Pressman úrnak nagyon igaza van: valóban, néha nem ártana jobban megfontolnunk, kihez és hogyan viszonyulunk. De engedtessék meg, hogy mi, saját magunk döntsünk erről, alapos mérlegelés után – és szabadon. 

Mert ez a kulcskérdés: a szabadságunk. Amit sem az óceánon túlról, sem a világ bármelyik csücskéből soha senki nem fog nekünk szavatolni. Most a legszentebb ereklyénk mellett Pressman úr úgy beszélt, hogy ölelő karral invitált minket az amerikai szövetségbe, közben a mi vájt magyar fülünk kihallotta a politikus szavai mögül az ejnye-bejnyét, sőt a burkolt fenyegetést is. Kár érte. 

Pressman úr olykor olvasgathatna orosz elemzőket. Ők is jellemeznek bennünket, nem túl barátságosan, de legalább őszintén, keresetlen egyszerűséggel megfogalmazva rólunk szóló kritikájukat: 

„A csodálatos módon Európa közepén megmaradt finnugor magyarság mindig is könnyen meg tudta különböztetni magát az idegenektől, és az idegeneket nem is nagyon szereti. A magyarok nacionalisták, tulajdonos szemléletűek és egoisták. Nem örülnek a jöttmenteknek, különösen nem a muszlimoknak. A magyarokat egyszerre jellemzi a nagyhatalmi komplexus és a megosztott nép szindróma. A legdurvább embereket is kultusz övezi, ha azok hagyják őket magyar módon élni. Emellett elutasítanak minden olyan politikát, ami ellentétes különleges nemzeti érdekeikkel. A diktátumok ellen pedig készek elkeseredetten és keményen harcolni.” 

Köszönjük meg az oroszoknak. A lényeget jobban értik, még ha nem is olyan negédes szavakkal illetnek minket, mint David Pressman tette volt. Nekünk nem dolgunk sem az egyik, sem a másik blokkhoz tartozni. A magyar megmaradást kell szolgálnunk, a magyar érdeket szem előtt tartva.

Borítókép: David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok új budapesti nagykövete az érkezése után tartott sajtótájékoztatón a Liszt Ferenc repülőtéren 2022. szeptember 2-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)