Képtelenség szeretni a Momentumot

Nézzük, miért is lehetetlen fenntartani a szimpátiát Fekete-Győr csapatával, tíz pontban megfogalmazva.

Fotó: Illyés Tibor

Bár alapvetően keresztény-konzervatív embernek tartom magamat, de igyekszem fogékony lenni az új elképzelések iránt is, soha nem utasítva el az ab ovo a korábbiaktól eltérő, azt megújítani, korszerűsíteni, javítani kívánt elképzeléseket. Ezzel volt magyarázható, hogy a kezdeti időszakban szimpátiát éreztem a Momentum elnevezésű mozgalommal. Aztán elég hamar kiábrándultam belőlük. Nézzük, miért! Tíz pontban igyekszem megfogalmazni a kritikámat.

Az olimpiaellenesség. Ők voltak a NOlimpia-irányzat zászlóshajója, ők fúrták meg azt az elképzelést, hogy Magyarország kandidáljon a 2024-es vagy 2028-as olimpia megrendezésére. Ez szerintem nagy hiba volt, s ráadásul szerfölött büszkék voltak e tettre. Természetesen lehet valaki sportrendezvény-kedvelő vagy azt elutasító, de az olimpia nem csupán sportrendezvény, hanem óriási lehetőség is egy országnak, hogy megmutassa magát a világnak, hogy fellendüljön az idegenforgalma, beruházások történjenek. Ahogy egy világkiállítás megrendezése is, amelyet még az SZDSZ kaszált el. Szóval ez gazdasági kérdés, és ne lennének józanul gondolkodó gazdasági szakértőik?

Paks-ellenesség. Nehéz felfognom, hogy egy korszerű párt hogyan helyezkedhet szembe a XXI. század elején a nukleáris technikával, amikor a világ energiaigényének biztosításában a fissziós technikának (ilyen Paks és ilyen lesz Paks 2) meghatározó szerepe van. Majd ha a fúziós technológia széleskörűen alkalmazható lesz (várhatóan ez több évtized), akkor lehet azt a véleményt képviselni, hogy Paks 2 szükségtelen. De addig elemi érdeke hazánknak, hogy legyen egy megbízható, időjárásfüggetlen (gondoljunk a szél- és naperőművekre) energiaszolgáltató rendszerünk. Ne lennének műszaki szakértőik, akik az energetikában járatosak?

Migránsbarátság. Megítélésem szerint a hazánkba (s persze más európai országokba) ellenőrzés nélkül beözönlő migránstömegek súlyos veszélyt jelentenek. Biztonsági szempontból, erkölcsi szempontból, egészségügyi szempontból, gazdasági szempontból egyaránt. A migránsok többsége ugyanis nem jól képzett, dolgozni kívánó és a fogadó ország törvényeit tiszteletben tartani akaró ember, hanem éppen az ellenkező ismérvekkel rendelkezik. S egy a saját állampolgárai biztonságát szavatolni kívánó államnak kutya kötelessége a határok védelme. Ez ellen a Momentum folyamatosan tiltakozik, bátorítva a migránsokat. Nincs a momentumosok között olyan szakember, aki felhívná a figyelmet arra, hogy ez ellentétes a hazai lakosság érdekeivel?

Soros-elkötelezettség. Nem kívánok részletes elemzést adni Soros György üzletember (spekuláns, filantróp stb.) tevékenységéről, de tény, hogy a világ nagyon sok országában megítélése rendkívül kedvezőtlen, igen komoly anyagi károkat okozott egyes nemzeteknek. Magyarországnak is, kihasználva óriási gazdasági erejét, hálózata kiterjedtségét, érdekérvényesítő szerepét. Nincs a Momentum vezetői, tagjai között olyan, aki ezt felismerné, aki számára világos lenne, hogy a sorosi politika követése, szolgai másolása a nemzet létét ássa alá? Vagy a cél, a Soros-hálózattól érkező támogatás bezsebelése szentesíti az eszközt?

