Nincsen előre lefutott meccs

A magyar választók számára intő példa lehet Olaszország, ahol az ellentétes társadalmi elvárás ellenére, nagy meglepetésre, ismételten baloldali kormány került hatalomba.

A közvélemény-kutatások szinte egybehangzóan azt mutatják, hogy a Fidesz-KDNP utcahosszal vezet az ellenzéki pártok előtt, sőt országos szinten magasabb a kormánypártok támogatottsága, mint öt évvel korábban.

Szintén a kormánypártoknak kedvez az önkormányzati választás előtt pár héttel, hogy az emberek elégedettek a városvezetőkkel, a kormányváltó hangulat hiánya mellett az is világosan látszik, hogy nincsen általános polgármesterváltó hangulat sem az országban, sőt számos esetben a polgármesterek még a pártjuknál is népszerűbbek.

Ettől még előre lefutott mérkőzés természetesen soha sincsen, az országgyűlési választáshoz és az európai parlamenti (EP-) választáshoz hasonlóan ismét profi kampányra van szükség a teljes sikerhez. Ugyanakkor, mivel nem várható októberben földcsuszamlásszerű átalakulás a politika erőtérben, a színfalak mögött az ellenzéki pártok is sokkal inkább azzal vannak elfoglalva, hogy leszámoljanak egymással, a köztük zajló harcokról fog szólni ez a voksolás is.

Az EP-választáson a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció és a Momentum átvette az ellenzék vezető szerepét, miközben az MSZP, a Jobbik és az LMP marginalizálódott, jelentősen veszített támogatottságából. A választási siker és a közvélemény-kutatásokban is látható erősödés ellenére azonban a DK és a Momentum a közelmúltban kudarcot kudarcra halmozott, az EP-választás óta eltelt időszakban nem tudták a gyakorlatban is kamatoztatni erőfölényüket.

A leglátványosabb bukást Gyurcsány Ferencék szenvedték el azzal, hogy az ellenzéki előválasztáson Kálmán Olga csúfos kudarcot szenvedett, míg a Momentum esetében a ferencvárosi előválasztás jelentett hasonló vereséget, ahol Baranyi Krisztina simán legyőzte a momentumos jelöltet. Az MSZP ráadásul már az EP-választás előtt megkötötte a legfontosabb alkukat, így még a sok mostani engedmény ellenére is a legtöbb polgármesterjelöltet az ellenzéki oldalon a szocialisták adják.

Ebből a helyzetből fakadóan a DK és a Momentum számára az önkormányzati választás az egyik utolsó esély arra, hogy bebetonozzák az erőfölényüket. Ha most októberben nem tudnak bizonyítani és nem lesznek képesek az MSZP-Párbeszédnél több polgármesteri és képviselői helyet szerezni, akkor komoly esély látszik arra, hogy az MSZP a nagyobb erőforrásnak (állami támogatás, önkormányzati erőforrások) köszönhe­tően az elkövetkezendő három évben visszaállítsa a vezető helyét az ellenzéki oldalon.

Szemmel láthatóan ezzel a veszéllyel tisztában van Gyurcsány Ferenc is, így a DK-vezér és felesége érzékelhetően kevesebbet kampányol mostanában, Karácsony Gergely mellett szinte alig szólalnak fel. Jól felmérték ugyanis, hogy nekik nem érdekük a zuglói polgármester győzelme, hiszen az egyet jelentene az MSZP-Párbeszéd sikerével és a DK háttérbe szorulásával.

Az MSZP ellen folytatott harcban ki­váló eszköz Gyurcsányék kezében az ellenzéki összefogás, amelynek keretében nagyon sok helyen sikerült sarokba szorítaniuk a szocialistákat. Nem véletlen például, hogy Szegeden szinte az utolsó pillanatban jelentették be Botka László indulását, hiszen a DK és a többi ellenzéki párt igyekezett a lehető legtöbbet kisajtolni a szegedi polgármesterből.

Ennek a szocialisták számára előnytelen alkunak meg is lett az eredménye, a szegedi MSZP el is kezdett felbomlani: két hete a képviselő-testületi ülés végén a szegedi 2. számú egyéni választókerület képviselője, Lauer István bejelentette, hogy független polgármesterjelöltként indul el az október 13-i önkormányzati választáson, azaz Botka riválisa lesz.

De hasonló hírek érkeztek Erzsébetvárosból is, ahol Hunvald György egykori szocialista polgármester szintén elindul az ellenzéki jelölt mellett a választáson. Emellett az ország számos más pontján is ilyen helyzetet eredményeztek az ellenzéki alkudozások az MSZP háza táján, gyakorlatilag sorra lépnek ki a helyi pártszervezetekből a helyben meghatározó politikusok és aktivisták. Ezzel már rövid távon is komoly pofonba futnak bele a szocialisták, hiszen helyi aktivisták nélkül a két és fél esztendő múlva tartandó országgyűlési választásnak jóval nehezebb lesz majd nekifutniuk.

