Azért jó hírek is jönnek ám, csak észre kell vennünk őket. Egy minapi programajánlóból például megtudhattuk: bizonyos Petróczi Zoltán – transzvesztita művésznevén: Lady Dömper – előadást tart majd a „Free SZFE-n”, méghozzá a CEU Nádor utcai épületében.
Heuréka! Vájt fülűek legalább három örömhírt is észlelhetnek ebben az egyetlen mondatban. Az első nyilván maga a hiánypótló előadás, amire, gondolom, tömött sorokban vonul majd minden hithű haladár. Ez afféle mozgalmi kötelesség is arrafelé: kiállni az elnyomottakért, akik azáltal vannak elnyomva, hogy – kimondani is szörnyű – nem mehetnek be az óvodákba csöppségeket „érzékenyíteni”. Ezt nevezik ők meg Brüsszel „melegellenességnek”.
Amit Dömper úr/hölgy művel, az nem pusztán szórakoztatás, hanem – állítólag – magasművészet, ő maga pedig egy művész. Utóbbi onnan tudható biztosan, hogy Zoltánt a 168 Óra művésznek nevezte egy 2021-es interjúban – innentől ez nekünk is kutya kötelességünk.
Aki férfi létére színes női parókát húz, női rucikba bújik, melltömést készít magának, nőként illegeti magát, az nem elmebeteg, hanem művész. Aki pedig ezt vitatja, esetleg kekeckedik, az náci.
További jó hír, hogy ezek szerint Gyuri bácsi magyarországi hüllőkeltetője, a CEU mégsem múlt ki. Vagy ha – Orbánék gonosz ármánykodásai miatt – mégis, azóta sikeresen föltámadott. Tudniillik egy beszántott, eltiport CEU-n hogyan tarthatna művészeti szeánszot Lady Dömper Zoli úr? Na ugye. Ám nemcsak a CEU, hanem a „Free SZFE” is él meg virul, noha a kormány állítólag azt is kivégezte, illetőleg sós kútba tette. Azonban az ártó szándék visszájára sült el: a sós lé nemcsak életben tartotta, hanem tartósította is a brigádot. Olyan ez, mint egy abszurd dráma: az előző jelenetekben kinyírt szereplők, mintha mi sem történt volna, visszatérnek, vidáman nevetgélnek tovább a színpadon.
