Gyurcsány személye elfogadhatatlan

A DK-s nemzetellenes uszítás olyan súlyú bűn, amire egyszerűen nincs bocsánat.

Amit a kerületvezető mondott, az maga a gyalázat. Vajon Gyurcsány, a párt elnöke szégyelli magát? Fotó: Bach Máté

A mai magyar politikai életben van két olyan párt, amelyet semmiképpen nem tudok elfogadni, szinte semmi közöset nem találok az ő s az én nézeteim között. A Momentumról már írtam (Magyar Nemzet, 2020. augusztus 29.), most pár gondolatot a Demokratikus Koalíció kapcsán szeretnék megosztani az olvasókkal. Ennek a pártnak egyrészt agresszívan, ellenszenvesen, kihívóan, a másik felet lekezelően, nem kultúremberként (és esetenként megszállottként, őrültként) viselkedő veze­tőik vannak, másrészt pedig amit mondanak, az engem felháborít. S persze az is, ahogy mondják. Hiszen a stílus maga az ember, elég szoros a korreláció.

Józan emberként, objektivitásra törekedve úgy gondolom, nem lehet olyan eset, hogy egy ember és az általa irányított párt a kormányon lévők valamennyi döntésével szembe megy, azokat csak ócsárolni, kritizálni tudja. Pedig a DK – ami ugye az MSZP-ből hasadt ki – ezt teszi. Úgy vélem, valósághű elképzelés, hogy a jelenleg kormányzó Fidesz–KDNP 2010 óta nem csak jó döntéseket hozott. (Az első években elég sok elkapkodott döntés született, amit korrigálni kellett.) De az elképzelhetetlen, hogy egy kormány minden döntése rossz legyen, tudatosan a választók ellen irányuljon. A pozitívumok között most csak a rezsicsökkentést, a csokot, a pedagógusok életpályamodelljét, az egészségügyi béremeléseket vagy a nagycsaládosok támogatását említem. Márpedig a DK szakpolitikusai – élükön Gyurcsány Ferenccel és az utóbbi időben feleségével, Dobrev Klárával – szerint semmi jó döntés nem született az Orbán-kormány alatt, itt diktatúra van, amit el kell söpörni, az országot pedig alapvetően más pályára kell állítani.

Hát – elvileg – nem az a normális ellenzék, amely konstruktív is? Amely a jó döntéseket támogatja, a rosszaknak véltekkel szemben pedig józan, szakvéleményen alapuló kritikát fogalmaz meg? De hol van a DK a konstruktivitástól? Hány fényévnyi távolságra? S hol vannak a mai magyar parlamentben a Schiffer Andráshoz hasonló ellenzéki képviselők? Hol vannak a DK Schiffer Andrásai?

Az Európa Parlamentben tevékenykedő DK-delegáció – szorosan együttműködve a Momentum képviselőivel – minden esetben csak kritizálni tudja Brüsszelben a magyar kormány tevékenységét, és a nemzeti politika ellen minden erőt felhasználva küzd. Istenem, mennyire más volt a helyzet, amikor Morvai Krisztina dolgozott Brüsszelben, s nem Brüsszel érdekeit képviselte Magyarországon, hanem a hazánkat képviselte Brüsszelben! A Demokratikus Koalíció vezetői határozottan és egyértelműen nem európai nemzetekben, hanem Európai Egyesült Államokban gondolkodnak. Szerintem hibásan.

2004-ben volt egy népszavazás Magyarországon, s az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc keményen és ellentmondást nem tű­rően a trianoni határainkon túl élő magyar honfitársaink ellen uszított – sajnos sikeresen –, követelve, hogy ne kaphassanak magyar állampolgárságot. Ez szerintem megbocsáthatatlan bűn volt mondjuk a vajdasági Zentán, az erdélyi Marosvásárhelyen, a felvidéki Érsekújváron vagy a kárpátaljai Ungváron élő magyarok ellen.

Szerencsére az Orbán-kormány később korrigálta ezt a méltatlan döntést, de nekem évekig kellett magyarázkodnom, ha Erdélyben vagy a Vajdaságban jártam, hogy én nem tartoztam az elutasítók közé! S az igazi gond az, hogy Gyurcsány (és pártja, a DK) most is ugyanezt az álláspontot képviseli megkövülten, nem szór hamut a fejére (mint az MSZP), a ma is a határainkon túl élő – s gyakran másodrendű állampolgárként létező – véreinket elutasítja, nem érez velük semmiféle közösséget. A migránsokkal persze nincs probléma, azok jöhetnének bátran, kerítés nélkül. Ezt hívják úgy, hogy nemzetellenesség. Annak is a legsúlyosabb változata. S ezeket a nézeteket kürtölik világgá, ezt szajkózzák a várható szavazóiknak minden fórumom, például az ATV adásaiban. Rendszeresen és kitartóan.

