Történik ez annak ellenére, hogy a leválás szándékának deklarálása óta folyamatosan nő az Európa nyugati felére beözönlő orosz gáz mennyisége. Csak hát átcímkézve, kerülő utakon érkezve, cső helyett cseppfolyósítva szállítva már ez az álszent beszerzési forma sem nevezhető olcsónak. A német társadalomnak soha ekkora hányada nem élt még olyan energiaszegénységben, mint az elhibázott zöldátállás és az orosz–ukrán háború kitörése óta. Gyanítható, hogy amennyiben Kapitány István sikerrel felel meg valamikori cége, a Shell uniós elvárásként közvetített akaratának, Magyarországon is ez lesz a helyzet. Fűteni-hűteni nem tudó százezrek várják majd a kormány segélyeit, és az ételosztások soraiban nosztalgiáznak majd megszűnt munkahelyeik után. De a kormányfő felszólított arra is, hogy örüljünk mindennek, hiszen hazánk visszatért Európába. Igaz, hogy éppen akkor, amikor a kontinens a vesztébe rohan.

Ne feledkezzünk el azonban még egy fontos vívmányról, amit a változás szele hozott el nekünk a maffiakormányzás által megnyomorított életünk jobbá tétele érdekében. Megszűnt a minap az üzemanyagok védett ára. Nem győzzük hangsúlyozni ennek az intézkedésnek a fantasztikus, jövőbe mutató jelentőségét. Mert ez micsoda kádárista csökevény, hogy az állam beleavatkozott a mindenható piac működésébe annak érdekében, hogy a magyar emberek még ki tudják fizetni az üzemanyagot. Pedig le is tehették volna az autót. A traktorokat meg amúgy is fölösleges volt tankolni, hiszen amit nem vitt el a fagy, azt elpusztítja az aszály. Mit erőlködnek a gazdák!? Kihasználva tehát azt a kegyelmi pillanatot, amikor a védett szint alá csúszott a benzinár, gyorsan felszámolták az egész vircsaftot. Tudták persze a kiváló szakemberek, hogy a viszonylagos olcsóság kérészéletű, ezért Kapitány István kezébe adták a döntés jogát, él-e a kádárorbáni módszerekkel, vagy elengedi akár ezer forintig is egy liter üzemanyag árát a jövőben. De ha alkalmaz is hatósági árat a mosolygó Shell-ügynök, diszkriminációt biztosan nem, tehát az a külföldi rendszámú autókra is vonatkozik majd. Ez pedig a benzinturizmus miatt biztosan készlethiányhoz vezet rövid időn belül. Mivel az az eset, amikor nincs, rosszabb megítélés alá esik politikailag, mint amikor drága az üzemanyag, biztosak lehetünk benne, soha nem lesz már védett ár a kutakon. Nem kell aggódniuk a kis töltőállomások tulajdonosainak sem, legfeljebb a korábban megígért kompenzációról kell lemondaniuk. De ne legyenek kicsinyesek, mutassanak példát, és örüljenek annak, hogy sokkal szabadabbnak érezhetik magukat, kapnak immár levegőt és sokkal nagyobb reményekkel eltelve nézhetnek a csodálatos változások elé, amelyek sajnos feltartóztathatatlanul bekövetkeznek hamarosan.