Bezzeg a daliás, SZDSZ-es időkben garantált, szerződésben rögzített sikerdíja volt a közműcégeknek! Például a Demszkyék által franciáknak átpasszolt Fővárosi Vízművek vezetői akkor is milliárdos sikerdíjat kaptak, ha emiatt a cégnek nem maradt az adott évben nyeresége. Akkoriban történt, hogy Gyurcsány cége olcsóbban kaphatta az áramot. Neki járt rezsicsökkentés – a népnek nem. „A végén mindent a fogyasztó fizet, olyan nincs, hogy nem a fogyasztó fizet, meg hogy nem az ember fizeti meg. Ez egy populizmus!” – sikoltja Márki-Zay. Nem igazán értem a vergődését. Miért fáj neki, hogy az állam segíti az állampolgárokat? De hát nem ezért van az állam? Nem ezért „találták föl” pár évezrede, hogy összefogja, szervezze, segítse az emberi közösségeket, különösen a bajban? Márpedig az is baj, amikor a kizárólag a saját hasznukat leső nemzetközi cégek megsarcolják az embereket. Tipikus SZDSZ-es duma, hogy az államot le kell építeni, és mindent a szent piacra, annak a farkastörvényeire kell bízni. Ezt a világot ismerjük, úgy hívják: MSZP–SZDSZ-es kormányzás.

Végső soron, ha jól értem, Márki-Zaynak az a legfőbb baja, hogy kilencmillió fasisztával nem lehet klímakommunizmust építeni. Javaslom neki: inkább ne is erőltesse. Velünk tényleg nem lehet. Még a végén gutaütést kapna a nagy erőlködésben.

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Máté Krisztián/Ripost)