Hadd kezdjem egy látszólag a témához nem tartozó felvezetéssel. Az egy nap híján háromhetes tokiói kiküldetés, majd munkával csak néhány napra megszakított szabadság összesen bő egy hónapja alatt kiestem a belpolitikai hírek napi rendszerességű fogyasztásából. Nem gondolom, hogy pótolhatatlan veszteség ért, ha mégis, hát a többnapos szabadkai Interetno fesztivál múlt csütörtöki záróakkordjaként a piros-fehér-zöld színekben pompázó tűzijáték, majd egy baráti meghívásnak örömmel eleget téve egy székelyföldi lakodalom bőséges kárpótlást nyújtott. Hétfő este átlépve a határt, mégis már-már kötelességszerűen hallgattam végig a késő esti Krónikát a rádióban. Szépen sorjáztak a hírek az afganisztáni eseményektől a tanévkezdésen át az új ingatlanpiaci támogatásig, az elkerülhetetlenül rárakódott avarréteg alól mindegyiknek kihámozhattam a lényegét.
Aztán jött a „baloldali blokk”: a kormány felelőtlenül osztogatja milliárd forintos tételben a vakcinát külföldre boldognak, boldogtalannak. Akkor, amikor megkezdődik az iskolások igény szerinti tömeges oltása. Ez a szellemi színvonal anno, a nyolcvanas években a Hugó-napi gimnáziumi igazgató választási kampányában is szánalmasnak minősíttetett volna.
S akkor térjünk rá témánkra. A mi imádott főpolgármesterünk, helyesebben az ő bősz tanácsadó testülete – mert a mi zöldecske Gergőnk önállóan talán kedvelt kerékpárjára is képtelen felpattanni – azt találta, azaz fundálta ki, hogy a Fudan Egyetemért a 2023-as atlétikai világbajnokságon vesz bosszút. A hírt olvasva arra gondolhatnánk, a Fudanon atlétákat, zömében kínai atlétákat képeznek majd. Nem, persze hogy nem… Ott Mao Ce-tung ideológiájának jegyében instruálják majd a diákokat, merthogy a Fudan Egyetem – a baloldali vádak netovábbjaként – okiratában deklarálta a Kínai Kommunista Párt szolgálatát. Mindezt Európa szívében, a közösségi média, az információs társadalom korában. Hm… Bizony van mitől félteni a sokszínűségi chartába bódult európai demokráciát! A baloldali gondolatmenetben Fudan egyenlő Kína egyenlő diktatúra.
