Nem olyan bonyolult ám ez, és csak az nem érti, aki nem akarja, vagy – ami még rosszabb – nem meri érteni. És azért nem meri érteni, mert aki a pénzt és ellátmányt adja neki, az pontosan ennek az ellenkezőjében érdekelt. Nevezetesen a blokkosodásban, a hidegháború felélesztésében, az „olcsó és megbízható orosz nyersanyagok és energiahordozók” eltüntetésében Európából. Úgyhogy válaszolhatunk is régi kedves barátunk, Pressman nagykövet úr remek felvetésére, miszerint: „Mindannyiunknak el kell döntenünk, milyen utat választunk ebben a viharos időszakban. Kik a barátaink? Kihez fordulunk a nehézségek idején, amikor azokkal állunk szemben, akik ártani akarnak nekünk?”
Mi döntöttünk, nagykövet úr. Mindig is a Nyugat részei voltunk, és azok is maradunk, még ha ez a Nyugat már köszönőviszonyban sincs azzal a Nyugattal, amely oly sokáig az álmainkban szerepelt. És azt is eldöntöttük, nagykövet úr, hogy a saját utunkat járjuk. Mert vannak magyar érdekek, és annál nekünk nincs fontosabb. Azt pedig nagyon megválogatjuk, kik a barátaink, és arra is nagyon figyelünk, kik akarnak nekünk ártani. Remélem, ez így érthető. Helyes. Tessék csak tovább finanszírozni a „magyar” baloldalt!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!