Mit tett értünk Donald Trump? Ez a kérdés óhatatlanul felmerül az amerikai állampolgárokban alig két hónappal a választások előtt. Pontosítsunk. Ez a kérdés elsősorban a bizonytalan szavazókat foglalkoztathatja, akikből igen kevés van. A felmérések szerint tíz százalék alatti az arányuk. A többiek már rég eldöntötték, kire szavaznak. Ez ugyanis Amerika, ahol a megbonthatatlan kétpártrendszer mindkét oldalának megvannak az elkötelezett hívei. Egészen leegyszerűsítve a demokraták a liberális, baloldali, globalista világnézetű polgárokat fogják tudni megszólítani, a republikánusok a konzervatív, keresztény értékekkel szimpatizáló honfitársaikat. Így megy ez évek, évtizedek óta, s szó szerint a billegő államok – a két párt között hintázó választókörzetek – fogják végül eldönteni, hogy a hatalom mérlegének nyelve november 3. után melyik párt felé fog billenni.
Nem kell politikai elemzőnek lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: a négy évvel ezelőtti választásokhoz hasonlóan a mostani is szoros lesz. Hiába jelzik a felmérések Joe Biden, a Demokrata Párt elnökjelöltjének győzelmét a republikánus elnökkel, Donald Trumppal szemben, a választási rendszer sajátossága miatt ennek nincs jelentősége. Hillary Clinton 2016-ban hárommillió vokssal szerzett többet Trumpnál, de a végén az úgynevezett elektorok szavazatai döntöttek. Ez számított igazán.
Most pedig az számít, hogy az elnök tudott-e olyan eredményeket elérni az elmúlt négy évben, amellyel a billegő szavazókat maga mellé tudja állítani. Ha hihetünk a liberális médiának, akkor Trump tönkretette az országot és aláásta Amerika nemzetközi tekintélyét. Ha a jobboldali véleményformálókra hallgatunk, az elnök megvédte az amerikai munkahelyeket, fellendítette a gazdaságot és megerősítette az Egyesült Államok szövetségesi rendszerét. Egymással szöges ellentétben lévő állítások ezek, amelyek a mindennapi demokrata–republikánus harc részei.
Külső szemlélőként annyit biztosan állíthatunk, hogy Donald Trump nem szokványos elnök. Inkább üzletemberként, mintsem politikusként látja el hivatalát. Amerika érdekeit és gazdaságát szem előtt tartva igyekszik ellavírozni országát az egyre zavarosabb nemzetközi vizeken. Kereskedelmi háborúk és nagyszabású fegyverkezési verseny jellemzi az egypólusúból ismét többpólusúvá vált világot, amelyben Amerikának is helyt kell állnia. Az amerikai védelmi doktrína már Kínát és Oroszországot nevezi meg fő ellenségként, nem az iszlamista terrorizmust, amely éveken keresztül a legnagyobb fenyegetést jelentette a nyugati országoknak. Trump nem szép szavakkal, hanem harcias retorikával, vámokkal, a saját szövetségeseire gyakorolt nyomással igyekszik érvényre juttatni érdekeit. Szintén nem kedvességből, hanem amerikai érdekektől vezérelve végeztette ki az Iszlám Állam vezérét, Kászem Szolejmani iráni parancsnokot, ültette le tárgyalóasztalhoz Izraelt és az Egyesült Arab Emírségeket, Szerbiát és Koszovót, erősítette meg Amerika katonai állásait a Dél-kínai-tenger térségében.
