Képzeljük el, hogy egy másfél éve tartó házasságban a férj egyszer csak azt mondja asszonyának: idefigyelj, találtam egy szebb és gazdagabb hölgyeményt, én most egy ideig semmi mással nem foglalkozom, csak a neki való széptevéssel, udvarlással, s ha engem választ a szaporodó kérők közül, akkor bizony úgy elhagylak, mint eb a Szaharát. Viszont ha hoppon maradok, akkor jobb híján mégis maradnék veled. Azt hiszem, ennek az úrnak a kedves neje az összes szemét kikaparná ott menten, esetleg a sodrófával kicsikét fejbe vagdosná, mindenesetre a minimum, hogy kidobná az összes cókmókját, menjen hites ura, amerre lát.
Pont ilyen előre bejelentett hűtlenségben vétkes Karácsony Gergely és egynémely ellenzéki városvezető. A főpolgármester, mióta elnyerte szíve választottjának kezét, azóta mint hazug hitves, égre-földre esküdözött, hogy dehogy vágyódik ő máshoz, máshová, neki ott jó, sőt a lehető legjobb. Éppen nem mondta ki, de nagyjából úgy riszálta, húzta-vonta magát a miniszterelnök-jelöltségtől, hogy az egyszerű ember azt hihette, ez még mindig úgy gondolja, ahogyan egy korábbi jelöltségéről nyersen megfogalmazta: „alapvetően az az érzésem, hogy a f…szért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.” (Nota bene: én azt gondolom, alapvetően most is jobb lett volna, ha el sem kezdi.)
Mindenesetre hamar kiderült, hogy az egész csak egy olcsó képmutató trükk, csak kellette magát, s ha tehetné, már holnap otthagyná a főpolgármesteri hivatalt. Mert ő egy Vörös Hadseregbe oltott IV. Bélának képzeli magát, akinek fel kell szabadítani az országot a nácik uralma alól, s újjáépíteni mindent, amit ez a Fidesz-kormány lerombolt. Biztosan sokat utazott a klimatizálatlan metrókon, villamosokon, s agyára ment a hőség.
Azt nem tudom, hogy mit csinál a többi, hasonló cipőben járó, a baloldali összeborulásban vétkes polgármester, hogyan tudják összeegyeztetni a munkájukat a jelölt-jelöltségért folyó „öldöklő” küzdelemben, de az látható, hogy Karácsony nem törődik a várossal. Nem mintha korábban kezét-lábát törte volna, hogy felvirágoztassa Budapestet, sokkal inkább a Facebook-posztjai olvasásával múlatta az időt, mert hisz állítólag nem ő írja azokat, legalább utólag tudja, mi a véleménye. Esténként meg a Mostan színes biciklisávokról álmodom kezdetű verset mormolta, de mióta bejelentette, hogy elindul az előválasztás kamu versenyén, végképp nem ér rá a fővárossal foglalkozni. Nincs érkezése összehívni például a hónapok óta kényszerűen nem ülésező Fővárosi Közgyűlést sem, pedig éppenséggel lenne mit megtárgyalni. Például hogy mit kezdjenek azzal a ténnyel, hogy Budapest jelképe mára nem a Parlament épülete, nem a Vár, nem a dunai panoráma, hanem az állandósult dugóban szitkozódó autós lett. Persze, mint tudjuk, ezért is Tarlós István a hibás, de főképpen Orbán Viktor.
