Jól teljesít a német média

Időben kell észrevennünk: megkezdődött a demokrácia nevű, az igazságos kormányzást egyedül garantálni tudó politikai működésmód felszámolásának szellemi előkészítése.

Fotó: Wikipedia

Időben kell észrevennünk: megkezdődött a demokrácia nevű, az igazságos kormányzást egyedül garantálni tudó politikai működésmód felszámolásának szellemi előkészítése. Itt és most, a XXI. század második évtizedében.

A Bertelsmann AG igazi tudásgyár, érdekeltségei kiterjednek a könyv- és lemezkiadásra, a televíziós produkciókra, illetve a rádió- és tévécsatornák üzemeltetésére. A több mint százéves múltra visszatekintő cég irányítását a második világháború után vette át a Mohn család, nevezetesen Reinhard Mohn, s ezután vált a cég igazi mamutvállalattá: ötven országban van jelen, több mint százezer embert foglalkoztat, bevételei elérik a magyar GDP tíz százalékát.

Reinhard Mohn halála után is a család irányítja a gigacéget, egyrészt közvetlenül, másfelől éppen az ominózus Bertelsmann Alapítványon keresztül. És itt érkezünk el a politikához: az özvegy, Elisabeth Mohn és a cég kitűnő kapcsolatokat ápol Angela Merkellel; annak idején nyíltan támogatták Merkel jelölését a kancellári székre.

De tenni is tudtak is érte, hiszen a Bertelsmann Alapítvány birtokában van többek az RTL-csoport, amelyhez huszonkét televíziós csatorna és tizennyolc rádióállomás tartozik a világ különböző régióiban, de az RTL Klub természetesen minket, magyarokat is megtisztel jelenlétével. Merkel számára az sem volt hátrányos, hogy a Bertelsmann mellett szoros kapcsolatokat ápolt Friede Springerrel, a Springer Alapítvány alapító anyjával.

Emlékezetes, hogy a posztkommunista MSZP az Axel Springernek adott el az 1990-es választások két fordulója között hét megyei lapot, s jutott ezzel nagy bevételhez, egyben átmentette a régi újságírókat az új rendszerbe. S mivel a Ber­telsmann és a Springer együttesen óriási súlyú szereplői nemcsak a német, hanem az európai és a globális médiapiacnak, nem igazán lehet azon csodálkozni, hogy Merkel sajtója mind ­2005-ös megválasztása előtt, mind utána szerényen mondva is kiváló volt és még ma is az.

Merkel mögött tehát egy olyan gigászi erejű médiabirodalom áll (többek között idetartozik a Bild, a Die Welt, a Tagesschau, a Stern, illetve az RTL, a VOX, a Nachrichten TV és sorolhatnánk), amely a közvélemény előtt önmagában képes létrehozni és fenntartani a kancellár asszony igen kedvező képét, mint ahogyan a német média kiállt mellette a 2015-ös, szí­riai migránsokat korlátok nélkül beengedő, történelmi bűnt jelentő tette idején is.

Nem a pénz- és a médiahatalom van kiszolgáltatva a politikai hatalomnak, hanem fordítva.

Mit is képvisel a Bertelsmann Alapítvány? Ez a valaha keresztény értékrendű könyv- és folyóiratkiadó cég ma már nem más, mint a globális elit fontos tudásgyára, agytrösztje, amelyik a média- és sajtóbirodalmán kívül többek között felméréseket, kutatásokat is végez, de más cégei, leányvállalatai is vannak. Ez a médiabirodalom mind a szociáldemokrata ­Schröder-kormányt, mind a kereszténydemokrata Merkel-kormányt behálózta, így ne csodálkozzunk azon, hogy e két párt már hosszú évek óta nagykoalícióban kormányoz, s már csak abban versenyeznek egymással, hogy melyikük követi jobban a neoliberális, globalista, migránsbarát nézőpontokat.

Ráadásul, miként azt a svájci Zeit-Fragen egy korábbi cikke is hangsúlyozta, a Bertelsmann számos országban ápol jó kapcsolatokat vezető politikusokkal, szakszervezeti vezetőkkel, de ami ennél is fontosabb, Bertelsmann-emberek ülnek az Európai Unió bizottságaiban és különböző testületeiben, és befolyást gyakorolnak az uniós politika számos területére, legyen az az oktatás, az egészségügy vagy éppen az önkormányzatok privatizálása.

