A hír egyszerre nyugtalanító és megnyugtató. Terrorizmussal gyanúsított magyart fogtak el a TEK emberei a kecskeméti kertvárosban – ez felettébb aggasztó. A magyar hatóságok éberek és szemfülesek voltak – ez optimizmusra ad okot. Valamelyest.
Médiaközhely, hogy összeszűkült világban élünk, már a kecskeméti kertváros is felszúrt gombostű a terrorelhárítás globális parafatérképén. Az iszlamista terrorizmus, amely iszonyatos lendületet vett a 2001. szeptember 11-i amerikai pusztítással, majd Madridon és Londonon át Európába is halálos áldozatok tömegével érkezett meg, most a Puskás Arénában tombolt volna, ha nem lépnek közbe a magyar hatóságok. Legalábbis ez lehetett az elfogott 21 éves – az információk szerint az iszlám hitre áttért magyar – gyanúsított terve. Ha robbantani tud, tízezrek életét veszélyeztette volna.
Többeket ismerek, akik jelen lesznek a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki mérkőzésén – ennél közelebb aligha lehetne hozni a fenyegetettség érzését az ember szívéhez.
Valamiért pedig mindig abban reménykedtünk, hogy megúszhatjuk. Nemcsak a tényleges terrorcselekményt, hanem azt is, hogy a veszély eljusson ide. A hét hónapja Bécsben elkövetett iszlamista támadás már ijesztően közel esett hozzánk. Salem Abdeslam, a 2015. novemberi párizsi terrortámadások elkövetője pedig kétszer is járhatott a budapesti Keleti pályaudvarnál, szűk két hónappal azelőtt, hogy társaival 137 emberéletet oltott ki a francia fővárosban. Információk szerint Ausztrián át érkezett ide autójával, majd arra is tért vissza Belgiumba.
Mindig is ezt akartuk. Nem, nem azt, hogy Abdeslam diszkontparkolónak vagy akár terrorcélpontnak nézze Magyarországot. Hanem azt, hogy szabad legyen a forgalom Európában, és úgy kelhessünk át a határon, mint egyik megyéből a másikba. Az idősebb nemzedékek képviselői közül sokan, akiknek még mond valamit a vasfüggöny, a határsávengedély vagy a belga nagykövetségen váltott, három napra érvényes tranzitvízum, részben ezért a szabadságért szavaztunk az európai uniós tagság mellett.