Külön érdekesség az ellenzéki térfélen a Jobbik helyzete, amely párt szinte teljesen eltűnt a politikai térképről. Sneider Tamás pártelnök egyetlen nyilatkozatot sem adott eddig a kampányban, Stummer János kampányfőnöktől is csupán egy erőtlen magyarázkodásra futotta az elmúlt napokban. Az egykori nemzeti párt árnyéka önmagának, sehol sem állítanak önálló jelöltet az önkormányzati választáson, már büszkén vállalják a Gyurcsány Ferenccel kötött alkukat, lényegében kézfeltartva várják a párt végső megsemmisülését. Az utolsó felvonás várhatóan az lesz a Jobbik életében, hogy a következő pártkongresszuson megválasztják Jakab Pétert a párt elnökének.

Talán még mindenki emlékszik az ajtónak szaladó, földön fetrengő, ordibáló és minősíthetetlen stílusban beszélő ellenzéki képviselőkre, akik tavaly decemberben botránypolitizálással akarták felhívni magukra a figyelmet. A Kunhalmi Ágnessel, Bangóné Borbély Ildikóval, Tordai Bencével és Jakab Péterrel fémjelzett akciózásnak meg is lett az ára: a választók kőkeményen megbüntették őket május 26-án.

Jakab Péter esetleges megválasztása annak lenne a jele, hogy a Jobbik nem vonta le a megfelelő következtetéseket, tovább haladnak a biztos összeomlást eredményező úton, hiszen a már lassan egy éve elszabadult hajóágyúként a pártját romboló Jakab Péterrel garantálható a Jobbik további támogatottságcsökkenése.

Amellett, hogy belső törésvonalak százai feszítik szét az ellenzéki térfelet, a mondanivaló és a városvezetési tapasztalat teljes hiánya is jellemzi őket. Jó példa erre Karácsony Gergely kampányindítója, ami meglehetősen semmitmondó volt, szemmel láthatóan a már jól ismert ellenzéki lózungokon kívül nincsen egyéb gondolata.

A „Budapest legyen zöldebb és legyen szabadabb” szlogen például kifejezetten érdekes akkor, amikor a fővárosban sosem ültettek annyi fát és hoztak rendbe annyi parkot, mint most, de a szabadság hiányolása is furcsa akkor, amikor például a Budapest Pride-ot kordonok nélkül tartották meg, illetve a Maccabi Játékok során a zsidó sportolók mindenféle probléma nélkül mozoghattak a fővárosban. Magyarán, Budapest sosem volt még ilyen zöld és szabad, mint jelenleg, így lényegében Karácsony már elért eredményekért kampányol a fővárosban.

A kampányszólamok hallatán úgy tűnik, hogy a balliberális pártok mindenféle gondolkodás nélkül átvették a nyugat-európai társaik szlogenjeit, azt vélelmezve, ha Németországban bejöttek ezek a szólamok, akkor Magyarországon is működni fognak.

Mivel Budapest ma sokkal élhetőbb, mint kilenc évvel ezelőtt, Tarlós István népszerűsége pedig magasabb, mint az összes többi jelölt támogatottsága együttvéve, Karácsony Gergely igyekszik egyfajta kormányellenes népszavazásként tekinteni az önkormányzati választásra.

Ez már 2018-ban sem jött össze neki, akkor hasonló szlogenekkel csúfos vereséget szenvedett miniszterelnök-jelöltként. Ráadásul, mivel a Fidesz-KDNP támogatottsága rekordmagas szinten áll, jóval nagyobb az öt évvel ezelőtti értéknél, egyáltalán nincsen kormányváltó hangulat az országban, így egy nem létező társadalmi jelenségre építi az úgynevezett kampányát.

A magyar választók számára ugyanakkor intő példa lehet Olaszország, ahol az ellentétes társadalmi elvárás ellenére, nagy meglepetésre, ismételten baloldali kormány került hatalomba, és máris elkezdték a bevándorláspolitikai szabályok lazítását. Ne legyenek kétségeink, ha Magyarországon is megerősödnének a bevándorláspárti balliberális erők a településeken, akkor hazánk sziklaszilárd, bevándorlást elutasító politikája is veszélybe kerülhetne. Hasonló folyamat zajlott le több nyugat-európai országban is, ahol a bevándorláspárti városvezetés hatására néhány év alatt leromlott a közbiztonság és mindennapos lett a terrorfenyegetettség a tömeges migráció miatt.

Mindez azt üzeni a jobboldali választóknak, hogy a szétesett és egymással marakodó ellenzék ellenére is komolyan kell venni az önkormányzati választást, hiszen soha sincsen lefutott meccs, ahogy Olaszországban, úgy nálunk is okozhatnak meglepetéseket a balliberálisok. Ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha minden nemzeti érzelmű és a települések nyugodt fejlődését kívánó ember elmegy szavazni október 13-án.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője