Szijjártó Péter szerint az ukrajnai háború és az élelmiszerválság tovább fokozta a terrorizmus ismételt megjelenését Európában, az instabil helyzeteket megpróbálják a maguk javára fordítani a merénylők. 

Való igaz, a terroristák a gyengeségeinkből élnek. Ezek sorában akad mindenféle, de a leglátványosabb gyengeségünk talán az, amikor mi magunk teremtünk lehetőséget, hogy eltüntessenek bennünket a föld színéről.

Annak idején, amikor az ideológiai terrorizmus szárba szökött a nyugati világban, leginkább a figyelemfelhívás, nem pedig a belső társadalmi természetrajzunk volt fontos számukra. 

Erzsébet királynét leszúrta Luigi Lucheni, William McKinley amerikai elnököt lelőtte Leon Czolgosz, de nem a fennálló társadalmi rend megváltoztatásáért, hanem azért, hogy ideológiai rögeszméit felmutassa a világnak. 

Más szóval: bár egyikük sem sejtette pontosan tettei következményeit, abban nem bízhattak, hogy a kihulló vér nyomán új világ születik. Amit áldozatuk társadalmi, politikai, egyéni hátországáról ismertek, leginkább csak elképzelték vagy olvasmányaikból, szervezeteik propagandaanyagából merítették.

Hogy ma ezerszer rosszabb a helyzet, leginkább saját magunknak köszönhetjük. Mi, modern európaiak a XXI. században ugyanis befogadjuk, kitanítjuk és kiképezzük az ellenünk forduló terroristákat.

Mondok is egy példát. Barátomat, Scott Taylor kanadai újságírót 2004-ben Irakban elrabolta az Anszar al-Iszlam, öt napig tartották fogva. Scott azt mondta, egyik kihallgatásán angolul kiválóan beszélő elrablói közölték vele, éppen a cikkeit olvasgatják, hogy megbizonyosodjanak arról, valójában mit gondol az iszlámról, mi a véleménye az iraki fegyveres ellenállásról. 

Scott Taylort tehát a saját anyanyelvén, az írásait böngészve hallgatták ki elrablói, mert tudták, mit keressenek, hol találnak információkat, hiszen pontosan ismernek bennünket. 

Céljuk intézményeink lerombolása, életformánk megváltoztatása, de már nem elégednek meg szimbolikus tettekkel, a részletekre is fordítanak időt. A muszlim terroristák győzni akarnak, mert néhány évtizede megértették, hogy nem elég repülőgépeket eltéríteniük, hanem ismétlődő fizikai és lelki csapásokkal kell operálniuk. 

Mi pedig nemhogy stratégiát alkotnánk a visszaszorításukra, de a saját hazánkban, a saját forrásainkból növeljük annak esélyét, hogy elpusztítsanak bennünket.

Ha tényleges ellenőrzés nélkül beengedjük a harmadik világból érkező migránsokat, ha itt, nálunk a sorsukra hagyjuk őket, ha azt hazudjuk magunknak, hogy a munkaerőpiacunkra bevonhatjuk ezeket az embereket, ha azt hisszük, hogy el fogják hagyni vallásukat, kulturájukat pusztán azért, mert valamiért tisztelni kellene a mi korhadt demokráciánkat, a saját halálos ítéletünket írjuk alá. 

Ebben a harcban nincs döntetlen. Azok az államok, amelyekben a kritikus számhoz közelít az Európán kívülről érkezettek aránya, vagyis tevékeny vallási, közéleti mozgalmat tudnak alakítani, esetleg a helyi baloldal segítségével elérik céljukat, a nyugati kultúra és civilizáció aláaknázását, már elveszítették a holnapot. 

Esély a hagyományos európai értékek, az antik-keresztény értékek továbbadására csak azokban az országokban lehetséges, ahol az őshonos kisebbség még jelentős számbeli, civilizációs és erkölcsi fölényben van. 

Ahol nincs párhuzamos társadalmi erőtér, kisebbségi vallási uralom, külföldről finanszírozott szervezett bűnözés. Magyarország ilyen hely. Maradjon is ilyennek, akkor talán elkerülhetjük a saját finanszírozású terrorizmus kiépülését.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)