Készséggel elismerem: nem könnyű Fekete-Győr Andrásnak lenni. Nehéz terhet rakott rá a Jóisten, hiszen minekünk, többieknek könnyű, mert aki nem Fekete-Győr András Momentum-elnök, az, ha nem akarja, nem olvassa a politikus interjúit, nem hallgatja a beszédeit, nem nézi a videóit, szóval egyelőre egészen jól el lehet lenni egy egész életen át anélkül, hogy Fekete-Győr András léte bármilyen apró kis hullámot fodrozna életünk vizén. De neki! Hát neki mindennap, minden órában, minden percben el kell viselnie önmagát, nincs hova menekülni, s még ha tükörbe nem is néz, akkor is érezheti minduntalan azt a viszkető, feszítő, idegesítő érzést, amit a létezése jelent ezen a világon.
Meglehet azonban, a létező Fekete-Győr András mit sem tud erről, s könnyedén, boldogan álmodja magát pártelnöknek, miniszterelnöknek, politikusnak. Ami teljesítményt eddig láttunk tőle, afelől elképzelhető, hogy azt sem tudja, ő maga kicsoda. Nem lehet másképp, hiszen el nem tudom képzelni azt a helyzetet, hogy egy kormány vezetésére vágyó pártember kiáll romák elé egy fórumon, és simán felmondja nekik azt a leckét, amire akár az akkor még meg nem világosodott jobbikos, Jakab Péter cigánybűnözős hívei is elismerően csettintettek volna. Normális ez az ember? – kérdezhetnénk magunktól, de hát ezen már rég túl vagyunk. Valószínűleg nemcsak az elektromos rollerjét, de a hajszárítóját is lezuhanyoztatta ez az álmodozó ifjú, s agyhúgykövet kapott az áramütéstől, azért viselkedik ilyen furcsán.
De az is lehet, hogy csak simán rasszista, mert ellentétben az egyik roma polgárjogi harcossal, Fekete-Győr szövegét én nagyon is rasszistának tartom, hiszen aki felsorolja az összes előítéletet a romákkal kapcsolatban, az vajon mi? Az bizony a leghétköznapibb rasszista. Éppen csak a bűnözést hagyta ki, ámbár abból, amit a cigányokról mondott az említett fórumon, simán benne van, hogy az ezzel kapcsolatos kuruc.infós vélekedések is ott forognak a fejében.
Adva van tehát a magát baloldalinak hazudó oldalon egy előítéletes pártelnök, mellette ott figyel a jobbikos, egykori cigány- és zsidóellenes Jakab, aki hétfőn a magyar parlamentben az elmúlt harminc év egyik legsötétebb, leggyalázatosabb és legerősebben homofób beszédét mondta el. Aztán ott van ez a pitiáner kis svihák, ez a Karácsony, a maga hiperpasszív memóriájával és moráljával, aki finom, európai kultúrlénynek tartja magát, de szemrebbenés nélkül összeáll kriptonácikkal, karlendítős fasisztákkal, rasszistákkal és homofóbokkal. Ha Hitler vagy Sztálin feltámadna, őket is bevennék a buliba, nincs erkölcsi gát, nincs szégyenérzet. A vágyott hatalomért bármit! S persze mindegyikük felett a főnökük, Gyurcsány Elévült Ferenc, aki persze soha semmi bűnt nem követett el, és 2006. október 23-án valójában gumicukrot akart osztogatni a tüntetőknek, csak a rendőrök félreértették, és gumilövedék lett belőle.
Atyaég! Micsoda társaság! Az ember beleborzong, hogy ezek egyáltalán a hatalom, a kormányzás közelébe kerülhetnek.
Az említett roma aktivista, aki ugyan rasszistázni nem merte Fekete-Győrt, azt azért finoman jelezte: ez bizony nem XXI. századi politikushoz illő beszéd volt. Hát nem. A múlt olykor fájdalmasan és félelmetesen kapaszkodik a jelenbe, a jövőbe, minduntalan beszüremkedik, átszivárog. Ez a társaság, fekete-győröstül, jakabostul, gyurcsányostul nem ebbe a századba való. Mondhatnánk, hogy a 2010 előtti gyászos és véres emlékű korszak kaparja az ajtót, de ezeket a magukat politikusoknak hazudókat hallva, látva sokkal inkább valami ember előtti sötétség kavarog fel. Barbárok.
Borítókép: MTI/Mónus Márton