Az utóbbi különösen érdekes projekt: a Ber­telsmann leány­vállalata, az Arvato egy olyan modellt dolgozott ki és alkalmaz már bizonyos helyeken, amelyek alapján létrejöhet az önkormányzatok privatizációja, piaci vállalkozásokká való formálása az új, neoliberális világkép szellemé­ben. És a demokrácia ellenében.

Az alapítvány víziója a „régiók Európája”, amelyben eltűnnek a szuverén nemzetállamok, s a térségek és az egybeolvasztott önkormányzatok olyan egységeket alkotnak, amelyeket már közvetlenül Brüsszel irányítana. Ebben a látomásban viszont a polgárok demokratikus döntései igencsak zavaróak, hiszen képtelenek követni a nem választott, hanem felkent, beleszületett, a világ irányítására teremtett globális elit magas eszméit.

Ezek után semmi meglepő sincs abban, hogy tavaly a Bertelsmann Alapítvány a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvánnyal és még néhány más szervezettel együtt készítette el a New Pact for Europe nevezetű tervezetet, amelyet – lássanak csodát! – nem más, mint a Bilderberg-csoportos Bajnai Gordon mutatott be a nemzetközi közvéleménynek. Ez a tervezet, amely az uniós országok vezetőinek szól, teljes egészében visszatükrözi a neoliberális elit célkitűzéseit, magában hordozza a nemzetek feletti, birodalmi Európa gondolatát, a bevándorlás szabaddá tételét.

Ám ami most számunkra különösen érdekes, hogy a tervezet kiemelt teret szentel az „autoriter populizmus politikai kockázatainak”. Akárcsak a fent említett ­Bertelsmann Alapítvány esetében, a Pactban is azon aggódnak, hogy a populista vezetők kihasználják az emberek félelmeit, a nép pedig követi e vezetőket, mert így kiélhetik „alantas” ösztöneiket. (A nép tehát már ösztönszerűen alantas, nyomorult banda.) Mindezek következtében pedig a demokrácia félresiklik.

Mi is körvonalazódik a Bertelsmann-féle koncepcióból? A demokráciát meg kell javítani, mert a demokrácia inkább elválaszt, mint összeköt. A mondandó ugyanaz, Soros, Ber­telsmann, a Mohn család és a hálózat egy húron pendül és támadásba lendül: a demokráciá­val csinálni kell valamit, mert ennek így nem lesz jó vége.

A demokrácia inkább elválaszt, mint összeköt – mondják. Rossz hírem van: a demokrácia valóban elválasztja egymástól az egymással egyet nem értő politikai, kulturális, vallási és társadalmi csoportokat. Elválasztja azokat, akik más értékrendet és világképet vallanak. És éppen ez a demokrácia dolga, és éppen ezért ragaszkodunk körömszakadtunkig a demokráciához.

A globális elit ezzel szemben mindannyiunkat össze akar kötni, fel akarja oldani bennünk az általunk választott s nem ránk kényszerített értékrendet úgy, hogy összekever fajokat, népeket, nemzeteket, vallásokat, nemeket, s csinál belőle egy arctalanná, alávetett fogyasztóvá vált és atomizált masszát.

Ez az, ami a demokrácia végleges megszüntetése lenne. Mi azonban szeretjük, ha „el vagyunk választva”, mert akkor biztos értékalapokon, szuverén módon, magabízóan tudunk másokkal egyezségekre jutni. Ez igaz az egyének és igaz a nemzetek szintjén is. Mi, közép-európaiak tudjuk jól, hogy mit jelent, ha egyesíteni akarnak bennünket. Hisz ismerjük a jelszót: világ proletárjai, egyesüljetek!

Az ugyanazt jelentette, mint amit most a globális elit akar. És ugyanoda is jutnánk: a szolgaságba és alávetettségbe. Szóval csak maradjon külön az, ami nem tartozik össze. Akkor is, ha ezt Soros, Bertelsmann, Bajnai és társaik másképp gondolják.

A szerző politológus