhat a jog területéről a politika oldalára, ahol önálló életet élve pártpolitikai csatározások eszközévé válhat. Az egész uniós – és ezáltal közvetve a tagállami – jogrendszerek további fejlődését alapjaiban meghatározó kérdés, hogy a jogállamiság tartalmának kidolgozásáért, annak számonkérhetőségéért az EU szintjén ki lesz a felelős: a politikai testület vagy a bíróság. Egyértelműbben fogalmazva: a jogállamiság túl értékes ahhoz, hogy annak sorsát a bíróságok helyett politikusok határozzák meg.

A szerző a Kúria Polgári Kollégiumának bírája