Hadd kezdjem egy látszólag a témához nem tartozó felvezetéssel. Az egy nap híján háromhetes tokiói kiküldetés, majd munkával csak néhány napra megszakított szabadság összesen bő egy hónapja alatt kiestem a belpolitikai hírek napi rendszerességű fogyasztásából. Nem gondolom, hogy pótolhatatlan veszteség ért, ha mégis, hát a többnapos szabadkai Interetno fesztivál múlt csütörtöki záróakkordjaként a piros-fehér-zöld színekben pompázó tűzijáték, majd egy baráti meghívásnak örömmel eleget téve egy székelyföldi lakodalom bőséges kárpótlást nyújtott. Hétfő este átlépve a határt, mégis már-már kötelességszerűen hallgattam végig a késő esti Krónikát a rádióban. Szépen sorjáztak a hírek az afganisztáni eseményektől a tanévkezdésen át az új ingatlanpiaci támogatásig, az elkerülhetetlenül rárakódott avarréteg alól mindegyiknek kihámozhattam a lényegét.

Aztán jött a „baloldali blokk”: a kormány felelőtlenül osztogatja mil­liárd forintos tételben a vakcinát külföldre boldognak, boldogtalannak. Akkor, amikor megkezdődik az iskolások igény szerinti tömeges oltása. Ez a szellemi színvonal anno, a nyolcvanas években a Hugó-napi gimnáziumi igazgató választási kampányában is szánalmasnak minősíttetett volna.

S akkor térjünk rá témánkra. A mi imádott főpolgármesterünk, helyesebben az ő bősz tanácsadó testülete – mert a mi zöldecske Gergőnk önállóan talán kedvelt kerékpárjára is képtelen felpattanni – azt találta, azaz fundálta ki, hogy a Fudan Egyetemért a 2023-as atlétikai világbajnokságon vesz bosszút. A hírt olvasva arra gondolhatnánk, a Fudanon atlétákat, zömében kínai atlétákat képeznek majd. Nem, persze hogy nem… Ott Mao Ce-tung ideológiájának jegyében instruálják majd a diá­kokat, merthogy a Fudan Egyetem – a baloldali vádak netovábbjaként – okiratában deklarálta a Kínai Kommunista Párt szolgálatát. Mindezt Európa szívében, a közösségi média, az információs társadalom korában. Hm… Bizony van mitől félteni a sokszínűségi chartába bódult euró­pai demokráciát! A baloldali gondolatmenetben Fudan egyenlő Kína egyenlő diktatúra.

Érdekes, amikor a kínai high-techet használjuk, sőt akár a mindennapos használati termékeket fogyasztjuk, nem vagyunk ilyen finnyásak. Hadd idézzem a Wikipédiát: a Fudan Európában öt német és huszonnégy skandináv egyetemmel, az Egyesült Államokban pedig többek között a Yale Egyetemmel van kapcsolatban, mértékadó rangsor szerint a hetvenedik egyetem a világon. Nos, a Fudan tudást és persze kapcsolatrendszert hoz majd, az értelmes vita arról szólhat, hogy mi a pénzben kifejezett ára mindennek.

Ehhez azonban érvelni kellene józanul. Sokkal egyszerűbb diktatúrát, kommunista ideológiát kiáltani – és az egészbe belekeverni az atlétikai világbajnokságot. Amelyről egyrészt a magyar szakszövetségnek (kormányzati garanciát élvezve) van aláírt szerződése a nemzetközivel, másrészt a kormánynak a fővárossal érvényes megállapodása még 2019-ben. Karácsony most ezt rúgná fel. Az esemény megrendezését persze nem tudná megakadályozni, de intézkedésekkel, a közlekedési rend elmebajos megváltoztatásával, blokkolásával ellehetetleníthetné, amiben kétségtelenül van gyakorlata.

Az egész fenyegetés mégis nem más, mint ócska politikai blöff. (Ezt írja az olimpiai sportágakra szakosodott szakportál, az Inside the Games is!) A NOlimpia lebutított verziója. Tagadni, tagadni, tagadni. Megtanulhattuk a leckét, ez a baloldal örök ideológiája. Tagadni mindent, ami kötődik a hagyományokhoz. Legyen az nemzet, hit, család, gyerek, sport, olimpia. Karácsony Budapestet gigantikus akadályfutó pályává alakítja át. Gyerekesen gáncsoskodik. Előbb-utóbb úgyis diszkvalifikálják. Aminek az árát azonban nekünk kell megfizetnünk.

Borítókép: Mirkó István felvétele