„Fejlesztjük a magyar haderőt, megvédjük Magyarország határait!” – írta ki Orbán Viktor miniszterelnök a közösségi oldalára. „A haza védelme érdekében a teljes társadalomra szükség van. Nemcsak harmincezer aktív és húszezer tartalékos katonára, hanem mindenkire a társadalomban. Fiatalokra és idősekre egyaránt” – fogalmazta meg több fórumon is Benkő Tibor honvédelmi miniszter.
Az üzenetek egyértelműek, akár közhelyeknek is gondolhatnák ezeket, de nem azok. A marxizmus–leninizmus proletár internacionalizmusára építkező, a II. világháborút követő bűnös nemzet pszichológiai alapvetésével operáló több évtizednyi liberális agymosás után korántsem egyértelmű a helyzet. A közösségi oldalakon a Magyar Honvédséggel kapcsolatos cikkek, írások után számolatlanul olvashatók olyan posztok, bamba kérdések, hogy minek hadsereg, miért kell fejleszteni a haderőt.
A baloldal hangulatkeltői nem számolnak azzal, hogy az elmúlt három évtizedben háromszor került hazánk fegyveres konfliktus szélére. Nem számolnak azzal, hogy évtizedek óta nem látott geopolitikai átrendeződés zajlik a világban és Európában is. Az sem érdekli őket, hogy Ukrajna hadban áll és ellenségnek tekinti hazánkat, hogy a balkáni puskaporos hordó kanóca újra sistereg. Azt sem akarják belátni – az egyenes adásban közvetített kabuli képek ellenére sem –, hogy az Egyesült Államok már nem az, ami volt a NATO-ba lépésünk idején, a világ egyedüli meghatározó szuperhatalma. Az sem túl biztató, hogy a globális üzleti és diplomáciai érdekek bármikor felülírhatják a szövetségesi kapcsolatokat.
Sokan máig nem vallják be, hogy 2015 óta tömeges népvándorlás zajlik, aminek káros hatásaitól Magyarországot csak a honvédség erőivel felépített és őrzött műszaki és jogi határzár védi meg. A pandémiás helyzet kezelése vagy az évről évre visszatérő árvizek elleni védekezés is sokkal nehezebb, technikailag szinte lehetetlen lenne a honvédek és a különleges technikai eszközeik nélkül. A NATO mi vagyunk, annyi és akkora segítségre számíthatunk, amit mi tudunk nyújtani szövetségeseink számára. Áldozatvállalás nélkül nincs független Magyarország.
A baloldaltól sokat nem várhatunk, a nemzeti kereteket elavultnak tekintő, Európai Egyesült Államokról álmodozó, internacionalista szemléletük nem engedi meg a fejlett hazai hadiparra támaszkodó erős magyar hadsereget. A honvédelem számukra sokadrangú, a honvédséggel kapcsolatban csak az esélyegyenlőségről, a diszkriminációmentességről és a fejlesztések felülvizsgálatáról értekeznek.
Ne legyenek illúzióink, a Gyurcsány Ferenc vezette szivárványkoalícióban már készülődnek a trianoni országcsonkítást elősegítő Károlyi Mihályok és Linder Bélák szellemi és ideológiai örökösei, akik már 2010 előtti is bebizonyították, hogyan kell felszámolni egy hadsereget. Egészen biztos, hogy a haderőfejlesztés, a magyar hadiipar felépítése, sőt az elmúlt ezer évben bármilyen és bármekkora ellenséggel szemben is kiálló magyar katona eszménye is gúny, politikai intrika tárgya lesz. A múltat végképp eltörölni akaró, minden nemzeti értéket tagadó woke-mozgalom jelszavai köszönnek vissza az egységbe forrt baloldalról.
A Magyar Honvédség és a szabad, független Magyarország jövőjéről is szavazunk jövő áprilisban. Addig is Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztosnak a honvéd hagyományőrzőkhöz intézett szavait idézem: „Rendkívül fontos az a munka, amit végeztek, egy olyan történelmi korban, ahol egymás után döntögetik le a szobrainkat, döntik le a hőseink szobrait és kérdőjelezik meg a történelmi tetteiket. Tartsatok ki! Olyan történelmi korba kerülünk, ahol igenis az igaz az igaz lesz és a hamis az hamis.”
Borítókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
