Farsang ideje van, az ország apraja-nagyja bálokon múlatja idejét, sok helyen ilyenkor jelmezekbe bújnak, álarcot húznak, hogy legalább egy estére önfeledten mások lehessenek, mint akik valójában.
A magyar ellenzék életében örökké farsang van, álarcosbál. Míg a köznapi bálokon mindenki tudja, hogy amit visel, az csak maskara, az ellenzéki karneválon mintha elhinnék, hogy jelmezük a jellemüket, tehetségüket is átváltoztatja.
Van közöttük is egy bálozó, talán királyfinak képzeli magát, akinek valamilyen trón mindenképpen kijár. Hogy milyen s hogy hol uralkodhat, lényegében mindegy is.
Pedig a képzelt korona alatt semmi más nincs, csak a be nem vallott szégyen. Karácsony Gergelyről van szó, akit a buliszponzorok már annyiszor szerettek volna bálkirállyá választatni, de mindhiába. Talán nem véletlenül.
Olvasóink nyilván alapos tudói a karácsonyológiának, de azért érdemes felidézni, mi történt a minap. Karácsony – úgy is, mint főpolgármester-jelölt-jelölt – a Hír TV-ben mentegette a menthetetlent: a jobbikos Gyöngyösi Márton parlamenti zsidózását, mondván, az még nem antiszemitizmus, nem nácizmus.
Az még hagyján, hogy a tettes és pártja ma már legszívesebben úgy emlékezne az egészre, hogy tulajdonképpen Gyöngyösi csak azért akart listát a zsidó származású képviselőkről, hogy a haza szolgálatáért járó érdemérmet átadhassa nekik, de azért a magyar ember nem felejt.
Akkoriban, amikor a felszólalás történt, Karácsony Gergely még maga is felháborodva vett részt a listázó jobbikost elítélő tüntetésen. Persze a Jobbik még ellenség volt, náci, antiszemita és rasszista, pfuj, ma meg már lépni sem tud nélküle az egykor oly kényes orrú balliberális politikai elit. Igaz, Karácsony utóbb, látva például a Mazsihisz felháborodását, bocsánatot kért, majd megint arról beszélt, szükség van a Jobbikkal való „technikai koalícióra”.
Karácsonynak nem csak emiatt kellene szégyenpírtól kivörösödött arccal eloldalognia a közéletből. Az utóbbi évek szerepléseit nézve méltán nevezhetnénk őt a magyar közélet csetlő-botló Chaplinjének, azzal a különbséggel, hogy Karácsonyban semmi szerethető és humoros nincs.