Az pedig, ahogy a DK nekimegy a magyar kulturális élet nem balliberális képviselőinek (legutóbb Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója volt a kiszemelt, akit kiüldözéssel és vagyonelkobzással fenyegetnek), olyan becstelen tett, aminek minősítésére nincs is szó. Ennél nincs lejjebb, ennél nincs nagyobb fokú gátlástalanság, erkölcstelenség, pimaszság. (Minden józanul gondolkodó magyar embernek csatlakoznia kellene Rákay Philip petíciójához!)

Vadai Ágnes: „Aki Gyurcsány Ferencet támadja, az a Fidesszel van.” Ezt sikerült állítania a párt egyik vezetőjének, exharcászati szakpolitikusának, a DK alelnökének. Ez is egyike a tőle megszokott, az igazsággal, a valós helyzettel még köszönő viszonyban sem lévő állításoknak. Azonkívül, hogy nem igaz, mit is sugall ez? Az Orbán-ellenességre építve azt, hogy akinek nem szimpatikus a Fidesz, az szavazzon Gyurcsányra!

Szeretném udvariasan felhívni Vadai Ágnes figyelmét arra, hogy megítélésem szerint az, aki Gyurcsány Ferencet támadja (értsd ez alatt azt, hogy azt szeretné, ha eltűnne a politikából), az megfelelő erkölcsi tartással bíró ember. Aki különbséget tud tenni nemzetvesztő és nemzetépítő politikus között. Aki emlékszik nem csupán 2004-re, de 2006-ra is (őszödi beszéd és az azt követő tüntetések), s aki folyamatosan figyelemmel kíséri azt a politikai vonalat, amit Gyurcsány és pártja követ. Egyáltalán nem kell ahhoz Fidesz-szimpatizánsnak lenni, hogy a józan erkölcsi alapokon álló emberek szembemenjenek Gyurcsány politikájával. De fogalmazhatok erősebben is: aki Gyurcsány-szimpatizáns, sőt DK-szavazó, az megítélésem szerint hazaáruló.

Őszintén szólva én egyetlen olyan embert sem látok a DK vezetésében, akire fel lehetne nézni, akit tevékenysége, állásfoglalása következtében tisztelni lehetne. Nincsenek komoly, meghatározó jelentőségű politikusaik, csupán percemberkék vannak. Olyanok, akik pillanatnyi előnyökért, a húsos fazékhoz való hozzáférés reményében erkölcsi gond nélkül lépnek át az MSZP süllyedő hajójáról a DK-flottába, mint a főváros III. kerületének polgármestere. Ez az irány lenne vonzó a fiataloknak?

Azért – legyünk tárgyilagosak – van valami más is a DK oldalán. Van egy vezér – akinek persze a kulturáltságát, felkészültségét jól jelzi, hogy fiatalabb korában bevallása szerint szokott bérmálkozni, meg az is, hogy a szakdolgozatát nem találta –, akinek erős hatása van egyesekre. Meg tud szólítani számos embert – az orátori fogások birtokában van –, s ezáltal végtelenül károsnak ítélhető nézeteit rá tudja tukmálni hallgatóira. Nincs erkölcsi gátlása, szemrebbenés nélkül állít nyilvánvaló hazugságokat. Mi a megoldás? Fel kell venni a kesztyűt, és nem csupán a Magyar Nemzet hasábjain és a Duna TV műsoraiban kell határozott állásfoglalás a DK kártékony tevékenységéről, hanem minden más fórumon, az online térben is! Elsősorban itt – a digitális technika lehetőségeit kihasználva – lehet ugyanis megszólítani a fiatalokat, így lehet felnyitni a szemüket Gyurcsány és stábja aljas politikájára. S olyan túl sok idő nincs már a 2022-es választásokig, hát itt lenne az ideje az online tér kihasználásának!

Jézus Krisztus – mi, keresztények őt a Megváltóként tiszteljük – szavai szerint minden ember a testvérünk, minden embert (a hibái­val együtt) szeretnünk kell, még az ellensé­geinket is, és meg kell nekik bocsátanunk, hiszen (talán) nem is tudják, hogy mit cselekszenek. Nos, én hívő ember vagyok, gyarló, hibákkal súlyosan terhelt ember, de nem érzem magamban azt a képességet, hogy meg tudnék bocsátani Gyurcsány korábbi nemzetvesztő politikájának és jelenlegi nemzetellenes tevékenységének. Be kell vallanom, én nem tudom szeretni Ferenc testvéremet, sőt testvéremnek sem tudom tekinteni. S éppen azért, pontosan azért, mert ők nagyon is tudják, hogy mit cselekszenek, ők nyíltan, tudatosan és büszkén mennek szembe a magukat kereszténynek valló, a nemzet jövőjét féltően óvó emberekkel.

Van egy latin mondás: tempora mutantur, et nos mutamur in illis, azaz az idők változnak, és velük változunk mi magunk is. Nos, nem lehetetlen, hogy Gyurcsány és pártja is változik majd. De azt nehéz elképzelnem, hogy olyan mértékben, hogy a politikájuk számomra is szimpatikussá váljon. Így aztán – bár persze én magam is változok – annak nincs semmi esélye, hogy valaha is DK-szimpatizáns váljon belőlem.

A szerző egyetemi tanár