időjárás 2°C Csenge , Ráhel 2023. február 4.
logo

A zseni magányossága

Apáti Bence
2023.01.07. 06:58
A zseni magányossága

Amióta beköszöntött az új év, Gyurcsány Ferenc, a szemlőhegyi Coel­ho újra alkotni kezdett. Ír, posztol, versel, csak úgy ontja magából az alkotásokat. Láthatólag nem bír leállni. Mondjuk, nem is nagyon akar. Ismerve magát a költőt, otthon, a hatalmas házának tükre előtt valószínűleg el is szavalja ezeket a műveket. Közben minden bizonnyal mosolyog, elégedetten nézi, csodálja, amit lát; önmagát, a saját verseit előadó séfet, vloggert, a költő-miniszterelnök-polihisztort. Aki szenvedélyesen főz, ír, szaval, közben mintegy mellékesen a hazát is megmenti Orbántól és a fasisztáktól.
Államférfi, tehát azt is tudja, hogy néha be kell mocskolni a kezét is, ezért, ha úgy hozza az élet és az osztályharc, szemeket lövet ki, csontokat töret el, ha kell, hazudik vagy eltitkolja a költségvetés valós számait.

Nézi magát az óriási villájában, bár nem teljesen tiszta az általa látott alak, kissé homályos meg imbolyog is picit. Nem baj, újra tölt, majd kortyol, az mindig segít vagy nem, mindenesetre jó íze van az italnak. Jobb lesz tőle a vers, szebb lesz tőle a múlt. 

 

Újra ír, újra posztol. Szereti a hangját, szereti a verseit. Szereti saját magát. Vadai, Gréczy meg Vágó is szeretik. És talán Klára is, bár ő valamiért mindig önérzetesen kikéri magának, ha valaki Gyurcsánynénak titulálja. 

 

Ez fura. Meg az is, hogy alig van otthon. Folyton Brüsszelben tartózkodik. Nem baj, addig sem veszekszik vele senki, ha – mert egy kis inspirációra vágyik – tölt magának egy pohárkával. Nem értik ezek, milyen nehéz egy ilyen szabadverset megírni. Főleg úgy, hogy állandóan azzal a szenvedélyes igazságbeszéddel piszkálják. Tizenhat éve már. Meg azért az sem egyszerű, hogy amikor becsukja a szemét, azonnal megjelennek az Astoriánál és a Deák téren összevert emberek képei. Jó, persze, megérdemelték, de az a rengeteg vér, meg az a kilőtt szemű fiú. Most halt meg…
Mindegy.
Posztol inkább.
Csak azért valahol mégis dühítő, hogy míg Orbánék dolgoznak, cselekszenek, kezelik ezt a válságot, a szomszédban dúló háború hatásait, és még mindig ötven százalék fölötti a támogatottságuk, addig erről a szerencsétlen bandáról most derült ki, hogy vécépapírokkal akarták megdönteni a rendszert. Külföldi pénzből. Ráadásul a titkos fegyvert még szét sem tudták osztani a választás előtt.
Ott maradt a nyakukon. Persze akkor valamiért jó ötletnek tűnt. Feri sem tiltakozott.

És ott volt az az egyeztetés, amire el sem mentek a DK-s polgármesterek. Jól tették, követték a parancsot. A rezsimmel nincs alku. Ami különben is egy diktatúra. Fasiszta diktatúra. Márpedig egy fasiszta diktatúrával egy demokrata nem tárgyal, nem egyezkedik. 

A kompenzáció azért jól jönne, úgyhogy most perelnek. Mert nekik az a pénz igenis jár, nekik azt a pénzt azonnal adják oda, de úgy, hogy nem fognak egy asztalhoz ülni a rezsim embereivel jópofizni meg tárgyalgatni. Még csak az kellene. Csak azok a fránya számok ne lennének. Utcahosszal vezet a Fidesz. Az emberek valamiért nem értik, hogy az egy szenvedélyes igazságbeszéd volt, hogy csak ügyetlenek voltak a rendőrök. Nem fogják fel, hogy időnként muszáj símaszkos, viperás készenlétis kollégákkal rendet csinálni.
Halk zene szűrődik ki a szemlőhegyi villából, az ablakon keresztül pedig egy alak sejlik fel. Kezét kitárja, mintha repülne, de inkább imbolygásnak, kapálózásnak tűnik a furcsa mozdulat. Gyurcsány elégedetten mosolyog.
Igen, táncolni is tudok.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke (Fotó: Kurucz Árpád)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.