Nemzetellenesség. Erős szó, de sajnos teljes mértékben igaz, és jól jellemzi a Momentum politikáját. Hogyan lehetséges akár csak némi magyarságtudat birtokában az, hogy képviselőik a Felvidéken és Erdélyben a magyar pártok, a magyar jelöltek ellen kampányoltak? Azaz szlovák és román érdekeket képviseltek! Hogyan lehetséges ez, és az ilyen szerepet firtató kérdés kapcsán hogyan lehet, hogy a vezetőik képéről nem sül le a bőr? Hogyan lehet, hogy nem képesek nemzetben gondolkodni, azaz a trianoni határokon túl élő magyarok érdekeit is megérteni, sőt képviselni?

Provokáció a rendfenntartó erők ellen. Úgy vélem, józan párt józanul gondolkodik és cselekszik és nem utcai provokációkban látja a felemelkedésükhöz vezető utat. Dobálni az állampolgárok biztonságát védő rendőröket? Ez lenne a hitvallás?

Szavazati jog megtagadása. Egy vezető képviselőjük javaslata szerint a „vidéken élő idős, szegény, buta emberektől” el kellene venni a szavazati jogot, de minimum arra kéri a gyereküket vagy unokájukat, hogy bírják rá ezeket a szerencsétlen, ütődött, felvilágosulatlan, ósdi keresztény elveket valló embereket, az öreg, vidéki tahókat, hogy ne menjenek el szavazni. Hagyják azt a fővárosban élő, fiatal, gazdag, felvilágosult, liberális elveket valló embereknek. És nem szakadt erre az emberre rá az ég!

A párt elnöke (Fekete-Győr András) nyilatkozta nem is olyan rég, hogy számára fontosabb a melegházasság, mint a határok védelme a migránsoktól. Én eléggé toleráns ember vagyok, s úgy vélem, hogy a másság (addig, amíg azt nem viszik utcára, s nem propagálják büszkén) az magánügy. De ez számomra nem tolerálható.

SZDSZ-utód. Ugyanis ugyanaz a pökhendi, lekezelő stílus jellemzi őket, mint a korábbi SZDSZ-t. Nagyképűség, az elhivatottság hangsúlyozása, a szakmai felsőbbrendűség hirdetése, a „majd én minden fontos dolgot megmondok nektek” elv következetes képviselete, bármi áron a vezetésre történő törekvés. Ezt akarja Magyarország? Kozmopolitizmust? Azt, hogy képviselői Brüsszelben folyamatosan a magyar kormány ellen dolgozzanak? Hogy minden intézkedést csak ócsároljanak, kritizáljanak, befeketítsenek? S közben hivatkoznak a bivalyerős nemzetközi kapcsolataikra. Ez lenne az a párt, amely szerethető, támogatható?

Elvtelenség. Ez is erős szó, de ez is igaz. 2017-ben a párt elnöke még úgy fogalmazott, hogy Gyurcsánynak nincs helye a magyar politikában, el kellene tűnnie. S mi van most? Egyeztetések, együttműködési nyilatkozatok, közös jelöltek indítása. Ez az elvtelenség csimborasszója. Gyurcsány csicskása lett Fekete-Győr András.

Több évtizeddel ezelőtt, szombathelyi középiskolai osztályfőnököm, Fodor Henrik azt mondta, hogy ha egy szülő és a gyermeke (azaz generációs különbséget képező emberek) között nincs véleménykülönbség, mindig mindenben egyetértenek, akkor valamelyikben hiba van. Nos, nem értettem mindenben egyet apámmal, de tőle tanultam, hogy nem országban, hanem nemzetben kell gondolkodni. S ezt adtam tovább a gyermekeimnek is. Ők sem értenek egyet mindenben velem, de ebben (ez számunkra kulcsfontosságú kérdés) igen. S ez olyan szempont, amely ­miatt ők sem szeretik a Momentumot.

A szerző egyetemi tanár